9. rész " Dancing in the rain"

Mióta megtudtam, hogy Londonba jövök eldöntöttem, hogy meg fogom nézni a London Eye-t. Álmaimban sem gondoltam, hogy Niall Horannal, a barátommal fogok idejönni. Ez maga a valóra vált álom.
- Felmegyünk? - kérdeztem izgatottam.
- Persze, hogy felmegyünk.Azért hoztalak ide! - nevetett vissza.
- Köszönööööm. - ujjongtam. 
- Na gyere! Megveszem a jegyeket! - mondta Niall
- Kivételesen nem fizethetek én? 
- Eszedbe ne jusson. Én hoztalak el. Én is fogok fizetni.
- Rendben. De ez nem lesz mindig így.
- Erről nem nyitok vitát. De siessünk, mert mást is terveztem mára.
- Akkor siessünk! - nevettem.
 Niall megvette a jegyeket és felszálltunk az óriáskerékre. Valami eszméletlen gyönyörű volt. De bevallom kicsit féltem ezért közelebb húzódtam Niallhez, aki biztosan észre vette, mert szorosabban ölelt magához.
- Anne, ne félj! Nem lesz semmi baj, itt vagyok veled.
- Tudom, de akkor is félek kicsit.
- Buta vagy - nevetett - De nem is olyan  rossz ilyen közel lenni hozzád. Sőt, szuper ha lehetne így maradnék egész életemben. Adhatok egy csókot?
- Én is nagyon élvezem, hogy ilyen közel vagy. Persze, hogy adhatsz! Nem kell megkérdezned! - nevettem
- Ez nagyon rossz mondat volt. Mostantól akkor csókollak meg amikor csak tudlak. Nem tudom, hogyan fogok tudni leállni vele.
- Azért próbáld majd meg! De akkor nekem se kell engedélyt kérnem?
- Eddig se kellett. Imádtam, hogy magadtól megcsókoltál.
- Akkor ezt megbeszéltük. De elment az idő. Le kell szállnunk - sopánkodtam.
- Kár. Jó volt veled kettesben lenni. De nyugi sokkal jobb programot is találtam ki magunknak.
Leszálltunk az óriáskerékről és elindultunk a kocsi felé, de pont elkezdett szakadni az eső.
- Ezt nem hiszem el. - siránkozott Niall - Szabadtéri programot terveztem. Most tehetjük át holnapra.
- Semmi gond. Bírom az esőt - nevettem rá.
Mihelyst ezt kimondtam egy utcai zenész elkezdett játszani és gyönyörű dallam töltötte meg az utcát. Niallnak  felcsillant a szeme és rám nézett.
- Szabad? - kérdezte és meghajolt előttem.
- Ezer örömmel - mosolyogtam rá.
Mindig is ki akartam próbálni a táncot esőben és ez is Niall Horannal válik valóra.
Elkezdtünk lassúzni az esőben. Már senki nem volt az utcán, teljesen egyedül voltunk.
- Talán ez jobb, mint a program amit mára terveztem még.
- Hmmm..tényleg? Pedig pocsék táncos vagyok. - vigyorogtam.
- Dehogyis! Nagyon jól csinálod!
- Ha te mondod!
Közben Niall közelebb hajolt hozzám és így szólt:
- Anne! Mit gondolsz erről az egészről? Képes lennél ezt csinálni velem hosszútávon? Én mindenre hajlandó vagyok érted, amit csak akarsz, mert ahogy megláttalak tudtam, hogy te vagy az a lány akit egész életemben szeretni fogok.
- Niall! Én is ugyanezt gondolom rólad, és nagyon szeretném, hogy működjön hiszen nagyon szeretlek - pirultam el.
- Nálam biztosan nem jobban! Felforgattad az egész világomat. Borzasztó amikor nem vagy velem. Annyira hiányzol, hogy az elmondani nem lehet. Mindennap, minden percében veled akarok lenni, mert tudom, hogy téged nekem szántak és...
- Chhhssss! - csitítottam el - Túl sokat beszélsz!
Majd megcsókoltam ez esőben. Életem legjobb csókja volt. Mikor el akartam húzni a fejemet, Niall még erősebben szorított magához és én engedtem neki. Körülbelül 5 percig csókolóztunk egyfolytában.
- Ez valami szuper volt! De az a baj, hogy nagyon rövid volt.
- Nyugalom. Annyit kaphatsz még belőle amennyit csak akarsz. De most menjünk be mert tüdőgyulladást fogunk kapni.
- Siessünk. Nem venném a lelkemre, ha miattam betegednél meg.....