40. rész : "When a man loves a woman..."
A hotel előtt ott állt egy zenekar és rengeteg ember táncolt már. Mindent gyönyörűen kivilágítottak és egy hatalmas felirat díszelgett a bejárat előtt ezzel a felirattal:
" Nagyon szeretlek Anne!!"
- Jézusom Niall! Ezt mind nekem?? - fordultam felé, de addigra a kezébe egy hatalmas rózsacsokor került.
- Tetszik? - kérdezte. - Csak meg szeretném köszönni, hogy a világ legboldogabb emberé teszel amióta csak megismerkedtünk.
- Nekem kellene megköszönni, hogy veled minden nap hercegnőnek érezhetem magam. - mondtam könnyes szemekkel és a nyakába borultam.
- Nagyon szeretlek. - suttogta a nyakamba.
- Nálam biztosan nem jobban. - csókoltam meg.
- A virágot el sem veszed? - kuncogott. - Csak mert kezd zsibbadni a kezem.
- Dehogyisnem. - mosolyogtam. - Annyira gyönyörű. Hány szál?
- Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincsen. Felhívtam a virágboltot és megmondtam nekik, hogy az összes vörös rózsát ami csak van az üzletben rakják be nekem egy csokorba. - pirult el.
- Niall...ez már túl sok. Én olyan keveset adok neked....
- Shh...ezt már megbeszéltük. Nem vagyok hajlandó erről vitatkozni. - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. - Amúgy is..ennél csak több ajándékot fogsz kapni.
- Akkor nekem is be kellene újítanom egy - két ajándékot neked. Modell vagyok vagy mi a szösz. - nevettem.
- Úgyse tudlak meggyőzni. - túrt bele a tökéletesre fésült hajába.
- Hmmmm...most én jövök. - és hozzásimultam tökéletes felsőtestéhez, ami már rendesen fájt, hogy ennyire tökéletes és a fejemet olyan közel raktam az övéhez, hogy az ajkaink már majdnem összeértek, és mikor olyan közel voltak ajkaink egymáshoz, hogy az orrunk hegye már összeért Niall kinyitotta a száját én pedig.....egy jól irányzott mozdulattal teljesen tönkretettem fenomenális hajkoronáját.
- Hahahaha!! - nevettem és elfutottam, hogy le ne tudjon önteni a pohara tartalmával ami a valahogyan a keze ügyébe került.
- Gyere vissza Anne! - nevetett.
- Majd ha utolérsz. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Nem vagy nagy ellenfél. - kiabálta utánam.
- Ó tényleg?? Akkor gyere és kapj el!
Niall, mint akit rakétából lőttek ki futott utánam, de én sem voltam rest. Kicsit gyorsabban kezdtem futni és mikor már elég közel ért elővettem a "futótehetségem" és hirtelen lefordultam a tengerpartra. Niall nem volt ennyire gyors és neki kicsit tovább kellett futnia, hogy meg tudjon fordulni. Én már a tengerparton voltam, de ő nem volt sehol.
- Niall! Merre vagy? Én nyertem, de attól nem kell elbújnod. Viseld a veszteséget. - nevettem.
Egyszerre csak egy sötét árnyék elkapta hátulról a derekamat és a víz felé cipelt.
- Tegyél le!! - kalimpáltam. - Ez nem ér! Nem lehet ezt csinálni egy hölggyel!
- Ó tényleg? - nevetett a támadóm. - Pedig én akkor is megteszem.
- Tegyél le! - nevettem.
- Te akartad. - mondta és bedobott a tengerbe.
- Ez nem vicces. - futottam utána, mert ő közben már kint is volt a parton. - Gyere vissza!
- Dehogy megyek!
- Ezt kell kapnom, mert összetúrtam a hajad? - álltam meg durcásan előtte.
- A hajam szent. - vette fel ő is a durcás arckifejezését.
- Kösz. Úgy tűnik a hajad annyira fontos, hogy még engem is eláztattál. Csurom víz vagyok.
- Na Annie...csak vicceltem. - mosolygott. - Semmi sem fontosabb nálad.
- Akkor meg miért kellett ezt csinálnod? - néztem kérdően a szemébe.
- Hmmm... - ölelte át a derekamat és beleharapott a szája szélébe. - Nagyon tetszel vizesen.
- Igen? - húzódtam közelebb hozzá. - Szárazon már nem is?
- Teljesen mindegy, hogy mi van rajtad. Nekem mindig te vagy a legszebb.
- Helyes válasz. - adtam egy puszit a szájára.
- Köszönöm, hogy megmutattad nekem milyen is az igazi szerelem Niall. Köszönöm, hogy veled lehetek. - mosolyogtam.
- Anne....én...
- Ne mondj semmit. - tettem az ujjamat a szájára. - Ez így tökéletes.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire szeretlek. - mondta és megpuszilta az ujjamat.
- Hidd el...magamról tudom. - nevettem. - De azt a bulit ott fent nem nekünk rendezted?
- Igazából de. - mosolygott féloldalasan.
- Akkor menjünk már. Olyan rég nem táncoltunk már.
- Kérése számomra parancs Hölgyem. - mondta Niall és színpadiasan meghajolt előttem és a kezemért nyújtotta a kezét. - Szabad a karját?
- Megtisztel Uram! - mosolyogtam.
Kézen fogva elindultunk a hotelhez ahol már kezdtek pakolni a zenészek. A párok lassan elhagyták a parkettet és szinte csak mi ketten voltunk.
- Elnézést! - szaladt oda Niall a zenekarhoz és valamit súgott a gitáros fülébe.
Láttam, hogy bólint és visszaülnek a helyükre és elkezdték játszani Michael Bolton When a man loves a woman című számát. Annyira gyönyörű volt.
- Szabad? - jött oda Niall hozzám.
- Természetesen. - válaszoltam.
Niall megfogta a derekamat és a kezemet és lassúzni kezdtünk. Minden annyira tökéletes volt. Tökéletes hely, tökéletes idő, tökéletes fiú. Én voltam a világ legszerencsésebb lánya.
- Annyira gyönyörű vagy. - mosolygott Niall és az arcomat figyelte.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Miért pirulsz el mindig mikor gyönyörűnek nevezlek? - kérdezte tanácstalanul.
- Nem tudom megszokni, hogy ez a valóság és nem csak álmodom. Annyit álmodoztam erről, hogy egyszer ez meg fog történni. Még mindig nem tudom elhinni.
- Mennyi időnek kell eltelni, hogy végre elhidd, hogy csak a tied vagyok?
- Nem tudom. - mosolyogtam. - Az örökkévalóság kezdetnek elég...
Nem szólt semmit csak táncoltunk tovább életem egyik leggyönyörűbb éjszakáján és azt kívántunk bárcsak soha nem érne véget....
2013. július 14., vasárnap
2013. június 6., csütörtök
39. rész " Tengerpart "
- Kérlek mondd már! - könyörögtem.
- Anne...én nem tehetek semmit. - mondta Niall borús hangon. - Harry olyan, mint a testvérem nem tett ezzel semmi rosszat. Tudja, hogy engem szeretsz. Lehet, hogy így könnyebb neki, hogy leírta inkább.
- De annyira rossz. - sírtam.
- Elhiszem....tudom, hogy neked is fontos. - ült le mellém és átkarolta a vállamat.
- Persze, hogy fontos. Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged, és ha megmondom neki össze fog törni. Ezt nem akarom. - sírtam.
- Semmi baj. Kérlek, most egy pillanatra felejtsd el ezeket az otthoni dolgokat és élvezzük a nyaralást.
- Igazad van. - töröltem meg az arcom.
- Nincs kedved elmenni sétálni kicsit a tengerpartra? - csillant fel a szeme.
- Van hát. - nevettem. - Menjünk!
- Akkor gyerünk! - mosolygott és megsimogatta az arcom. - Vegyél magadra valamit.
Gyorsan előkotortam a bőröndömet és kerestem egy pulcsit. Niallnek és vettem elő egy melegítőfelsőt a biztonság kedvéért.
- Nekem nem kell. - nevetett.
- Dehogyisnem kell. - fenyegettem meg az ujjammal. - De ha nem akarod hozni akkor majd hozom én.
- Értettem főnök. - szalutált.
- Na ez már jobban tetszik. - nevettem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hmm..nekem meg ez. - mosolygott és megfogta a kezem. - Na menjünk!
Mikor leértünk a hotel elé, már jócskán besötétedett. Más normális ember ilyenkor aludni megy, de mi nem..mi ilyenkor indulunk el. A portás csak egy kicsit nézett meg minket. Kis idő múlva azért rájöttem, hogy mire megy ki a játék.
- Már értem! - nevettem fel és megálltam. - Te azért akarsz most sétálni menni a sötétben, mert ilyenkor nincsen senki kinn az utcán.
- Lebuktam. - tette a pirulást.
- Hááhh...te kis hamis! - böktem oldalba.
- Most ekkora bűn, hogy kettesben akarok lenni veled? - mosolygott és átölelte a derekamat.
- Nem. - mosolyogtam. - Éppen ellenkezőleg.
- Akkor meg? - kérdezte, de már a szája olyan közel volt az enyémhez, hogy az orrunk hegye már összeért.
- Sem...mi..- dadogtam.
Niall közelsége mindig megrészegített. Ilyenkor soha nem tudtam reálisan gondolkodni semmiről. Azt hiszem erre mondják azt, hogy 3 méterrel a felhők felett vagy.
Aztán megcsókolt. Olyan lágyan és olyan könnyedén, ahogy csak egy szerelmes férfi teheti egy nővel. Nagyon rövid ideig tartott, de ebben benne volt az összes érzelme irántam...és nekem ez bőven elég volt.
- Na hova megyünk? - kérdeztem, ahogy vége lett a csókunknak.
- Gondoltam, hogy így kezdésnek első este lemehetnénk a partra meg nézni a tengert.
- Ohhh..minő romantikus....- tettem a színpadias dívát.
- Magának mindent drága hölgyem. - ment bele a játékba.
- Már csak egy kérdésem lenne drága uram.
- Mi lenne az?
- Elindulunk még ma vagy inkább állunk itt a sötétben?
- Ez egy remek kérdés. - nevetett. - Mehetünk is.
Kézen fogva elindultunk a tengerpart felé. Valami elképesztően csodálatos volt. A pálmafák, a tenger illata elképzelhetően gyönyörű volt minden. Niall, mint egy kisgyerek levette a cipőjét és belerohant a tengerbe.
- Gyere Annie! - kiabálta.
- Dehogy megyek! - nevettem. - Majd holnap!
- Te tudod, de akkor holnap egész nap itt leszünk. - nevetett vissza.
- Még szép! Én is imádok strandolni, de inkább fürdőruhában.
- Hmmm...még soha nem láttalak fürdőruhában, biztosan nagyon szexi leszel. - kiabálta.
- Shhhh! Azt akarod, hogy az egész város megtudja?
- Jó ötlet. IMÁDOM ANNE SATURDAYT!!!! - kiabálta. - KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY EZ A CSODÁLATOS LÁNY AZ ENYÉM LEHET. MEGÉRTE VÁRNI RÁ.
- Niall! - nevettem.
- Most már sokkal jobb. - nevetett.
- Örülök, hogy jobban érzed magad, de kezd hideg lenni itt egyedül ácsorogni. Nem megyünk vissza?
- Dehogyisnem. Nehogy megfázz itt nekem. - mondta és elkezdett szaladni a tengerben.
Olyan volt, mint egy kis fóka aki ki akar vergődni az anyjához. Annyira aranyos volt. Hirtelen megcsörrent Niall telefonja, mivel még nem ért ide felvettem.
- Halló? Anne vagyok.
- 5 percetek van és lekésitek.
- Ki beszél?
Nem szólt bele senki.
- Ki volt az édesem? - kérdezte Niall aki már addigra ideért...
- Nem tudom...- dadogtam.- Azt mondta, hogy 5 perc és lekéssük.
Niallnek hirtelen felcsillant a szeme gyorsan felöltözött.
- Siessünk! - nevetett és elkezdett szaladni velem a hotel felé.
- Mi? - kérdeztem kifulladva. - Mi akar ez lenni?
- Majd megtudod.
Nagyon gyorsan visszaértünk és mikor megálltunk a hotel előtt egy hatalmas meglepetés várt....
- Kérlek mondd már! - könyörögtem.
- Anne...én nem tehetek semmit. - mondta Niall borús hangon. - Harry olyan, mint a testvérem nem tett ezzel semmi rosszat. Tudja, hogy engem szeretsz. Lehet, hogy így könnyebb neki, hogy leírta inkább.
- De annyira rossz. - sírtam.
- Elhiszem....tudom, hogy neked is fontos. - ült le mellém és átkarolta a vállamat.
- Persze, hogy fontos. Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged, és ha megmondom neki össze fog törni. Ezt nem akarom. - sírtam.
- Semmi baj. Kérlek, most egy pillanatra felejtsd el ezeket az otthoni dolgokat és élvezzük a nyaralást.
- Igazad van. - töröltem meg az arcom.
- Nincs kedved elmenni sétálni kicsit a tengerpartra? - csillant fel a szeme.
- Van hát. - nevettem. - Menjünk!
- Akkor gyerünk! - mosolygott és megsimogatta az arcom. - Vegyél magadra valamit.
Gyorsan előkotortam a bőröndömet és kerestem egy pulcsit. Niallnek és vettem elő egy melegítőfelsőt a biztonság kedvéért.
- Nekem nem kell. - nevetett.
- Dehogyisnem kell. - fenyegettem meg az ujjammal. - De ha nem akarod hozni akkor majd hozom én.
- Értettem főnök. - szalutált.
- Na ez már jobban tetszik. - nevettem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hmm..nekem meg ez. - mosolygott és megfogta a kezem. - Na menjünk!
Mikor leértünk a hotel elé, már jócskán besötétedett. Más normális ember ilyenkor aludni megy, de mi nem..mi ilyenkor indulunk el. A portás csak egy kicsit nézett meg minket. Kis idő múlva azért rájöttem, hogy mire megy ki a játék.
- Már értem! - nevettem fel és megálltam. - Te azért akarsz most sétálni menni a sötétben, mert ilyenkor nincsen senki kinn az utcán.
- Lebuktam. - tette a pirulást.
- Hááhh...te kis hamis! - böktem oldalba.
- Most ekkora bűn, hogy kettesben akarok lenni veled? - mosolygott és átölelte a derekamat.
- Nem. - mosolyogtam. - Éppen ellenkezőleg.
- Akkor meg? - kérdezte, de már a szája olyan közel volt az enyémhez, hogy az orrunk hegye már összeért.
- Sem...mi..- dadogtam.
Niall közelsége mindig megrészegített. Ilyenkor soha nem tudtam reálisan gondolkodni semmiről. Azt hiszem erre mondják azt, hogy 3 méterrel a felhők felett vagy.
Aztán megcsókolt. Olyan lágyan és olyan könnyedén, ahogy csak egy szerelmes férfi teheti egy nővel. Nagyon rövid ideig tartott, de ebben benne volt az összes érzelme irántam...és nekem ez bőven elég volt.
- Na hova megyünk? - kérdeztem, ahogy vége lett a csókunknak.
- Gondoltam, hogy így kezdésnek első este lemehetnénk a partra meg nézni a tengert.
- Ohhh..minő romantikus....- tettem a színpadias dívát.
- Magának mindent drága hölgyem. - ment bele a játékba.
- Már csak egy kérdésem lenne drága uram.
- Mi lenne az?
- Elindulunk még ma vagy inkább állunk itt a sötétben?
- Ez egy remek kérdés. - nevetett. - Mehetünk is.
Kézen fogva elindultunk a tengerpart felé. Valami elképesztően csodálatos volt. A pálmafák, a tenger illata elképzelhetően gyönyörű volt minden. Niall, mint egy kisgyerek levette a cipőjét és belerohant a tengerbe.
- Gyere Annie! - kiabálta.
- Dehogy megyek! - nevettem. - Majd holnap!
- Te tudod, de akkor holnap egész nap itt leszünk. - nevetett vissza.
- Még szép! Én is imádok strandolni, de inkább fürdőruhában.
- Hmmm...még soha nem láttalak fürdőruhában, biztosan nagyon szexi leszel. - kiabálta.
- Shhhh! Azt akarod, hogy az egész város megtudja?
- Jó ötlet. IMÁDOM ANNE SATURDAYT!!!! - kiabálta. - KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY EZ A CSODÁLATOS LÁNY AZ ENYÉM LEHET. MEGÉRTE VÁRNI RÁ.
- Niall! - nevettem.
- Most már sokkal jobb. - nevetett.
- Örülök, hogy jobban érzed magad, de kezd hideg lenni itt egyedül ácsorogni. Nem megyünk vissza?
- Dehogyisnem. Nehogy megfázz itt nekem. - mondta és elkezdett szaladni a tengerben.
Olyan volt, mint egy kis fóka aki ki akar vergődni az anyjához. Annyira aranyos volt. Hirtelen megcsörrent Niall telefonja, mivel még nem ért ide felvettem.
- Halló? Anne vagyok.
- 5 percetek van és lekésitek.
- Ki beszél?
Nem szólt bele senki.
- Ki volt az édesem? - kérdezte Niall aki már addigra ideért...
- Nem tudom...- dadogtam.- Azt mondta, hogy 5 perc és lekéssük.
Niallnek hirtelen felcsillant a szeme gyorsan felöltözött.
- Siessünk! - nevetett és elkezdett szaladni velem a hotel felé.
- Mi? - kérdeztem kifulladva. - Mi akar ez lenni?
- Majd megtudod.
Nagyon gyorsan visszaértünk és mikor megálltunk a hotel előtt egy hatalmas meglepetés várt....
2013. május 10., péntek
38. rész " A vallomás"
- Fogalmam sincsen. Hogy került ez ide? - vontam fel a szemöldökömet.
- Neked címezték. - mondta és átnyújtotta a levelet.
Átvettem a levelet és kibontottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy levelet fog ez az illető nekem adni. Nem mondom, hogy küldeni mivel a zsebemben volt.
- Harry írta. - mondtam.
Niall semmilyen meglepetést nem mutatott az arcán. Olyan volt, mintha tudna az egészről, vagy legalább sejti, hogy mi van a levélben.
- Te erről tudtál? - kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Olvasd csak el. - válaszolta. - Én addig lemegyek a büfébe és rendelek valami vacsorát, vagy inkább menjünk le az étterembe? - kérdezte és közelebb húzódott hozzám, pedig eddig is csak 10 cm volt közöttünk.
- Nagyon megharagszol ha inkább veled akarok enni idefent? - mosolyogtam féloldalasan rá.
- Hmmm. Én is erre gondoltam. - mondta és egy csókot lehelet a számra. - Mit kérsz?
- Rád bízom magamat. - kacsintottam rá. Láthatóan értette a célzást.
- Fél órán belül itt vagyok. - mosolygott és kiment a szobából.
A teraszon nagyon jó idő volt, de én valahogy mégis fáztam.Biztosan a levél miatt. Fogalmam sem volt, hogy mit akar Harry. Hogy kerülhetett a zsebembe? Lehet, hogy akkor tette bele amikor megölelt. Vajon mit akart? Hamarosan kiderül.
Bementem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon óvatosan kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.
" Drága Anne!
Ne haragudj, hogy még itt is zaklatlak. Azért írtam ezt a levelet, hogy elmondjam neked amit igazából gondolok. Tudtam, hogy indulásotokkor annyira magam alatt leszek, hogy nem fogok tudni egy értelmes mondatod sem kinyögni.
Nagyon fogsz hiányozni, de igazából már akkor is hiányzol amikor nem vagy velem. Tudom, hogy ott van neked Niall és ő mindentől meg fog védeni, ezért nem aggódom az utazás miatt. Nem azért sírtam, mert nyaralni mész, hanem azért mert nem foglak látni egy teljes hétig. Annyira szerencsétlen alak vagyok, hogy csak itt írom le neked, de egyszerűen képtelen vagyok a szemedbe elmondani, hogy mit is érzek valójában. Mióta csak megismertelek emésztem magamat. Niall annyira mázlista srác. Mikor összejöttetek nagyon haragudtam rá. De aztán rájöttem, hogy ez nem a ti hibátok. Én vagyok az aki azért haragszik rátok, mert szerelmesek vagytok. Szánalmas nem? Ti annyira összeilletek és imádjátok egymást és én vagyok az aki ebbe bele akar gázolni. Tudom, hogy borzasztó önző vagyok, de én is többet érzek irántad, mint puszta barátság. Nem tudom, hogy ez szerelem-e...lehet, hogy csak jobban szeretlek annál, hogy feladjam a barátságunkat a szerelemért. Olyan vagy nekem, mint tudom röhejesen fog hangzani, de mint a jobbik felem. Eddig én voltam a nagy csajozó, aki minden csajt meghódít aztán itt vagy te. Te voltál az egyetlen lány akit nem kaphatok meg és nem hatott rá a "vonzerőm" és ez fájt. Elképesztően gyönyörű csaj vagy és az, hogy Niallel milyen jól elvagytok olyan volt nekem, mint egy szenvedés. Aztán jött ez a Kate dolog és rájöttem, hogy ezerszer több vagy egy gyönyörű lánynál. Ott voltam melletted, hogy támogassalak és egyre jobban összekovácsolódtunk. Tudom, hogy Niallt szereted, de tudom, hogy engem is szeretsz. Kicsit olyan ez az egész mint egy rossz Twilight story ugye? Csak az a gond, hogy annak a végén a vámpírral lett a csaj, és ebben a történetben a vámpír nem én vagyok....
Remélem, jól érzed majd magad és kérlek nagyon vigyázz magadra, hogy minél előbb találkozhassunk és megölelhesselek, feltéve, ha még szóba állsz velem ezután. Nem akarlak választás elő kényszeríteni...nekem jó a legjobb barát szerepe is.
Harry."
Könnyek között olvastam el a levelet. Soha nem gondoltam volna, hogy életem legszebb nyaralásán sírni fogok.
- Harry bevallotta, hogy szeret? Istenem...én Niallt szeretem, de valamilyen szintem Harryt is...mit csináljak?? - gondoltam magamban.
Nem volt sok időm a gondolkodásra, mert megjött Niall és egy pincér.
- Anne! Megjöttem. - kiabálta.
- Szuper! - mondtam nem túl megnyerő hangon.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet és az ágyra dobtam a levelet.
- Mit hoztál? - szaladtam Niall elé.
- Hát nem tudtam, hogy mi lenne a legjobb ezért mindenből hoztam egy kicsit. - mondta elpirulva.
Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára. A pincér eközben megterített kint a teraszon és kivitte az ételeket is.
Megköszöntük a fáradtságait és leültünk. Azt se tudtam, hogy mihez kapjak, annyi finom étel várt a tálcán. Csak ültem ott tanácstalanul és néztem, ahogy Niall egy csomó kaját pakol a tányérjára.
- A bőség zavara? - nevetett.
- Valahogy úgy. - mondtam és megtöröltem a szememet, mert a könnyek még nem múltak el teljesen.
- Anne...édesem sírtál? - kérdezte és megfogta a kezem.
- Nem...- mondtam elnyelő hangon.
- Ne hazudj...mi történt? Mi volt a levélben?
- Ott van a levél az ágyon. Nem tudok róla most beszélni. Olvasd el kérlek te.
Niall nem szólt semmit csak felállt és pár másodperc múlva a levéllel a kezében jött ki.Mikor elolvasta nem szólt semmit csak visszaült a helyére és engem nézett.
- Kérlek mondj valamit....- suttogtam.
- Anne...én....
- Fogalmam sincsen. Hogy került ez ide? - vontam fel a szemöldökömet.
- Neked címezték. - mondta és átnyújtotta a levelet.
Átvettem a levelet és kibontottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy levelet fog ez az illető nekem adni. Nem mondom, hogy küldeni mivel a zsebemben volt.
- Harry írta. - mondtam.
Niall semmilyen meglepetést nem mutatott az arcán. Olyan volt, mintha tudna az egészről, vagy legalább sejti, hogy mi van a levélben.
- Te erről tudtál? - kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Olvasd csak el. - válaszolta. - Én addig lemegyek a büfébe és rendelek valami vacsorát, vagy inkább menjünk le az étterembe? - kérdezte és közelebb húzódott hozzám, pedig eddig is csak 10 cm volt közöttünk.
- Nagyon megharagszol ha inkább veled akarok enni idefent? - mosolyogtam féloldalasan rá.
- Hmmm. Én is erre gondoltam. - mondta és egy csókot lehelet a számra. - Mit kérsz?
- Rád bízom magamat. - kacsintottam rá. Láthatóan értette a célzást.
- Fél órán belül itt vagyok. - mosolygott és kiment a szobából.
A teraszon nagyon jó idő volt, de én valahogy mégis fáztam.Biztosan a levél miatt. Fogalmam sem volt, hogy mit akar Harry. Hogy kerülhetett a zsebembe? Lehet, hogy akkor tette bele amikor megölelt. Vajon mit akart? Hamarosan kiderül.
Bementem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon óvatosan kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.
" Drága Anne!
Ne haragudj, hogy még itt is zaklatlak. Azért írtam ezt a levelet, hogy elmondjam neked amit igazából gondolok. Tudtam, hogy indulásotokkor annyira magam alatt leszek, hogy nem fogok tudni egy értelmes mondatod sem kinyögni.
Nagyon fogsz hiányozni, de igazából már akkor is hiányzol amikor nem vagy velem. Tudom, hogy ott van neked Niall és ő mindentől meg fog védeni, ezért nem aggódom az utazás miatt. Nem azért sírtam, mert nyaralni mész, hanem azért mert nem foglak látni egy teljes hétig. Annyira szerencsétlen alak vagyok, hogy csak itt írom le neked, de egyszerűen képtelen vagyok a szemedbe elmondani, hogy mit is érzek valójában. Mióta csak megismertelek emésztem magamat. Niall annyira mázlista srác. Mikor összejöttetek nagyon haragudtam rá. De aztán rájöttem, hogy ez nem a ti hibátok. Én vagyok az aki azért haragszik rátok, mert szerelmesek vagytok. Szánalmas nem? Ti annyira összeilletek és imádjátok egymást és én vagyok az aki ebbe bele akar gázolni. Tudom, hogy borzasztó önző vagyok, de én is többet érzek irántad, mint puszta barátság. Nem tudom, hogy ez szerelem-e...lehet, hogy csak jobban szeretlek annál, hogy feladjam a barátságunkat a szerelemért. Olyan vagy nekem, mint tudom röhejesen fog hangzani, de mint a jobbik felem. Eddig én voltam a nagy csajozó, aki minden csajt meghódít aztán itt vagy te. Te voltál az egyetlen lány akit nem kaphatok meg és nem hatott rá a "vonzerőm" és ez fájt. Elképesztően gyönyörű csaj vagy és az, hogy Niallel milyen jól elvagytok olyan volt nekem, mint egy szenvedés. Aztán jött ez a Kate dolog és rájöttem, hogy ezerszer több vagy egy gyönyörű lánynál. Ott voltam melletted, hogy támogassalak és egyre jobban összekovácsolódtunk. Tudom, hogy Niallt szereted, de tudom, hogy engem is szeretsz. Kicsit olyan ez az egész mint egy rossz Twilight story ugye? Csak az a gond, hogy annak a végén a vámpírral lett a csaj, és ebben a történetben a vámpír nem én vagyok....
Remélem, jól érzed majd magad és kérlek nagyon vigyázz magadra, hogy minél előbb találkozhassunk és megölelhesselek, feltéve, ha még szóba állsz velem ezután. Nem akarlak választás elő kényszeríteni...nekem jó a legjobb barát szerepe is.
Harry."
Könnyek között olvastam el a levelet. Soha nem gondoltam volna, hogy életem legszebb nyaralásán sírni fogok.
- Harry bevallotta, hogy szeret? Istenem...én Niallt szeretem, de valamilyen szintem Harryt is...mit csináljak?? - gondoltam magamban.
Nem volt sok időm a gondolkodásra, mert megjött Niall és egy pincér.
- Anne! Megjöttem. - kiabálta.
- Szuper! - mondtam nem túl megnyerő hangon.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet és az ágyra dobtam a levelet.
- Mit hoztál? - szaladtam Niall elé.
- Hát nem tudtam, hogy mi lenne a legjobb ezért mindenből hoztam egy kicsit. - mondta elpirulva.
Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára. A pincér eközben megterített kint a teraszon és kivitte az ételeket is.
Megköszöntük a fáradtságait és leültünk. Azt se tudtam, hogy mihez kapjak, annyi finom étel várt a tálcán. Csak ültem ott tanácstalanul és néztem, ahogy Niall egy csomó kaját pakol a tányérjára.
- A bőség zavara? - nevetett.
- Valahogy úgy. - mondtam és megtöröltem a szememet, mert a könnyek még nem múltak el teljesen.
- Anne...édesem sírtál? - kérdezte és megfogta a kezem.
- Nem...- mondtam elnyelő hangon.
- Ne hazudj...mi történt? Mi volt a levélben?
- Ott van a levél az ágyon. Nem tudok róla most beszélni. Olvasd el kérlek te.
Niall nem szólt semmit csak felállt és pár másodperc múlva a levéllel a kezében jött ki.Mikor elolvasta nem szólt semmit csak visszaült a helyére és engem nézett.
- Kérlek mondj valamit....- suttogtam.
- Anne...én....
2013. április 30., kedd
37. rész " All your little things"
Őszintén bevallom, hogy a repülőútból semmire sem emlékszem. De tényleg. A legutolsó emlékem az, hogy felszállunk és Niall megfogja a kezem. Totál homály minden. A következő emlékem az volt, hogy a kapitány megkértem, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk.
- Jó reggelt, vagy inkább jó éjszakát lustaság! - mondta Niall és egy puszit nyomott az arcomra.
- Aludtam? - dörzsöltem meg a szemem.
Akkor ezért nem emlékszem semmire. Jó tudni.
- Nem is kicsit. - nevetett. - Olyan hangosan horkoltál, hogy majdnem leszállítottak a gépről. -
- Hahaha. De vicces itt valaki. Na várjál csak.
- Csak vicceltem. De várj egy picit, mert mindjárt leszállunk.
Igaza volt. Éreztem, hogy a gép folyamatosan ereszkedik. Olyan könnyedén parkolt le, hogy csak annyit éreztem, hogy a földön vagyunk.
- Na milyen volt az út? - kérdezte Niall miközben összeszedtük magunkat és leszálltunk a gépről.
- Nem igazán emlékszem semmire. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - nevetett.
- Kellene valamire emlékeznem? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis. - füllentett. - Gyere, szedjük össze a cuccainkat.
Megfogta a kezemet és elindultunk a reptérhez, ahol felszedtük a táskáinkat. Szerencsére hamar megtaláltuk őket és gyorsan elindulhattunk a hotel felé.
- Huhh. Tényleg sok cuccot hoztam. - nevettem el magam.
- Én ezt már a kocsiban mondtam. - nevetett Niall. - De semmi gond. Csak eltudjuk vinni a hotelig.
- Nekünk el elcipekedni a hotelig? - esett le az állam.
- Dehogyis. Hívtam egy taxit. - nevetett, de most sokkal jobban, mint eddig.
Ezt imádtam benne, vagyis ezt is imádtam benne. Azt, hogy mindenen tudott nevetni,akár ok nélkül is. Mindig is egy ilyen barátra vágytam. Aki olyan bolond, mint én.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam a fülére.
Ahogy mondta, a taxi egy percen belül itt volt. Bepakoltuk azt a sok bőröndöt, Niall megmondta, hogy hova kell mennünk és el is indultunk. Annyit tudtam, hogy a hotel a tengerparton van. A fővároson, Denpansaron keresztül mentünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Az egész város fényben úszott. Hatalmas házak és gyönyörű parkok voltak mindenfelé, tiszta mediterrán hangulata volt. Annyira elvarázsolt a sziget szépsége, hogy észre sem vettem, hogy megjöttünk.
- Megint bealudtál? - bökte meg Niall a karomat.
- Csak szeretnéd. - böktem vissza.
- Akkor meg? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. Soha nem lehetek elég hálás ezért, hogy elhoztál ide.- mosolyodtam el.
- Ez a legkevesebb. - mosolyodott el.
Kipakoltunk a kocsiból és Niall kifizette a taxit. Mikor elhajtott a taxit megláttam a hotelt, amint felém magasodik. Egyszerűen elképesztő volt már kívülről is, hát még belülről. A hordár elvitte a táskáinkat mi meg elmentünk bejelentkezni.
- Jó estét! Horan névre volt foglalásunk. - mondta Nialler.
- Áh! Örülök, hogy megjöttek, már nagyon vártuk magukat. A 117-es lesz a szobájuk.
- Köszönjük szépen. - mosolyodtam el.
- Na gyere! Keressük meg a szobánkat. - fogta meg Niall a kezem.
A hotel belülről is valami elképesztő volt. Minden tiszta zöld volt. A páfrányok és a futó növények kavalkádja lepte be a plafont. Mintha a dzsungelbe csöppentem volna.
A lift belseje is igazán különleges volt, minden tükör volt és ahogy fölmentünk az emeletre, olyan volt, mintha az őserdő szívébe kerültünk volna. Olyan volt mint egy igazi mese.
Sajnos túl hamar a 10. emeletre ért a lift ( ott volt a szobánk).
- Anne! Megnézed a szobánkat vagy inkább kinn maradsz? - szólt Niall és gyengéden megfogta a derekamat.
- Ha már ilyen szép belül a szobát meg sem merem nézni.
Kiszálltunk a liftből és megkerestük a szobánkat. A folyosó legutolsó szobája volt. Amikor beléptem csodálatos látvány fogadott. A szobánkon rengeteg ablak volt és mind a tengerre nyílt. Hatalmas teraszunk és volt egy hatalmas franciaágyunk. Egyszerűen minden tökéletes volt.
- Ez most tényleg megtörténik? - fordultam Niall felé.
- Tetszik? - kérdezte és magához húzott.
- Hogy tetszik-e ez tökéletes. Olyan, mint egy álom. - mosolyodtam el.
- Még nem teljesen. - mondta és elhúzta a száját.
- Mert? - kérdeztem szomorúan.
Niall nem szólt semmit csak megfogta a kezemet és kivitt a teraszra.
A tenger valami csodálatos volt. A hold fénye a habokon játszott és gyenge szél lebegtette a pálmafák leveleit.
- Miért hoztál ki? - kérdeztem.
- Shhh! - suttogta és ujját a számra tette.
Gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett. Keze lassan felfelé csúszott a testemen még el nem érte az arcomat. Két keze közé vette és nagyon lassan magához húzott. Száját óvatosan a számra tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam átvenni az irányítást, de nem engedte. Éreztem, hogy most a ő a főnök, ezért elengedtem magamat. A csók nem tartott tovább 1 percnél, de nekem óráknak tűnt.
- Most már tökéletes. - mosolyodott el.
- Hmmm..igazad van. - suttogtam.
- Anne!
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolygott. - Sőt, azt köszönöm, hogy itt vagy nekem. Soha nem leszek elég hálás neked ezért . Sokáig egyedül voltam és nem találtam senkit akit hozzám való lenne. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen hamar találkozni fogok az igazival. Köszönöm, hogy létezel.
- Niall! - mondtam könnyes szemekkel. - Én is köszönöm nekem, hogy az életed része lehetek. Ígérem, hogy soha nem fogjuk elveszíteni egymást. A világ bármelyik pontjára is sodor minket az élet, én mindig veled leszek, mert nekem te jelented a világot.
Itt már ő sem bírta tovább és könnyes szemével rám nézett. Istenem! Annyira szeretem. Mindenestül az összes kis gödröcskével az arcán, az anyajegyeivel, a szőke hajával, azzal, hogy soha nem bír jóllakni és az összes kis dolgával. Mindennel.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is téged. - mosolyodtam el és a nyakába borultam.
Sokáig álltunk ott a teraszon, az éjszakában, egymásra borulva, de annyira jó volt. Élveztem minden pillanatát. Aztán Niall elhúzódott.
- Mi baj van? - kérdeztem.
- Semmi édesem. De mi ez? - kérdezte és egy levelet vett elő a zsebemből.....
Őszintén bevallom, hogy a repülőútból semmire sem emlékszem. De tényleg. A legutolsó emlékem az, hogy felszállunk és Niall megfogja a kezem. Totál homály minden. A következő emlékem az volt, hogy a kapitány megkértem, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk.
- Jó reggelt, vagy inkább jó éjszakát lustaság! - mondta Niall és egy puszit nyomott az arcomra.
- Aludtam? - dörzsöltem meg a szemem.
Akkor ezért nem emlékszem semmire. Jó tudni.
- Nem is kicsit. - nevetett. - Olyan hangosan horkoltál, hogy majdnem leszállítottak a gépről. -
- Hahaha. De vicces itt valaki. Na várjál csak.
- Csak vicceltem. De várj egy picit, mert mindjárt leszállunk.
Igaza volt. Éreztem, hogy a gép folyamatosan ereszkedik. Olyan könnyedén parkolt le, hogy csak annyit éreztem, hogy a földön vagyunk.
- Na milyen volt az út? - kérdezte Niall miközben összeszedtük magunkat és leszálltunk a gépről.
- Nem igazán emlékszem semmire. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - nevetett.
- Kellene valamire emlékeznem? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis. - füllentett. - Gyere, szedjük össze a cuccainkat.
Megfogta a kezemet és elindultunk a reptérhez, ahol felszedtük a táskáinkat. Szerencsére hamar megtaláltuk őket és gyorsan elindulhattunk a hotel felé.
- Huhh. Tényleg sok cuccot hoztam. - nevettem el magam.
- Én ezt már a kocsiban mondtam. - nevetett Niall. - De semmi gond. Csak eltudjuk vinni a hotelig.
- Nekünk el elcipekedni a hotelig? - esett le az állam.
- Dehogyis. Hívtam egy taxit. - nevetett, de most sokkal jobban, mint eddig.
Ezt imádtam benne, vagyis ezt is imádtam benne. Azt, hogy mindenen tudott nevetni,akár ok nélkül is. Mindig is egy ilyen barátra vágytam. Aki olyan bolond, mint én.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam a fülére.
Ahogy mondta, a taxi egy percen belül itt volt. Bepakoltuk azt a sok bőröndöt, Niall megmondta, hogy hova kell mennünk és el is indultunk. Annyit tudtam, hogy a hotel a tengerparton van. A fővároson, Denpansaron keresztül mentünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Az egész város fényben úszott. Hatalmas házak és gyönyörű parkok voltak mindenfelé, tiszta mediterrán hangulata volt. Annyira elvarázsolt a sziget szépsége, hogy észre sem vettem, hogy megjöttünk.
- Megint bealudtál? - bökte meg Niall a karomat.
- Csak szeretnéd. - böktem vissza.
- Akkor meg? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. Soha nem lehetek elég hálás ezért, hogy elhoztál ide.- mosolyodtam el.
- Ez a legkevesebb. - mosolyodott el.
Kipakoltunk a kocsiból és Niall kifizette a taxit. Mikor elhajtott a taxit megláttam a hotelt, amint felém magasodik. Egyszerűen elképesztő volt már kívülről is, hát még belülről. A hordár elvitte a táskáinkat mi meg elmentünk bejelentkezni.
- Jó estét! Horan névre volt foglalásunk. - mondta Nialler.
- Áh! Örülök, hogy megjöttek, már nagyon vártuk magukat. A 117-es lesz a szobájuk.
- Köszönjük szépen. - mosolyodtam el.
- Na gyere! Keressük meg a szobánkat. - fogta meg Niall a kezem.
A hotel belülről is valami elképesztő volt. Minden tiszta zöld volt. A páfrányok és a futó növények kavalkádja lepte be a plafont. Mintha a dzsungelbe csöppentem volna.
A lift belseje is igazán különleges volt, minden tükör volt és ahogy fölmentünk az emeletre, olyan volt, mintha az őserdő szívébe kerültünk volna. Olyan volt mint egy igazi mese.
Sajnos túl hamar a 10. emeletre ért a lift ( ott volt a szobánk).
- Anne! Megnézed a szobánkat vagy inkább kinn maradsz? - szólt Niall és gyengéden megfogta a derekamat.
- Ha már ilyen szép belül a szobát meg sem merem nézni.
Kiszálltunk a liftből és megkerestük a szobánkat. A folyosó legutolsó szobája volt. Amikor beléptem csodálatos látvány fogadott. A szobánkon rengeteg ablak volt és mind a tengerre nyílt. Hatalmas teraszunk és volt egy hatalmas franciaágyunk. Egyszerűen minden tökéletes volt.
- Ez most tényleg megtörténik? - fordultam Niall felé.
- Tetszik? - kérdezte és magához húzott.
- Hogy tetszik-e ez tökéletes. Olyan, mint egy álom. - mosolyodtam el.
- Még nem teljesen. - mondta és elhúzta a száját.
- Mert? - kérdeztem szomorúan.
Niall nem szólt semmit csak megfogta a kezemet és kivitt a teraszra.
A tenger valami csodálatos volt. A hold fénye a habokon játszott és gyenge szél lebegtette a pálmafák leveleit.
- Miért hoztál ki? - kérdeztem.
- Shhh! - suttogta és ujját a számra tette.
Gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett. Keze lassan felfelé csúszott a testemen még el nem érte az arcomat. Két keze közé vette és nagyon lassan magához húzott. Száját óvatosan a számra tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam átvenni az irányítást, de nem engedte. Éreztem, hogy most a ő a főnök, ezért elengedtem magamat. A csók nem tartott tovább 1 percnél, de nekem óráknak tűnt.
- Most már tökéletes. - mosolyodott el.
- Hmmm..igazad van. - suttogtam.
- Anne!
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolygott. - Sőt, azt köszönöm, hogy itt vagy nekem. Soha nem leszek elég hálás neked ezért . Sokáig egyedül voltam és nem találtam senkit akit hozzám való lenne. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen hamar találkozni fogok az igazival. Köszönöm, hogy létezel.
- Niall! - mondtam könnyes szemekkel. - Én is köszönöm nekem, hogy az életed része lehetek. Ígérem, hogy soha nem fogjuk elveszíteni egymást. A világ bármelyik pontjára is sodor minket az élet, én mindig veled leszek, mert nekem te jelented a világot.
Itt már ő sem bírta tovább és könnyes szemével rám nézett. Istenem! Annyira szeretem. Mindenestül az összes kis gödröcskével az arcán, az anyajegyeivel, a szőke hajával, azzal, hogy soha nem bír jóllakni és az összes kis dolgával. Mindennel.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is téged. - mosolyodtam el és a nyakába borultam.
Sokáig álltunk ott a teraszon, az éjszakában, egymásra borulva, de annyira jó volt. Élveztem minden pillanatát. Aztán Niall elhúzódott.
- Mi baj van? - kérdeztem.
- Semmi édesem. De mi ez? - kérdezte és egy levelet vett elő a zsebemből.....
2013. április 17., szerda
36. rész " Fájdalmas búcsú"
Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.- nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...
Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.- nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...
2013. április 7., vasárnap
35. rész " A levél"
- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg, csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét. Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom.
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....
- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg, csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét. Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom.
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....
2013. március 31., vasárnap
34. rész "Újabb ijesztő hírek"
- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk.
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....
- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk.
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....
2013. március 26., kedd
33. rész " Remek nap, borzasztó befejezés"
- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.
Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak. - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. - Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....
- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.
Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak. - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. - Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....
2013. március 21., csütörtök
32. rész " Nem várt hír"
A kocsiban Niall mindent elmesélt Angeláról és az anyukájáról. Megtudtam, hogy a nénit Judienak hívták és már nagyon régóta rákos volt. Annyira hülyén éreztem magam. Itt hisztizek miközben valaki az édesanyját veszítette el.
- Hogy képzelhetted azt, hogy megcsalnálak? - kérdezte Niall miközben megfogta a kezemet.
- Nem tudom. Talán az, hogy láttam, hogy mennyire jól elvagytok Angelával és megijedtem, hogy elveszíthetlek.
- Kis buta. - mosolygott. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, amióta csak megláttalak. Mikor tudom neked ezt bebizonyítani?
- Tényleg annyira buta vagyok. Ne haragudj. Hidd el, hogy én mindennél jobban szeretlek. - csókoltam meg a nyakát.
- Hogy tudnék rád haragudni? Annyira szeretlek. - ő is adott egy puszit a számra, de rájöttünk, hogy a sebváltó nagyon útban van, ezért megbeszéltük, hogy ezt majd egy kényelmesebb helyen folytatjuk.
- Angelával mikor voltatok együtt? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Már nagyon régen, és körülbelül fél évig tartott. 16 évesek voltunk. Nagyon bírtuk egymást, de nem volt meg az ami veled megvan. Szép lány meg minden, de nyomodba se ér.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Csak az igazat mondom. - mosolygott vissza. - A fiúk rendesen kivilágítottak mindent.
- Az biztos. - nevettem. - Remélem nem égettek oda semmit.
- Azt én is. Nagyon éhes vagyok.
- Akárcsak én.
- Ezért imádlak ennyire. Te akármennyit eszel nem látszik rajtad. Más modellek annyit szenvednek a súlyukkal, te meg nyugodtan eszed a zsírosabbnál- zsírosabb kaját és egy deka felesleg sincsen rajtad.
- Csak emiatt? - kérdeztem nevetve.
- Dehogyis. Rengeteg oka van. De ezt majd később elmondom.
- Ezt behajtom. - nevettem.
Kézen fogva bementünk a házba. A fiúk énekeltek és főztek. Annyira édesek voltak így együtt. Mikor megláttak minket felkiáltottak.
- Megtalálta az elveszett hercegnőt! - nevetett Liam.
- De az üvegcipőjét tornacipőre cserélte amint látom. - folytatta Louis. - Nem mintha nem állna jól.
- Nem is tudom Annie-t estélyiben elképzelni. Biztosan abban is gyönyörű lenne, de ez az igazi stílusa. - nevetett Zayn.
- Hál'istennek, hogy megjöttetek. - szaladt oda Hazza hozzánk és megpörgetett a levegőbe. - Annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod. Én akartam érted menni, de Niall erősködött. Remélem minden rendben közöttetek. - suttogta a fülembe.
- Persze. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Szeretlek. - suttogtam vissza.
Nem szólt semmit csak mosolygott és lerakott a földre.
- Csináltunk egy kis spagettit, mert Louis mindenáron azt akart enni. Nektek is jó lesz ugye? - kérdezte Liam.
- Még szép, hogy jó! Imádom. - nevettem. - Kész van már?
A Liam, Louis és Zayn nevetésben törtek ki.
- Ha Eleanor az én lány megfelelőm, akkor te Niall klónja vagy. - nevetett Louis.
- Félelmetes mennyire ugyanolyanok vagytok. - mondta Liam.
- Teljesen egymásnak lettetek teremtve. Mi mindig mondtuk Niallnek, hogy fog találni egy lányt aki teljesen olyan lesz, mint ő, csak várjon türelmesen. Örülünk, hogy te lettél az. - mosolygott Zayn.
- Ja Niall! Reméljük nem gond, de Anne hivatalosan is a kishúgunk. - jött oda Louis és átölelte a vállam.
- Dehogyis gond! Örülök, hogy ennyire szeretitek és itt lesztek neki ha én valami hülyeséget csinálok és megbántom akaratomtól függetlenül.
Megfogtam Niall kezét és megcsókoltam az arcát.
- Köszönöm fiúk, hogy ennyire aranyosak vagytok. Én is nagyon szeretlek titeket! Mindig is vágytam nagy testvérekre és most kaptam 4 bátyót.
- Meg 3 nővért. - nevetett Liam. - Danielle az előbb hívott és mondta, hogy nagyon hiányzunk már nekik. Téged külön megemlített, hogy nagyon hiányzol és egy újabb shopping menetre visznek ha haza jönnek.
- Szuper! Nekem is nagyon hiányoznak. Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Holnap délután indul a repülőgépük.
- Már csak egy kérdésem van... - mondtam ijedtséget színlelve.
- Mi baj van? - kérdezték rögtön.
- Mikor eszünk már, mert ki fogok halni. - nevettem.
Mindenki nevetésben tört ki én pedig odaszaladtam Liamhez aki egy tányér spagettit nyomott a kezembe. Hirtelen megcsörrent Louis telefonja.
- El az! - mondta mosolyogva - Szia édesem! Igen. Mi? Akkor mikor tudtok haza jönni? Hétfőig nem indítanak gépeket? Oké menj csak. Szeretlek.
- Mi baj van??.....
A kocsiban Niall mindent elmesélt Angeláról és az anyukájáról. Megtudtam, hogy a nénit Judienak hívták és már nagyon régóta rákos volt. Annyira hülyén éreztem magam. Itt hisztizek miközben valaki az édesanyját veszítette el.
- Hogy képzelhetted azt, hogy megcsalnálak? - kérdezte Niall miközben megfogta a kezemet.
- Nem tudom. Talán az, hogy láttam, hogy mennyire jól elvagytok Angelával és megijedtem, hogy elveszíthetlek.
- Kis buta. - mosolygott. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, amióta csak megláttalak. Mikor tudom neked ezt bebizonyítani?
- Tényleg annyira buta vagyok. Ne haragudj. Hidd el, hogy én mindennél jobban szeretlek. - csókoltam meg a nyakát.
- Hogy tudnék rád haragudni? Annyira szeretlek. - ő is adott egy puszit a számra, de rájöttünk, hogy a sebváltó nagyon útban van, ezért megbeszéltük, hogy ezt majd egy kényelmesebb helyen folytatjuk.
- Angelával mikor voltatok együtt? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Már nagyon régen, és körülbelül fél évig tartott. 16 évesek voltunk. Nagyon bírtuk egymást, de nem volt meg az ami veled megvan. Szép lány meg minden, de nyomodba se ér.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Csak az igazat mondom. - mosolygott vissza. - A fiúk rendesen kivilágítottak mindent.
- Az biztos. - nevettem. - Remélem nem égettek oda semmit.
- Azt én is. Nagyon éhes vagyok.
- Akárcsak én.
- Ezért imádlak ennyire. Te akármennyit eszel nem látszik rajtad. Más modellek annyit szenvednek a súlyukkal, te meg nyugodtan eszed a zsírosabbnál- zsírosabb kaját és egy deka felesleg sincsen rajtad.
- Csak emiatt? - kérdeztem nevetve.
- Dehogyis. Rengeteg oka van. De ezt majd később elmondom.
- Ezt behajtom. - nevettem.
Kézen fogva bementünk a házba. A fiúk énekeltek és főztek. Annyira édesek voltak így együtt. Mikor megláttak minket felkiáltottak.
- Megtalálta az elveszett hercegnőt! - nevetett Liam.
- De az üvegcipőjét tornacipőre cserélte amint látom. - folytatta Louis. - Nem mintha nem állna jól.
- Nem is tudom Annie-t estélyiben elképzelni. Biztosan abban is gyönyörű lenne, de ez az igazi stílusa. - nevetett Zayn.
- Hál'istennek, hogy megjöttetek. - szaladt oda Hazza hozzánk és megpörgetett a levegőbe. - Annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod. Én akartam érted menni, de Niall erősködött. Remélem minden rendben közöttetek. - suttogta a fülembe.
- Persze. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Szeretlek. - suttogtam vissza.
Nem szólt semmit csak mosolygott és lerakott a földre.
- Csináltunk egy kis spagettit, mert Louis mindenáron azt akart enni. Nektek is jó lesz ugye? - kérdezte Liam.
- Még szép, hogy jó! Imádom. - nevettem. - Kész van már?
A Liam, Louis és Zayn nevetésben törtek ki.
- Ha Eleanor az én lány megfelelőm, akkor te Niall klónja vagy. - nevetett Louis.
- Félelmetes mennyire ugyanolyanok vagytok. - mondta Liam.
- Teljesen egymásnak lettetek teremtve. Mi mindig mondtuk Niallnek, hogy fog találni egy lányt aki teljesen olyan lesz, mint ő, csak várjon türelmesen. Örülünk, hogy te lettél az. - mosolygott Zayn.
- Ja Niall! Reméljük nem gond, de Anne hivatalosan is a kishúgunk. - jött oda Louis és átölelte a vállam.
- Dehogyis gond! Örülök, hogy ennyire szeretitek és itt lesztek neki ha én valami hülyeséget csinálok és megbántom akaratomtól függetlenül.
Megfogtam Niall kezét és megcsókoltam az arcát.
- Köszönöm fiúk, hogy ennyire aranyosak vagytok. Én is nagyon szeretlek titeket! Mindig is vágytam nagy testvérekre és most kaptam 4 bátyót.
- Meg 3 nővért. - nevetett Liam. - Danielle az előbb hívott és mondta, hogy nagyon hiányzunk már nekik. Téged külön megemlített, hogy nagyon hiányzol és egy újabb shopping menetre visznek ha haza jönnek.
- Szuper! Nekem is nagyon hiányoznak. Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Holnap délután indul a repülőgépük.
- Már csak egy kérdésem van... - mondtam ijedtséget színlelve.
- Mi baj van? - kérdezték rögtön.
- Mikor eszünk már, mert ki fogok halni. - nevettem.
Mindenki nevetésben tört ki én pedig odaszaladtam Liamhez aki egy tányér spagettit nyomott a kezembe. Hirtelen megcsörrent Louis telefonja.
- El az! - mondta mosolyogva - Szia édesem! Igen. Mi? Akkor mikor tudtok haza jönni? Hétfőig nem indítanak gépeket? Oké menj csak. Szeretlek.
- Mi baj van??.....
2013. március 18., hétfő
31. óra " A magyarázat"
Besötétedett. Én még mindig ültem a folyó partján és csak sírtam. Mennyi ideje ülhetek itt? Szerintem egy órája. De lehet, hogy több. Indulnom kellene. De haza nem akarok menni. Nem tudnék Niall szemébe nézni. Miért? Ez a kérdés jár folyamatosan a fejemben. Mit tettem, hogy ilyennek kell velem lennie? Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Anyáék kilencig dolgoznak. Van még egy kis időm. Beülök a Starbucksba, ott legalább meleg van. Szomorúan és teljesen összetörten elindultam a belváros felé.
* 1 órával ezelőtt otthon*
- Anne! Gyere vissza! - kiabált Harry - Utána megyek!
- Hagyd! Most egy kis magányra van szüksége. - csillapította le Liam.
- De mindjárt besötétedik! Mi van ha valaki megtámadja?
- Nyugalom. Kemény kis csaj. Nem fogja hagyni magát. - mondta Zayn.
Louis bent maradt a házban és hívni próbált engem.
- Nem veszi fel.
- Persze, hogy nem veszi fel. - mondta Harry. - Neked mi bajod van Niall?
- Miről beszélsz?
- Észre sem vetted, hogy Anne elszaladt? - kérdezte szemrehányóan.
- Hogy mi?! Anne? De miért? - kérdezte ijedten.
- Még azt mered kérdezni, hogy miért? - kiabálta Harry - Hogy viselkedtél ma vele?
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. Úgy viselkedtem vele, mint mindig.
- Na jó! Nekem ebből elegem van. - mondta Harry - Megyek és haza hozom. Én legalább törődöm vele nem úgy mint te.
- Megyek veled. - mondta Louis - Ha bármi történik a kishúgunkkal.
- Én nem törődöm vele? - kiabálta Niall.
- Héé. Vegyél vissza Niall. Harrynek teljesen igaza van. Jut eszembe, mikor találkozol Angie-vel? - kérdezte Zayn - Hallottuk, hogy mit mondtál neki a telefonba.
- Jajj! Istenem. Hát ez a baj. - mondta Niall összetörve. - Angienek ma halt meg az anyukája. Nagyon szerettem azt a nőt. A temetés miatt akarunk találkozni. Ezért vagyok így összetörve. Ne haragudjatok.
A fiúknak leesett az álluk és megrökönyödve ültek le Niall mellé.
- Ne haragudj haver! - kért bocsánatot Harry - Kicsit elkapott a hév, mert láttam mennyire szenved Anne.
- Semmi gond. Én is ezt tettem volna. Örülök, hogy ennyire vigyázol rá. Ez megnyugtat.
- Ne haragudj Niall! - mondta Liam, Louis és Zayn kórusban. - Csak mi is láttuk amit Harry. Anne olyan, mint a kishúgunk. Megvédjük őt.
- Köszönöm fiúk. Nagyon rendesek vagytok.
Közös 1D-s ölelést tartottak. Annyira jó, hogy így szeretik egymást.
- Ameddig mi itt ölelgetjük egymást Anne egyedül van kint a városban és már nyolc óra. - mondta Louis hirtelen.
- Keressük meg! - mondta Zayn gyorsan.
- Fiúk. Kérlek. Ezt nekem kell megoldanom. Tudom, hogy hol lehet. Megértitek? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondták a fiúk.
- Harry?? Ugye neked sem gond? Tudom, hogy mennyire szereted Anne-t. Nem gond ha ezt én csinálom?
- Dehogyis. Te vagy a barátja. Nem versenyezhetek veled. - mondta Harry egy szomorú mosollyal.
Niall megölelte és ezt suttogta neki:
- Anne is nagyon szeret téged.
Harry nem szólt semmit csak elmosolyodott.
- Indulj! Nehogy valami történjen vele! - mondta Zayn.
- Mi addig csinálunk valami kaját mire haza értek. - mondta Liam.
- Én pedig beizzítom a házi mozit. Keresünk valami jó filmet.
- Köszi srácok! Szuperek vagytok.
Niall gyorsan felkapta a kocsikulcsot és elindult a Starbucks felé.
- Biztosan ott kell lennie. Érzem a zsigereimben.
* Most*
Kikértem magamnak egy forrócsokit és beültem a legtávolabbi ülésbe. Nem akartam beszélgetni senkivel. Nálam volt a telefonom és a fülhallgatóm. Bedugtam a fülembe és teljes hangerőn üvöltettem. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy valaki leült mellém. Az idegen gyengéden kivette a fülemből a fülhallgatót és rám nézett.
- Anne!
Niall volt az. Annyira mérges voltam, hogy sírásba törtem ki köszönés helyett.
- Ne sírj édesem! Kérlek. Tudom, hogy megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.
- Hagyj békén! Nem akarom, hogy megmagyarázd. El akarok menni!
Éppen felálltam, mikor Niall megfogta a karomat és visszaültetett.
- Kérlek Anne! Hadd magyarázzam el. Nem az van amire gondolsz.
- Tényleg nem? Amúgy is mit keresel itt? Miért nem Angie-vel találkozol?
- Mert a barátnőm össze van törve és csak veled akarok lenni.
- Igen? Akkor miért nem mutattál be Angie-nek mint a barátnődet? - kérdeztem a könnyeim között.
- Mert már a büfében elmondtam, hogy ki vagy. Te vagy a legfontosabb az életemben és pont téged ne mutatnálak be?
- Akkor miért voltál olyan hideg velem délután?
- Ezt akarom elmagyarázni. Teljesen félreérted. Angie-nek meghalt az anyukája. Azért akarok vele találkozni, hogy megbeszéljük a temetést.
Teljesen megtörtem. Az anyukája? Temetés?
- Úristen...de fotózás előtt olyan vidáman tereferéltetek.
- Akkor még nem tudtam. Fotózás után derült ki.
- De te fotózás előtt is bunkó voltál velem.
- Ne haragudj kicsim! Nem akartalak megbántani. Annyira utálom magamat. - mondta Niall szomorúan.
- Jól van. Megbocsájtok. Végül is kiderült, hogy félre értettem. Na gyere ide!
Magamhoz húztam a fejét és egy csókot leheltem a szájára.
- Szeretlek!
- Én is! Elképzelni sem tudod mennyire! - mosolygott Niall.
- Menjünk haza!
- Menjünk. Jut eszembe. A fiúk mozizást rendeznek otthon.
- Szuper! Már alig várom!
Niall csak mosolygott. Kézen fogva kisétáltunk a kocsihoz és teljes boldogságban mentünk haza felé....
Besötétedett. Én még mindig ültem a folyó partján és csak sírtam. Mennyi ideje ülhetek itt? Szerintem egy órája. De lehet, hogy több. Indulnom kellene. De haza nem akarok menni. Nem tudnék Niall szemébe nézni. Miért? Ez a kérdés jár folyamatosan a fejemben. Mit tettem, hogy ilyennek kell velem lennie? Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Anyáék kilencig dolgoznak. Van még egy kis időm. Beülök a Starbucksba, ott legalább meleg van. Szomorúan és teljesen összetörten elindultam a belváros felé.
* 1 órával ezelőtt otthon*
- Anne! Gyere vissza! - kiabált Harry - Utána megyek!
- Hagyd! Most egy kis magányra van szüksége. - csillapította le Liam.
- De mindjárt besötétedik! Mi van ha valaki megtámadja?
- Nyugalom. Kemény kis csaj. Nem fogja hagyni magát. - mondta Zayn.
Louis bent maradt a házban és hívni próbált engem.
- Nem veszi fel.
- Persze, hogy nem veszi fel. - mondta Harry. - Neked mi bajod van Niall?
- Miről beszélsz?
- Észre sem vetted, hogy Anne elszaladt? - kérdezte szemrehányóan.
- Hogy mi?! Anne? De miért? - kérdezte ijedten.
- Még azt mered kérdezni, hogy miért? - kiabálta Harry - Hogy viselkedtél ma vele?
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. Úgy viselkedtem vele, mint mindig.
- Na jó! Nekem ebből elegem van. - mondta Harry - Megyek és haza hozom. Én legalább törődöm vele nem úgy mint te.
- Megyek veled. - mondta Louis - Ha bármi történik a kishúgunkkal.
- Én nem törődöm vele? - kiabálta Niall.
- Héé. Vegyél vissza Niall. Harrynek teljesen igaza van. Jut eszembe, mikor találkozol Angie-vel? - kérdezte Zayn - Hallottuk, hogy mit mondtál neki a telefonba.
- Jajj! Istenem. Hát ez a baj. - mondta Niall összetörve. - Angienek ma halt meg az anyukája. Nagyon szerettem azt a nőt. A temetés miatt akarunk találkozni. Ezért vagyok így összetörve. Ne haragudjatok.
A fiúknak leesett az álluk és megrökönyödve ültek le Niall mellé.
- Ne haragudj haver! - kért bocsánatot Harry - Kicsit elkapott a hév, mert láttam mennyire szenved Anne.
- Semmi gond. Én is ezt tettem volna. Örülök, hogy ennyire vigyázol rá. Ez megnyugtat.
- Ne haragudj Niall! - mondta Liam, Louis és Zayn kórusban. - Csak mi is láttuk amit Harry. Anne olyan, mint a kishúgunk. Megvédjük őt.
- Köszönöm fiúk. Nagyon rendesek vagytok.
Közös 1D-s ölelést tartottak. Annyira jó, hogy így szeretik egymást.
- Ameddig mi itt ölelgetjük egymást Anne egyedül van kint a városban és már nyolc óra. - mondta Louis hirtelen.
- Keressük meg! - mondta Zayn gyorsan.
- Fiúk. Kérlek. Ezt nekem kell megoldanom. Tudom, hogy hol lehet. Megértitek? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondták a fiúk.
- Harry?? Ugye neked sem gond? Tudom, hogy mennyire szereted Anne-t. Nem gond ha ezt én csinálom?
- Dehogyis. Te vagy a barátja. Nem versenyezhetek veled. - mondta Harry egy szomorú mosollyal.
Niall megölelte és ezt suttogta neki:
- Anne is nagyon szeret téged.
Harry nem szólt semmit csak elmosolyodott.
- Indulj! Nehogy valami történjen vele! - mondta Zayn.
- Mi addig csinálunk valami kaját mire haza értek. - mondta Liam.
- Én pedig beizzítom a házi mozit. Keresünk valami jó filmet.
- Köszi srácok! Szuperek vagytok.
Niall gyorsan felkapta a kocsikulcsot és elindult a Starbucks felé.
- Biztosan ott kell lennie. Érzem a zsigereimben.
* Most*
Kikértem magamnak egy forrócsokit és beültem a legtávolabbi ülésbe. Nem akartam beszélgetni senkivel. Nálam volt a telefonom és a fülhallgatóm. Bedugtam a fülembe és teljes hangerőn üvöltettem. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy valaki leült mellém. Az idegen gyengéden kivette a fülemből a fülhallgatót és rám nézett.
- Anne!
Niall volt az. Annyira mérges voltam, hogy sírásba törtem ki köszönés helyett.
- Ne sírj édesem! Kérlek. Tudom, hogy megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.
- Hagyj békén! Nem akarom, hogy megmagyarázd. El akarok menni!
Éppen felálltam, mikor Niall megfogta a karomat és visszaültetett.
- Kérlek Anne! Hadd magyarázzam el. Nem az van amire gondolsz.
- Tényleg nem? Amúgy is mit keresel itt? Miért nem Angie-vel találkozol?
- Mert a barátnőm össze van törve és csak veled akarok lenni.
- Igen? Akkor miért nem mutattál be Angie-nek mint a barátnődet? - kérdeztem a könnyeim között.
- Mert már a büfében elmondtam, hogy ki vagy. Te vagy a legfontosabb az életemben és pont téged ne mutatnálak be?
- Akkor miért voltál olyan hideg velem délután?
- Ezt akarom elmagyarázni. Teljesen félreérted. Angie-nek meghalt az anyukája. Azért akarok vele találkozni, hogy megbeszéljük a temetést.
Teljesen megtörtem. Az anyukája? Temetés?
- Úristen...de fotózás előtt olyan vidáman tereferéltetek.
- Akkor még nem tudtam. Fotózás után derült ki.
- De te fotózás előtt is bunkó voltál velem.
- Ne haragudj kicsim! Nem akartalak megbántani. Annyira utálom magamat. - mondta Niall szomorúan.
- Jól van. Megbocsájtok. Végül is kiderült, hogy félre értettem. Na gyere ide!
Magamhoz húztam a fejét és egy csókot leheltem a szájára.
- Szeretlek!
- Én is! Elképzelni sem tudod mennyire! - mosolygott Niall.
- Menjünk haza!
- Menjünk. Jut eszembe. A fiúk mozizást rendeznek otthon.
- Szuper! Már alig várom!
Niall csak mosolygott. Kézen fogva kisétáltunk a kocsihoz és teljes boldogságban mentünk haza felé....
2013. március 17., vasárnap
30.rész " A volt barátnő.."
A fiúknak igazuk lett. Rekord idő alatt beértünk a stúdióba. Csodálkozom, hogy nem meszeltek le minket, olyan gyorsan jöttünk. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, meg se vártam a fiúkat csak, mint egy őrült rohantam be a recepcióhoz.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok. Fél kettőre kellett jönnöm fotózásra.
- Jó napot! Igen, már nagyon vártunk. A 17-s teremben lesz a fotózás. Megtalálja?
- Persze. De jöttek kísérőim is. Biztosan hamarosan itt lesznek. Kérem mondja meg nekik hova kell jönni.
- Ezer örömmel. Sok sikert!
Felmentem a második emeletre és rögtön megtaláltam a megfelelő termet. Bent már javában folyt a munka.
- Anne!- kiáltott fel egy ismerős hang - De jó hogy itt vagy! Michael vagyok. Velem beszéltél telefonon.
- Jó napot! Bocsánat, hogy kicsit késtem, de nagyon nehéz volt elindulni.
- Semmi gond. - rázta meg a férfi a kezem és mosolygott. - Gyere körbe vezetlek.
Megfogta a karomat és bevitt egy elszeparált részre ahol a fotózás fog zajlani.
- A fotózásnak egy kicsit retro hangulata lesz, mert a Chanel egy új retro kollekciót ad ki és külön téged kértek, mert annyira tetszettek nekik a képeid.
- A..a..Chanel? - kérdeztem meglepődve.
- Persze. Mondtam, hogy nagyobb divatcégek érdeklődnek irántad.
- Nem gondoltam, hogy a Chanel. 1000%-s erőbedobással fogok dolgozni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd. Ő lesz a fotósod. David Rogers.
- Nagyon örülök David. - fogtam kezet a sráccal.
25- 30 év körüli férfi lehetett. Barna haja és kék szeme volt. Összességében egész jól nézett ki.
- Anne! Én is nagyon örülök. Láttam a képeidet. Fantasztikus vagy, fiatal korod ellenére és hallottam az anyajegyeidről. Egyáltalán nem gond és a mostani divat a természetességre figyel.
- Köszönöm szépen. - mondtam elpirulva.
- És a fodrászod és stylistod pedig Angela lesz. Angelaa!! Hol vagy?
- Az előbb ment ki a büfébe. - mondta David.
- Akkor megvárjuk.
- Na mi a helyzet kislány? - kérdezte valaki átkarolva a derekamat.
- Szia Harry! Hát ideértetek! Féltem, hogy nem találtok ide.
- Mi ne találnánk oda valakihez. - nevetett Zayn.
- A recepciós csajt úgy kellett fellocsolni mikor meglátott minket és mondtuk, hogy veled vagyunk. - mondta Louis.
- De szerencsére egy 17-s termet ki tudott nyögni. - mondta Liam mosolyogva.
- Mi lesz a fotózás témája? - kérdezte Harry.
- Retro divat a '13-as években.
- Ez izginek hangzik. - mosolygott Louis - Remélem nem gond ha itt maradunk.
- Dehogyis gond! - nevettem - Fiúk ők itt David és Michael! David, Michael ők itt a srácok: Louis, Zayn, Liam és Harry.
- Ááá.. a híres One Direction. Örülök, hogy találkozhatunk. - mosolygott Michael.
- Én is nagyon örülök. - tette hozzá David.
- Nem különben. - mondták a fiúk kórusban.
- Niall hol van? - kérdeztem ijedten.
- Ne idegeskedj csak elment a büfébe és találkozott valami régi barátjával. Majd jön. - mondta Zayn és átkarolta a nyakamat.
De hirtelen bejött Niall egy lány kíséretében. Annyira jól elvoltak, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Ezt a fiúk is észre vették, mert ők szóltak először.
- Niall! Bemutatod a barátnődet? - kérdezte Louis egy kicsi szemrehányással.
- Srácok. Ő itt Angela. A volt....barátnőm.
Nekem itt dobta le az agyam a szíjat. A volt barátnője?! De jó. A volt barátnője a fodrászom lesz a fotózáson. Angela magas szőke hajú lány volt. Kicsit idősebb, mint Niall. Nem volt túl szép, de nem is volt csúnya. Átlagos feje volt.
- Szia Anne vagyok. - mentem oda hozzá - Még nem találkoztunk.
- Szia! Te vagy a modellünk ugye? Nagyon örülök.
- Kezdhetnénk? - kérdezte Michael.
- Persze. - mosolygott Angela. - Gyere Anne! Megmutatom a ruhákat, amiket fel kell venned. Majd később még beszélünk Niall.
A fiúknak és nekem is leesett az állam. Gondoltam ők is észre vették, hogy Niall nem mutatott be, mint barátnőjét.
Gyorsan felöltöztem, Angela kisminkelt és indult is a fotózás.
- Gyönyörű vagy. - mondta Louis, Liam, Zayn és Harry kórusban.
Niall a sarokban állt és a telefonjával szórakozott. Borzasztóan éreztem magamat.
A fotózás nagyon gyorsan elment. Háromszor kellett átöltöznöm. Két órán belül meg is voltam. David és Michael nagyon meg voltak elégedve velem és azt mondták, hogy szólni fognak ha legközelebb lesz valami munka. Megköszöntem, hogy ilyen jó fejek voltak és eljöttünk.
A kocsiban Niall egy szót sem szólt hozzám. Én előre ültem Harry és Zayn mellé, míg Niall Liam és Louis mellett ült hátul.
- Szuper voltál Anne! Úgy csináltad, mint az igazi profik. - dicsért meg Liam.
- Biztosan kapsz egy csomó felkérést ezek után. Melyik divatcégnek fotóztak? . kérdezte Zayn.
- A Chanelnek azt hiszem.
- Jézusom! Anne! A világ legnagyobb divatcégének fotóztak. Nagyon mázlista vagy te kislány. - nevetett Louis - Hatalmas élmény volt. Remélem máskor is elhívsz minket!
- Még szép. Ti vagytok a legjobbak. Annyira jó volt, hogy ott voltatok velem a fotózás alatt. Köszönöm szépen.
- Ez a legkevesebb amit megtehetünk az újdonsült kishúgunkért. - mosolygott Liam.
- De aranyosak vagytok. Köszönöm. Nekem is olyan, mintha a bátyáim lennétek.
- De a bikini fotózásod lesz. Én leszek az első akit meghívsz ugye Anne? - mosolygott perverzül Harry.
- Még meggondolom. - cinkeltem nevetve.
- Niall neked hogy tetszett? - kérdezte Liam.
- Mi? Ja..igen. Gyönyörű voltál kicsim.
- Kösz. - mondtam közömbösen.
Nagyon ideges voltam Niallre. Nem tudom mi ütött belé. De nem szólok hozzá. Ő fog bocsánatot kérni. Ahogy haza értünk Niall rögtön telefonálni kezdett. A fiúkkal bementem a házba, ők leültek filmet nézni. Én bementem a konyhába összedobni valami kaját. Niall bejött még mindig telefonnal a fülén. Félfüllel meghallottam, hogy mit mond.
- Hé Angie! Semmi gond. Később találkozunk. Majd hívlak. Szia.
Ezekre a szavakra valami összetörött bennem. Leejtettem a tálat a kezemből és elkezdtem rohanni. Hallottam, hogy a fiúk kiabálnak utánam, de nem figyeltem rájuk. Csak szaladtam. Lefutottam A Temze partjára és csak sírtam. Nem érdekel, hogy ki lát. Ki akartam adni magamból a fájdalmat...
A fiúknak igazuk lett. Rekord idő alatt beértünk a stúdióba. Csodálkozom, hogy nem meszeltek le minket, olyan gyorsan jöttünk. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, meg se vártam a fiúkat csak, mint egy őrült rohantam be a recepcióhoz.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok. Fél kettőre kellett jönnöm fotózásra.
- Jó napot! Igen, már nagyon vártunk. A 17-s teremben lesz a fotózás. Megtalálja?
- Persze. De jöttek kísérőim is. Biztosan hamarosan itt lesznek. Kérem mondja meg nekik hova kell jönni.
- Ezer örömmel. Sok sikert!
Felmentem a második emeletre és rögtön megtaláltam a megfelelő termet. Bent már javában folyt a munka.
- Anne!- kiáltott fel egy ismerős hang - De jó hogy itt vagy! Michael vagyok. Velem beszéltél telefonon.
- Jó napot! Bocsánat, hogy kicsit késtem, de nagyon nehéz volt elindulni.
- Semmi gond. - rázta meg a férfi a kezem és mosolygott. - Gyere körbe vezetlek.
Megfogta a karomat és bevitt egy elszeparált részre ahol a fotózás fog zajlani.
- A fotózásnak egy kicsit retro hangulata lesz, mert a Chanel egy új retro kollekciót ad ki és külön téged kértek, mert annyira tetszettek nekik a képeid.
- A..a..Chanel? - kérdeztem meglepődve.
- Persze. Mondtam, hogy nagyobb divatcégek érdeklődnek irántad.
- Nem gondoltam, hogy a Chanel. 1000%-s erőbedobással fogok dolgozni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd. Ő lesz a fotósod. David Rogers.
- Nagyon örülök David. - fogtam kezet a sráccal.
25- 30 év körüli férfi lehetett. Barna haja és kék szeme volt. Összességében egész jól nézett ki.
- Anne! Én is nagyon örülök. Láttam a képeidet. Fantasztikus vagy, fiatal korod ellenére és hallottam az anyajegyeidről. Egyáltalán nem gond és a mostani divat a természetességre figyel.
- Köszönöm szépen. - mondtam elpirulva.
- És a fodrászod és stylistod pedig Angela lesz. Angelaa!! Hol vagy?
- Az előbb ment ki a büfébe. - mondta David.
- Akkor megvárjuk.
- Na mi a helyzet kislány? - kérdezte valaki átkarolva a derekamat.
- Szia Harry! Hát ideértetek! Féltem, hogy nem találtok ide.
- Mi ne találnánk oda valakihez. - nevetett Zayn.
- A recepciós csajt úgy kellett fellocsolni mikor meglátott minket és mondtuk, hogy veled vagyunk. - mondta Louis.
- De szerencsére egy 17-s termet ki tudott nyögni. - mondta Liam mosolyogva.
- Mi lesz a fotózás témája? - kérdezte Harry.
- Retro divat a '13-as években.
- Ez izginek hangzik. - mosolygott Louis - Remélem nem gond ha itt maradunk.
- Dehogyis gond! - nevettem - Fiúk ők itt David és Michael! David, Michael ők itt a srácok: Louis, Zayn, Liam és Harry.
- Ááá.. a híres One Direction. Örülök, hogy találkozhatunk. - mosolygott Michael.
- Én is nagyon örülök. - tette hozzá David.
- Nem különben. - mondták a fiúk kórusban.
- Niall hol van? - kérdeztem ijedten.
- Ne idegeskedj csak elment a büfébe és találkozott valami régi barátjával. Majd jön. - mondta Zayn és átkarolta a nyakamat.
De hirtelen bejött Niall egy lány kíséretében. Annyira jól elvoltak, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Ezt a fiúk is észre vették, mert ők szóltak először.
- Niall! Bemutatod a barátnődet? - kérdezte Louis egy kicsi szemrehányással.
- Srácok. Ő itt Angela. A volt....barátnőm.
Nekem itt dobta le az agyam a szíjat. A volt barátnője?! De jó. A volt barátnője a fodrászom lesz a fotózáson. Angela magas szőke hajú lány volt. Kicsit idősebb, mint Niall. Nem volt túl szép, de nem is volt csúnya. Átlagos feje volt.
- Szia Anne vagyok. - mentem oda hozzá - Még nem találkoztunk.
- Szia! Te vagy a modellünk ugye? Nagyon örülök.
- Kezdhetnénk? - kérdezte Michael.
- Persze. - mosolygott Angela. - Gyere Anne! Megmutatom a ruhákat, amiket fel kell venned. Majd később még beszélünk Niall.
A fiúknak és nekem is leesett az állam. Gondoltam ők is észre vették, hogy Niall nem mutatott be, mint barátnőjét.
Gyorsan felöltöztem, Angela kisminkelt és indult is a fotózás.
- Gyönyörű vagy. - mondta Louis, Liam, Zayn és Harry kórusban.
Niall a sarokban állt és a telefonjával szórakozott. Borzasztóan éreztem magamat.
A fotózás nagyon gyorsan elment. Háromszor kellett átöltöznöm. Két órán belül meg is voltam. David és Michael nagyon meg voltak elégedve velem és azt mondták, hogy szólni fognak ha legközelebb lesz valami munka. Megköszöntem, hogy ilyen jó fejek voltak és eljöttünk.
A kocsiban Niall egy szót sem szólt hozzám. Én előre ültem Harry és Zayn mellé, míg Niall Liam és Louis mellett ült hátul.
- Szuper voltál Anne! Úgy csináltad, mint az igazi profik. - dicsért meg Liam.
- Biztosan kapsz egy csomó felkérést ezek után. Melyik divatcégnek fotóztak? . kérdezte Zayn.
- A Chanelnek azt hiszem.
- Jézusom! Anne! A világ legnagyobb divatcégének fotóztak. Nagyon mázlista vagy te kislány. - nevetett Louis - Hatalmas élmény volt. Remélem máskor is elhívsz minket!
- Még szép. Ti vagytok a legjobbak. Annyira jó volt, hogy ott voltatok velem a fotózás alatt. Köszönöm szépen.
- Ez a legkevesebb amit megtehetünk az újdonsült kishúgunkért. - mosolygott Liam.
- De aranyosak vagytok. Köszönöm. Nekem is olyan, mintha a bátyáim lennétek.
- De a bikini fotózásod lesz. Én leszek az első akit meghívsz ugye Anne? - mosolygott perverzül Harry.
- Még meggondolom. - cinkeltem nevetve.
- Niall neked hogy tetszett? - kérdezte Liam.
- Mi? Ja..igen. Gyönyörű voltál kicsim.
- Kösz. - mondtam közömbösen.
Nagyon ideges voltam Niallre. Nem tudom mi ütött belé. De nem szólok hozzá. Ő fog bocsánatot kérni. Ahogy haza értünk Niall rögtön telefonálni kezdett. A fiúkkal bementem a házba, ők leültek filmet nézni. Én bementem a konyhába összedobni valami kaját. Niall bejött még mindig telefonnal a fülén. Félfüllel meghallottam, hogy mit mond.
- Hé Angie! Semmi gond. Később találkozunk. Majd hívlak. Szia.
Ezekre a szavakra valami összetörött bennem. Leejtettem a tálat a kezemből és elkezdtem rohanni. Hallottam, hogy a fiúk kiabálnak utánam, de nem figyeltem rájuk. Csak szaladtam. Lefutottam A Temze partjára és csak sírtam. Nem érdekel, hogy ki lát. Ki akartam adni magamból a fájdalmat...
2013. március 15., péntek
29. rész " Újabb munka"
Reggel a szokáshoz híven egyedül keltem fel. A szoba ablaka ki volt nyitva és a reggeli nap gyönyörű játékot játszott a falon. Kimentem a teraszra. London. Még csak egy hete lakok hivatalosan is ebben az országban, de már most imádom. Otthon a falumban ahol laktunk soha nem éreztem otthon magam. Mindig is éreztem, hogy velem valaminek történnie kell, mert nekem nem ez a hely való. Persze imádom Magyarországot és magyarnak érzem magam, de most ezzel, hogy ide költöztünk és a fiúk, Niall, Eleanorék kicsit angollá is tettek. De egyáltalán nem bánom...sőt. Itt Angliában megkaptam mindent, amit akartam. 4 extra helyes bátyót, 3 gyönyörű nővért és a világ legszexibb és leghelyesebb barátját. Mi mást is akarhatnék? Soha nem gondoltam, hogy egy magam fajta vidéki lánynak minden sikerül amire egész életében vágyott. Az álmok igen is valóra válnak. Nekem vannak a világ legeslegjobb szülei. Le is megyek és megmondom nekik.
Magamra kaptam a köntösömet és lerohantam a lépcsőn.
- Apa, anya!! - kiabáltam.
- Anne! Itt vagyunk, mi baj van? - mondta apa.
- Csak elakartam mondani, hogy mennyire imádlak titeket. Ti vagytok a világ legjobb szülei. - ugrottam a nyakukba - Imádlak titeket! Meg szeretnék köszönni mindent amit eddig értem tettetek.
- Kicsim. - mondta anya a könnyei között - Mi is imádunk. Örülök, hogy valóra váltak az álmaid.
Apa nem szólt semmit csak megölelt. Láttam rajta, hogy ő is mennyire meg van hatva. Majd megtörte a csendet.
- Anne! Még régebben a postával jött ez a levél az ügynökségtől. Nem bontottuk fel, de kíváncsiak vagyunk, hogy mit írnak. Felbontod?
- Persze. - mondtam mosolyogva - Hol van?
Apa egy jól irányzott dobással a kezembe dobta a csomagot. Elég nehéz volt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van benne. Kinyitottam és egy levél volt benne a képekkel a fiúkkal való fotózásáról. Most a képek nem érdekeltek. Széthajtottam a levelet és hangosan olvasni kezdtem:
Kedves Anne!
A fotósorozat annyira jól sikerült, hogy nagyon sokan kérdeztek már felőled nagyobb divatcégek is. Láttak, hogy vannak anyajegyek a hátadon és említettük nekik, hogy aggódtál miattunk. Azt mondták, hogy nem gond és pont ilyen modellt keresnek a legközelebbi fotózásukhoz. A fotózás július 3.-n lesz 2 órakor. Reméljük el tudsz jönni. Ha elvállalod mindenféleképpen szólj ide és előkészítjük a fotózást. Reméljük hamarosan találkozunk.
Leesett az állam. Nagyobb divatcégek? Hát ez szuper, biztosan elmegyek a fotózásra.
- Na? Mit szóltok? - kérdeztem.
- Kicsim ezek a képek nagyszerűek. - mondták, mert ők közben a küldött képeket nézték.
- Köszi. De elmehetek a fotózásra?
- Persze. Gratulálunk. Ezzel biztosan beindul a karriered. Mikor lesz?
- Harmadikán.
- Kicsim...harmadika ma van.
- Hogy mi?? Na jó. Sürgősen felhívom az ügynökséget. Remélem nem mondtak még le rólam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba a telefonomért. Sietve megkerestem a névjegyzékbe a számot és felhívtam. Az első csöngetésre felvették.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok!
- Szia Anne! Michael Wells vagyok. Reméltük, hogy hívni fogsz minket.
- Ne haragudjanak, hogy csak most hívom önöket de elkeveredett a csomag.
- Semmi gond. Most akartunk hívni. A legjobbkor hívtál. Na..elvállalod?
- Persze. A legnagyobb örömmel. Mikorra menjek oda?
- Hát kettőkor kezdődne. Gyere fél kettőre.
- Rendben. Vigyek magammal valamit?
- Nem kell semmit. Egyedül téged fogunk fotózni. Csak magadat hozd.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor fél kettőkor ott leszek. Viszont hallásra!
- Szia Anne! Várunk.
Hál'istennek, hogy még időben szóltam. Gyorsan felöltöztem.
- Minden rendben! - kiabáltam le- Fél kettőre kell mennem!
- Elvigyünk? - kérdezte 5 srác a hátam mögött.
Az ijedtségtől megszólalni sem tudtam. Hát persze, hogy a One Direction.
- Sziasztok srácok! Ti meg hogy kerültök ide?
- Niall style-ban felosontunk a teraszon. - kacsintott Hazza - De el ne mond lent!
- Eszembe se jutott. - nevettem - Örülök, hogy itt vagytok!
A fiúk mind odajöttek és egyenként megölelgettek. Harry a szokásos gyengéd ölelésével. Niall pedig az öleléshez egy csókot is társított.
- Éhesek vagytok? - kérdeztem.
- Nagyon. - mondták kórusban.
- Akkor gyertek! - mondtam nevetve - Reméljük még apa hagyott valamit.
Mind a hatan lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Apa és anya elköszöntek, majd elmentek dolgozni. Újra miénk volta ház. A fiúk folyamatosan nyomták a hülyeséget és nem hagytak enni.
- Ez az utolsó napotok a lányok nélkül...mit csináltok ma? - kérdeztem.
- Hát úgy volt, hogy pasis napot tartunk. De aztán Niall mindenáron át akart jönni hozzád. Szóval átkísértük, mert mi is nagyon megszerettünk csajszi - itt melegen rám mosolyogtak aztán Zayn folytatta - Szóval ahogy besurrantunk meghallottuk, hogy fotózásod lesz.
- Így úgy döntöttünk, hogy elkísérnék ha lehet. - mondta Liam.
- Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen egy fotózást kívülről szemlélni. Meg persze rád is azok vagyunk. - mosolygott Louis.
- Én a fotózás témájára vagyok kíváncsi. Remélem fehérnemű fotózás lesz. - heccelt Harry.
- Ha az lesz akkor be se engedünk. A végén még megint meztelenkedni támad kedved. bökte oldalba Niall.
Mindenki dőlt a nevetéstől. Harry pedig perverz mosolyát villantotta rám.
- Mikorra kell odaérni? - kérdezte Louis.
- Fél kettőre. Miért?
- Csak mert 1 óra van.
- Ezt nem hiszem el! Teljesen elment az időérzékem. Siessünk, mert el fogunk késni.
- Nyugi. Szedd össze a cuccokat mi meg elpakolunk.
- Secc-perc alatt a fotózáson leszünk. Főleg ha én vezetek - nevetett Harry.
Hallgattam a fiúkra. Felszaladtam a szobába. Megcsináltam a hajam és a sminkem. Megkerestem a fontosabb dolgaimat bedobáltam a táskámba és leviharoztam. Felkaptam a tornacipőm és már indulásra kész voltam.
A fiúk gyorsan összepakoltak és kimentünk a házból. Én Niall és Louis mellé ültem hátra. Liam és Zayn előre ült. Harry vezetett. De jó, hogy 6 személyes a kocsi. Nálunk csak 5 általában. Legurultunk a felhajtóról és már száguldottunk is...
Reggel a szokáshoz híven egyedül keltem fel. A szoba ablaka ki volt nyitva és a reggeli nap gyönyörű játékot játszott a falon. Kimentem a teraszra. London. Még csak egy hete lakok hivatalosan is ebben az országban, de már most imádom. Otthon a falumban ahol laktunk soha nem éreztem otthon magam. Mindig is éreztem, hogy velem valaminek történnie kell, mert nekem nem ez a hely való. Persze imádom Magyarországot és magyarnak érzem magam, de most ezzel, hogy ide költöztünk és a fiúk, Niall, Eleanorék kicsit angollá is tettek. De egyáltalán nem bánom...sőt. Itt Angliában megkaptam mindent, amit akartam. 4 extra helyes bátyót, 3 gyönyörű nővért és a világ legszexibb és leghelyesebb barátját. Mi mást is akarhatnék? Soha nem gondoltam, hogy egy magam fajta vidéki lánynak minden sikerül amire egész életében vágyott. Az álmok igen is valóra válnak. Nekem vannak a világ legeslegjobb szülei. Le is megyek és megmondom nekik.
Magamra kaptam a köntösömet és lerohantam a lépcsőn.
- Apa, anya!! - kiabáltam.
- Anne! Itt vagyunk, mi baj van? - mondta apa.
- Csak elakartam mondani, hogy mennyire imádlak titeket. Ti vagytok a világ legjobb szülei. - ugrottam a nyakukba - Imádlak titeket! Meg szeretnék köszönni mindent amit eddig értem tettetek.
- Kicsim. - mondta anya a könnyei között - Mi is imádunk. Örülök, hogy valóra váltak az álmaid.
Apa nem szólt semmit csak megölelt. Láttam rajta, hogy ő is mennyire meg van hatva. Majd megtörte a csendet.
- Anne! Még régebben a postával jött ez a levél az ügynökségtől. Nem bontottuk fel, de kíváncsiak vagyunk, hogy mit írnak. Felbontod?
- Persze. - mondtam mosolyogva - Hol van?
Apa egy jól irányzott dobással a kezembe dobta a csomagot. Elég nehéz volt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van benne. Kinyitottam és egy levél volt benne a képekkel a fiúkkal való fotózásáról. Most a képek nem érdekeltek. Széthajtottam a levelet és hangosan olvasni kezdtem:
Kedves Anne!
A fotósorozat annyira jól sikerült, hogy nagyon sokan kérdeztek már felőled nagyobb divatcégek is. Láttak, hogy vannak anyajegyek a hátadon és említettük nekik, hogy aggódtál miattunk. Azt mondták, hogy nem gond és pont ilyen modellt keresnek a legközelebbi fotózásukhoz. A fotózás július 3.-n lesz 2 órakor. Reméljük el tudsz jönni. Ha elvállalod mindenféleképpen szólj ide és előkészítjük a fotózást. Reméljük hamarosan találkozunk.
Leesett az állam. Nagyobb divatcégek? Hát ez szuper, biztosan elmegyek a fotózásra.
- Na? Mit szóltok? - kérdeztem.
- Kicsim ezek a képek nagyszerűek. - mondták, mert ők közben a küldött képeket nézték.
- Köszi. De elmehetek a fotózásra?
- Persze. Gratulálunk. Ezzel biztosan beindul a karriered. Mikor lesz?
- Harmadikán.
- Kicsim...harmadika ma van.
- Hogy mi?? Na jó. Sürgősen felhívom az ügynökséget. Remélem nem mondtak még le rólam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba a telefonomért. Sietve megkerestem a névjegyzékbe a számot és felhívtam. Az első csöngetésre felvették.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok!
- Szia Anne! Michael Wells vagyok. Reméltük, hogy hívni fogsz minket.
- Ne haragudjanak, hogy csak most hívom önöket de elkeveredett a csomag.
- Semmi gond. Most akartunk hívni. A legjobbkor hívtál. Na..elvállalod?
- Persze. A legnagyobb örömmel. Mikorra menjek oda?
- Hát kettőkor kezdődne. Gyere fél kettőre.
- Rendben. Vigyek magammal valamit?
- Nem kell semmit. Egyedül téged fogunk fotózni. Csak magadat hozd.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor fél kettőkor ott leszek. Viszont hallásra!
- Szia Anne! Várunk.
Hál'istennek, hogy még időben szóltam. Gyorsan felöltöztem.
- Minden rendben! - kiabáltam le- Fél kettőre kell mennem!
- Elvigyünk? - kérdezte 5 srác a hátam mögött.
Az ijedtségtől megszólalni sem tudtam. Hát persze, hogy a One Direction.
- Sziasztok srácok! Ti meg hogy kerültök ide?
- Niall style-ban felosontunk a teraszon. - kacsintott Hazza - De el ne mond lent!
- Eszembe se jutott. - nevettem - Örülök, hogy itt vagytok!
A fiúk mind odajöttek és egyenként megölelgettek. Harry a szokásos gyengéd ölelésével. Niall pedig az öleléshez egy csókot is társított.
- Éhesek vagytok? - kérdeztem.
- Nagyon. - mondták kórusban.
- Akkor gyertek! - mondtam nevetve - Reméljük még apa hagyott valamit.
Mind a hatan lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Apa és anya elköszöntek, majd elmentek dolgozni. Újra miénk volta ház. A fiúk folyamatosan nyomták a hülyeséget és nem hagytak enni.
- Ez az utolsó napotok a lányok nélkül...mit csináltok ma? - kérdeztem.
- Hát úgy volt, hogy pasis napot tartunk. De aztán Niall mindenáron át akart jönni hozzád. Szóval átkísértük, mert mi is nagyon megszerettünk csajszi - itt melegen rám mosolyogtak aztán Zayn folytatta - Szóval ahogy besurrantunk meghallottuk, hogy fotózásod lesz.
- Így úgy döntöttünk, hogy elkísérnék ha lehet. - mondta Liam.
- Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen egy fotózást kívülről szemlélni. Meg persze rád is azok vagyunk. - mosolygott Louis.
- Én a fotózás témájára vagyok kíváncsi. Remélem fehérnemű fotózás lesz. - heccelt Harry.
- Ha az lesz akkor be se engedünk. A végén még megint meztelenkedni támad kedved. bökte oldalba Niall.
Mindenki dőlt a nevetéstől. Harry pedig perverz mosolyát villantotta rám.
- Mikorra kell odaérni? - kérdezte Louis.
- Fél kettőre. Miért?
- Csak mert 1 óra van.
- Ezt nem hiszem el! Teljesen elment az időérzékem. Siessünk, mert el fogunk késni.
- Nyugi. Szedd össze a cuccokat mi meg elpakolunk.
- Secc-perc alatt a fotózáson leszünk. Főleg ha én vezetek - nevetett Harry.
Hallgattam a fiúkra. Felszaladtam a szobába. Megcsináltam a hajam és a sminkem. Megkerestem a fontosabb dolgaimat bedobáltam a táskámba és leviharoztam. Felkaptam a tornacipőm és már indulásra kész voltam.
A fiúk gyorsan összepakoltak és kimentünk a házból. Én Niall és Louis mellé ültem hátra. Liam és Zayn előre ült. Harry vezetett. De jó, hogy 6 személyes a kocsi. Nálunk csak 5 általában. Legurultunk a felhajtóról és már száguldottunk is...
2013. március 13., szerda
28. rész "Valakinek elmondhatom..."
- Mi baj van? - kérdezte Niall álmosan.
- Valami nagyon nem stimmel nekem és meg kellene beszélnünk.
Fáradtan felült az ágyban és rám nézett.
- Hajnali 3-kor?
- Kérlek, nagyon fontos lenne. Semmiért nem keltettelek volna fel.
Rám nézett és látta rajtam, hogy tényleg nagy gáz van. Megfogta a kezemet és behúzott az ölébe.
- Mondjad szerelmem! Azért vagyok, hogy meghallgassam a problémáidat.
- Arról van szó, hogy aggódom Harry miatt. Valami megváltozott vele...de nem tudok rájönni, hogy mi. Te nem tudsz semmit?
- Nem. De nekem is feltűnt, hogy mostanában különösebben viselkedik amikor a közeledben van.
- Mi? Nekem ez fel se tűnt.
- Pedig így van. Általában mindig adja a rossz fiút akinek senki nem parancsol, löki a hülyeséget. Ez jól is megy addig, amíg meg nem jössz. Meglát és puff. Mint akit teljesen kicseréltek. Tényleg nem vetted észre?
- Nem, mert amikor én Harryvel egy helyen vagyok, akkor általában te is ott vagy és akkor csak veled foglalkozok.
Niall csak elmosolyodott és egy csókot nyomott a fülem mögötti kis részre.
- Szeretlek! - suttogta.
- Nálam nem jobban! - suttogtam a szájába.
- Azt majd meglátjuk.
- Oké. Na de most komolyan. Mi lehet vele?
- Nagyon megszeretett téged az biztos. De nem tudom, hogy ez csak szeretet-e vagy több. - tűnődött.
- Arra célzol, hogy szerelmes belém?
- Azt nem tudom, de az tény, hogy fontos vagy számára.
- Ő is fontos nekem. Ő a legjobb barátom a bandából. Én is szeretem őt. De csak mint a barátomat.
- Tudom. Szerintem ne csináljunk semmit. Várjuk ki a következményeket.
- Rendben. - mondtam megkönnyebbülve - Annyira jó, hogy itt vagy és megbeszélhetjük.
- Kis butus! Persze, hogy megbeszélhetjük.
Átöleltem a nyakát és combomat a dereka köré fontam. Megcsókoltam a nyakát, majd egyre feljebb mentem. A száját szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő örömmel fogadott.
- Hmm..ezt soha nem fogom megunni. - mosolygott bele a csókomba.
- Ajánlom is. Na de aludjunk, mert holnap is lesz nap.
- Csak még egy csókot. - könyörgött.
- Rendben. - adtam meg magamat.
Egy csókot nyomtam a szájára. De ő erősen magához húzott és követelte a csókot. Megadtam magam neki és engedtem, hogy ő irányítson.
- Nem egyről volt szó? - kérdeztem fáradtan.
- Nem tudok betelni veled . - mondta Niall leplezetlen szenvedéllyel.
- De holnap is kaphatsz. - mondtam neki - Már fáradt vagyok.
- Aludj hercegnőm! Énekeljek neked? - kérdezte.
- Igen. Az Irresistible-t..imádok elaludni rá és soha nem gondoltam, hogy egyszer élőben fogod nekem énekelni.
- Rendben, de felejtsd már el, hogy mi volt régen. Az enyém vagy most és mindörökké. Csak ez a lényeg.
- Szeretlek.
- Én is.
Lefeküdtem a párnámra, Niall mellém feküdt és elkezdte nekem énekelni angyali hangján a dalt. A második versszak végén, már teljesen elaludtam. Azt még éreztem, hogy Niall átölelt és a karjaiban aludtam el...
* Harry szemszöge*
Egyedül fekszem a szobámban. Nem bírok elaludni. Folyamatosan Anne jár a fejemben. Miért nem kellek neki? Tudom, hogy szeret, de nem úgy mint Niallt. Neki ő az egyetlen. Nekem viszont ő kell mindenestül. Hogyan mondjam ezt meg neki? Látom, hogy milyen szenvedéllyel néznek egymásra. Belesajdul a szívem. Niall Balira viszi. Mit fogok csinálni itthon 1 hétig nélküle? Bele fogok őrülni a hiányába pedig nem is vagyunk együtt. Istenem, kérlek segíts! Mondd meg, hogy mit csináljak. Ő az a lány akit nekem szántál?...
- Mi baj van? - kérdezte Niall álmosan.
- Valami nagyon nem stimmel nekem és meg kellene beszélnünk.
Fáradtan felült az ágyban és rám nézett.
- Hajnali 3-kor?
- Kérlek, nagyon fontos lenne. Semmiért nem keltettelek volna fel.
Rám nézett és látta rajtam, hogy tényleg nagy gáz van. Megfogta a kezemet és behúzott az ölébe.
- Mondjad szerelmem! Azért vagyok, hogy meghallgassam a problémáidat.
- Arról van szó, hogy aggódom Harry miatt. Valami megváltozott vele...de nem tudok rájönni, hogy mi. Te nem tudsz semmit?
- Nem. De nekem is feltűnt, hogy mostanában különösebben viselkedik amikor a közeledben van.
- Mi? Nekem ez fel se tűnt.
- Pedig így van. Általában mindig adja a rossz fiút akinek senki nem parancsol, löki a hülyeséget. Ez jól is megy addig, amíg meg nem jössz. Meglát és puff. Mint akit teljesen kicseréltek. Tényleg nem vetted észre?
- Nem, mert amikor én Harryvel egy helyen vagyok, akkor általában te is ott vagy és akkor csak veled foglalkozok.
Niall csak elmosolyodott és egy csókot nyomott a fülem mögötti kis részre.
- Szeretlek! - suttogta.
- Nálam nem jobban! - suttogtam a szájába.
- Azt majd meglátjuk.
- Oké. Na de most komolyan. Mi lehet vele?
- Nagyon megszeretett téged az biztos. De nem tudom, hogy ez csak szeretet-e vagy több. - tűnődött.
- Arra célzol, hogy szerelmes belém?
- Azt nem tudom, de az tény, hogy fontos vagy számára.
- Ő is fontos nekem. Ő a legjobb barátom a bandából. Én is szeretem őt. De csak mint a barátomat.
- Tudom. Szerintem ne csináljunk semmit. Várjuk ki a következményeket.
- Rendben. - mondtam megkönnyebbülve - Annyira jó, hogy itt vagy és megbeszélhetjük.
- Kis butus! Persze, hogy megbeszélhetjük.
Átöleltem a nyakát és combomat a dereka köré fontam. Megcsókoltam a nyakát, majd egyre feljebb mentem. A száját szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő örömmel fogadott.
- Hmm..ezt soha nem fogom megunni. - mosolygott bele a csókomba.
- Ajánlom is. Na de aludjunk, mert holnap is lesz nap.
- Csak még egy csókot. - könyörgött.
- Rendben. - adtam meg magamat.
Egy csókot nyomtam a szájára. De ő erősen magához húzott és követelte a csókot. Megadtam magam neki és engedtem, hogy ő irányítson.
- Nem egyről volt szó? - kérdeztem fáradtan.
- Nem tudok betelni veled . - mondta Niall leplezetlen szenvedéllyel.
- De holnap is kaphatsz. - mondtam neki - Már fáradt vagyok.
- Aludj hercegnőm! Énekeljek neked? - kérdezte.
- Igen. Az Irresistible-t..imádok elaludni rá és soha nem gondoltam, hogy egyszer élőben fogod nekem énekelni.
- Rendben, de felejtsd már el, hogy mi volt régen. Az enyém vagy most és mindörökké. Csak ez a lényeg.
- Szeretlek.
- Én is.
Lefeküdtem a párnámra, Niall mellém feküdt és elkezdte nekem énekelni angyali hangján a dalt. A második versszak végén, már teljesen elaludtam. Azt még éreztem, hogy Niall átölelt és a karjaiban aludtam el...
* Harry szemszöge*
Egyedül fekszem a szobámban. Nem bírok elaludni. Folyamatosan Anne jár a fejemben. Miért nem kellek neki? Tudom, hogy szeret, de nem úgy mint Niallt. Neki ő az egyetlen. Nekem viszont ő kell mindenestül. Hogyan mondjam ezt meg neki? Látom, hogy milyen szenvedéllyel néznek egymásra. Belesajdul a szívem. Niall Balira viszi. Mit fogok csinálni itthon 1 hétig nélküle? Bele fogok őrülni a hiányába pedig nem is vagyunk együtt. Istenem, kérlek segíts! Mondd meg, hogy mit csináljak. Ő az a lány akit nekem szántál?...
2013. március 12., kedd
27. rész " Egy közös délután"
A fiúknak elállt a lélegzete. Mintha megfagyott volna a levegő. Éreztem, hogy mindenki ugyanarra gondol.
- Nem, nem történhet meg még egyszer!- mondtam és elkezdtem kirohanni a házból.
Nem foglalkoztam semmivel csak rohantam.
- Harry! - kiabáltam - Haaarry!!!
Hirtelen valaki elkapta a karomat és visszarántott. A rémülettől sikítani sem tudtam. Akaratomtól függetlenül kitörtek a könnyek a szememből.
- Héé! Anne! Mi baj van? - kérdezte az idegen.
Ezt a hangot ezer közül is felismerném...Harry. Gyorsan megfordultam. Ott állt előttem. Semmi baja nem volt. A megkönnyebbüléstől még jobban sírni kezdtem. Nem szóltam semmit csak a nyakába borultam.
- Anne! Miért sírsz? Naa..mondd már! Utálom amikor szomorú vagy. Na ne sírj már! - mondta.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. - mondtam könnyek között - Azt hittem veled is az lesz, mint Niallel..azt már nem bírtam volna ki.
- Miért történt volna az? Csak átmentem egy DVD-ért. Jaaa..- leesett neki - Kate..
Nem válaszoltam csak bólogattam.
- Te miattam aggódtál ennyire? De butus vagy. Értem nem kár.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Sokkal többet jelentesz nekem, mint te azt képzeled. - mondtam neki egy karba vágással egybe kötve.
Nem szólt semmit. csak elmosolyodott és megölelt.
- Gyere! Menjünk be!
Besétáltunk a házba, ahol a fiúk már nagyban az ebédet ütötték össze.
- Hál'istennek Harry! - mondták a fiúk.
- Csak egy DVD-ért mentem el. Kate nem tudott volna velem csinálni semmit. Túlságosan megijedt Annie-től.
Erre mindenki elkezdett nevetni. Sokkal jobb lett a hangulat a házban. Odamentem Niallhez aki egyedül állt a konyhabútor mellett. Mikor odaértem hozzá átöleltem a derekát és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott és egy csókot nyomott a számra.
- Hmmm..ez fini volt. - mondtam mosolyogva - Ebből kérek még.
- Ne legyen kisasszony telhetetlen. Majd egy szót suttogott a fülembe : Bali
Erre rögtön sokkal jobb kedvem lett. Hétfőn indulunk Niallel Balira egy hétre. Annyira várom már. Még vásárolni is el kell mennem. Nem baj. A csajok hétfőn jönnek haza, majd elhívom őket.
- Na milyen filmet hoztál? - kérdezte Louis Harryt.
- Igazából többet hoztam. Romantikus vagy vígjáték?
- Vígjáték. - mondta Louis, Liam és Zayn egyhangúlag.
- Háát.. én a romantikusra szavazok. - mondta Niall rám sandítva.
- Majd Balin annyi romantikus filmet néztek amennyit akartok. - nevetett Zayn.
- Valamiről lemaradtam? - kérdezte Harry - Bali?
- Uhh.. neked elfelejtettem mondani. - mondta Niall - Hétfőn Anne-el Balira megyünk nyaralni.
- Ááááá - mondta Harry közömbösen - Legyetek jók. - mondta már nevetve.
Én láttam rajta, hogy valami nincsen rendben, de nem szóltam semmit. Majd ezt is megkérdezem tőle.
- Kész a kaja! - mondta Liam - Mindenki vegyen egy tányérral és indul a mozi.
- Igenis kapitány! - hülyéskedett Niall.
Mindenki vett egy tányérral a fini ebédből és letelepedtünk a kanapéra. Harry a Johnny Engish-t hozta el.
Imádom ezt a filmet. Főleg a fiúkkal nézni. Előre nevetek.
Niallel szétnyitottuk a kanapét és lefeküdtünk mind a hatan. Én Niall és Harry közé kerültem. Hoztam egy takarót. Mindenkit betakart akkora nagy volt.
- Indul a mozi! - kiabáltak a fiúk.
Távirányíthatós volt a redőnyt. Lehúztam a redőnyöket és elindítottuk a filmet. Nem tudtam nagyon figyelni a filmre, mert Harry és Niall folyamatosan lökte nekem a hülyeséget. Annyira kifáradtam a nevetéstől, hogy alig bírtam ébren maradni. Ráfeküdtem Niall mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Nem tudom meddig próbáltam elaludni, de valaki simogatta a hátamat, miközben próbáltam elaludni, de ez nem Niall volt. Erre már nem bírtam visszareagálni, mert elaludtam.
Álmomban Harry szerelmet vallott, hogy nem engedni, hogy elmenjek Niallel Balira, mert engem szeret. Én meg összetörtem a szívét azzal, hogy Niallt választottam.
Aztán hirtelen felkeltem. A szobámban voltam az ágyban és valaki aludt mellettem.
- Niall! Kérlek kelj fel édesem! - simogattam - Valamit meg kell beszélnünk...
A fiúknak elállt a lélegzete. Mintha megfagyott volna a levegő. Éreztem, hogy mindenki ugyanarra gondol.
- Nem, nem történhet meg még egyszer!- mondtam és elkezdtem kirohanni a házból.
Nem foglalkoztam semmivel csak rohantam.
- Harry! - kiabáltam - Haaarry!!!
Hirtelen valaki elkapta a karomat és visszarántott. A rémülettől sikítani sem tudtam. Akaratomtól függetlenül kitörtek a könnyek a szememből.
- Héé! Anne! Mi baj van? - kérdezte az idegen.
Ezt a hangot ezer közül is felismerném...Harry. Gyorsan megfordultam. Ott állt előttem. Semmi baja nem volt. A megkönnyebbüléstől még jobban sírni kezdtem. Nem szóltam semmit csak a nyakába borultam.
- Anne! Miért sírsz? Naa..mondd már! Utálom amikor szomorú vagy. Na ne sírj már! - mondta.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. - mondtam könnyek között - Azt hittem veled is az lesz, mint Niallel..azt már nem bírtam volna ki.
- Miért történt volna az? Csak átmentem egy DVD-ért. Jaaa..- leesett neki - Kate..
Nem válaszoltam csak bólogattam.
- Te miattam aggódtál ennyire? De butus vagy. Értem nem kár.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Sokkal többet jelentesz nekem, mint te azt képzeled. - mondtam neki egy karba vágással egybe kötve.
Nem szólt semmit. csak elmosolyodott és megölelt.
- Gyere! Menjünk be!
Besétáltunk a házba, ahol a fiúk már nagyban az ebédet ütötték össze.
- Hál'istennek Harry! - mondták a fiúk.
- Csak egy DVD-ért mentem el. Kate nem tudott volna velem csinálni semmit. Túlságosan megijedt Annie-től.
Erre mindenki elkezdett nevetni. Sokkal jobb lett a hangulat a házban. Odamentem Niallhez aki egyedül állt a konyhabútor mellett. Mikor odaértem hozzá átöleltem a derekát és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott és egy csókot nyomott a számra.
- Hmmm..ez fini volt. - mondtam mosolyogva - Ebből kérek még.
- Ne legyen kisasszony telhetetlen. Majd egy szót suttogott a fülembe : Bali
Erre rögtön sokkal jobb kedvem lett. Hétfőn indulunk Niallel Balira egy hétre. Annyira várom már. Még vásárolni is el kell mennem. Nem baj. A csajok hétfőn jönnek haza, majd elhívom őket.
- Na milyen filmet hoztál? - kérdezte Louis Harryt.
- Igazából többet hoztam. Romantikus vagy vígjáték?
- Vígjáték. - mondta Louis, Liam és Zayn egyhangúlag.
- Háát.. én a romantikusra szavazok. - mondta Niall rám sandítva.
- Majd Balin annyi romantikus filmet néztek amennyit akartok. - nevetett Zayn.
- Valamiről lemaradtam? - kérdezte Harry - Bali?
- Uhh.. neked elfelejtettem mondani. - mondta Niall - Hétfőn Anne-el Balira megyünk nyaralni.
- Ááááá - mondta Harry közömbösen - Legyetek jók. - mondta már nevetve.
Én láttam rajta, hogy valami nincsen rendben, de nem szóltam semmit. Majd ezt is megkérdezem tőle.
- Kész a kaja! - mondta Liam - Mindenki vegyen egy tányérral és indul a mozi.
- Igenis kapitány! - hülyéskedett Niall.
Mindenki vett egy tányérral a fini ebédből és letelepedtünk a kanapéra. Harry a Johnny Engish-t hozta el.
Imádom ezt a filmet. Főleg a fiúkkal nézni. Előre nevetek.
Niallel szétnyitottuk a kanapét és lefeküdtünk mind a hatan. Én Niall és Harry közé kerültem. Hoztam egy takarót. Mindenkit betakart akkora nagy volt.
- Indul a mozi! - kiabáltak a fiúk.
Távirányíthatós volt a redőnyt. Lehúztam a redőnyöket és elindítottuk a filmet. Nem tudtam nagyon figyelni a filmre, mert Harry és Niall folyamatosan lökte nekem a hülyeséget. Annyira kifáradtam a nevetéstől, hogy alig bírtam ébren maradni. Ráfeküdtem Niall mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Nem tudom meddig próbáltam elaludni, de valaki simogatta a hátamat, miközben próbáltam elaludni, de ez nem Niall volt. Erre már nem bírtam visszareagálni, mert elaludtam.
Álmomban Harry szerelmet vallott, hogy nem engedni, hogy elmenjek Niallel Balira, mert engem szeret. Én meg összetörtem a szívét azzal, hogy Niallt választottam.
Aztán hirtelen felkeltem. A szobámban voltam az ágyban és valaki aludt mellettem.
- Niall! Kérlek kelj fel édesem! - simogattam - Valamit meg kell beszélnünk...
2013. március 10., vasárnap
26. rész " Egy váratlan vendég"
- Ki lehet az? - kérdezte Louis.
- Nem tudom. Nem várok vendéget. - mondtam.
- Kinyissam? - kérdezte Harry.
- Légyszíves.
Hazza elfutott az ajtóhoz és kinyitotta. Katie állt az ajtóban. Vajon miért nem lepődtem meg? Számítottam rá, hogy el fog jönni. De ahogyan a fiúk reakcióját figyeltem ők nem számítottak rá. Ahogy meglátták Katie-t egy lépéssel közelebb jöttek hozzám és Niall megfogta a kezemet.
- Mit szeretnél? - kérdezte Harry.
- Megígérted, hogy ma veletek lehetek. Eljöttem.
- Harry nem hívta fel az intézetet? - súgtam Niallnek.
- De. De azt mondták, hogy csak késő délután tudnak érte eljönni.
- Ne haragudj Kate de ezek után amiket Niallel tettél nem akarunk nagyon veled lenni. - mondta Liam a maga legkedvesebb hangján.
- De megígértétek nekem.
- Szerinted egy ilyen emberrel, mint te engedem, hogy a fiúk együtt legyenek? - kérdeztem.
- Miért? Milyen ember vagyok?....Áááá..Szóval Niall mesélt rólam.
- Nem lett volna szabad idejönnöd. Menj innen! - kiabáltam rá.
- Te nekem nem parancsolsz. Kis cafka.
- Azért tudd, hogy miket beszélsz. - mondta neki Harry.
Észre sem vettem, hogy odajött mellém közben. De most jól esett, hogy mind ott voltak mellettem.
- Tudom, hogy miket beszélek. De nekem egy kis modellecske ne mondja meg, hogy mit csináljak, mert azt megemlegeti.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni. Az lesz életed utolsó tette. - mondta Niall.
- Jajj Niall! Ne mondd, hogy szereted ezt a kis lotyót? Hogy Liam, Louis és Zayn lotyeszokkal kavarnak azt megértem. De még te is?
Láttam, hogy a fiúknak megy fel a pumpájuk. De nem szóltak semmit. A vérnyomásom 200 volt. Ha Niall és Harry nincsenek mellettem már biztosan megtéptem volna a kis csajt.
- Miért? Nincsen igazam? Ringyók. Ez az egyetlen jó jelző rájuk. Ezért vannak ilyen jóban.
Most pattant el az az ér a fejemen.
- Katie! Engem annyit sértegethetsz amennyit akarsz. Danielle, Perrie és Eleanor az egész életednél többet ér. Arra sem vagy méltó, hogy a lábnyomukra nézz. És most takarodj innen!
Kiszabadítottam magamat Niall szorításából és elindultam a lány felé. Látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok, nem is próbált ellenkezni. Megfogtam és kihajítottam az udvarra, majd bevágtam az ajtót. Olyan szintű idegesség fogott el, hogy egy bokszmeccset is megnyertem volna. Mikor kicsit lenyugodtam felnéztem a fiúkra akik halál sápadt arccal álltak a helyükön.
- Mi baj van? - kérdeztem hirtelen.
- Anne! Te valami elképesztő vagy. - mondta Louis - Gyere ide!
Odafutottam hozzá, ő meg egy hatalmas öleléssel jutalmazta a tettemet.
- Rendesen félek tőled! Ilyen vékony testben ekkora erő! - nevetett Zayn majd ő is megölelt.
- Szuper voltál! Nekem nem lett volna ehhez bátorságom..és köszönöm, hogy így kiálltál a lányokért. Nagyon aranyos vagy.
- Ugyan már! - mosolyogtam - Imádom a lányokat. Ez a legkevesebb amit megtehettem értük.
- Ők is imádnak téged. Ez elhiheted.
Mosolyogva megöleltem Liamet is. Már csak Harry és Niall maradt, akik még mindig sápadtan álltak a helyükön.
- Mi baj van srácok? - kérdeztem aggódva.
- Hát..most kicsit szomorú vagyok. - mondta Harry.
- Mert? - kérdezem ijedten.
- Nem szekálhatlak többet, mert megjárom. - vigyorgott rám szemtelenül.
- Hát ne is! Különben te is így jársz. - nevettem - De téged soha nem bántanálak!
- Ez megnyugtat. - mosolygott és egy hatalmas ölelést kaptam.
Mennyire jó Harryt megölelni. Olyan édesen szorít magához. De azért Niallt nem übereli.
Végül már csak Niall maradt.
- Anne! Ha még egyszer ilyet csinálsz! - láttam rajta, hogy teljesen maga alatt van.
- Ne haragudj, hogy megvédtem azokat akiket szeretek. - mondtam sértetten.
- Nem azért mondom. De Kate egy közveszélyes őrült. Meg is sérülhettél volna, vagy még rosszabb...Lehet, hogy kés volt nála. Ezzel nem szabad viccelni. Ha valami történne veled... - a sírás kerülgette.
- Édesem! Köszönöm, hogy így aggódsz értem. De meg kell tanulnom megvédenem magam. Nem lehetsz mindig ott, hogy megvédj.
- De én ott leszek! Egész életemben vigyázni fogok rád. Nagyon szeretlek.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Én is nagyon szeretlek.
- Ne sírj Annie! Naa! Nyugalom. Semmi baj. - mondta Niall és magához húzott.
- Nem akarlak soha elveszíteni. - motyogtam a könnyeim között.
- Én se téged. Annyira szeretlek.
- Én is téged. - mondtam majd gyengéden megcsókoltam.
- Nem vagytok éhesek? Liammel összedobunk valami könnyű ebédet. - kérdezte Zayn.
- Nagyon. - nevettünk Niallel.
- Szépen egymásra találtatok. Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy alig esztek.
Erre mindenki nevetésben tört ki. De valaki hiányzott. Harry!
- Hol van Harry? - kérdeztem hirtelen.
- Az előbb ment...ki. - mondta Louis elcsukló hangon.
- Katie!! - suttogtam....
- Ki lehet az? - kérdezte Louis.
- Nem tudom. Nem várok vendéget. - mondtam.
- Kinyissam? - kérdezte Harry.
- Légyszíves.
Hazza elfutott az ajtóhoz és kinyitotta. Katie állt az ajtóban. Vajon miért nem lepődtem meg? Számítottam rá, hogy el fog jönni. De ahogyan a fiúk reakcióját figyeltem ők nem számítottak rá. Ahogy meglátták Katie-t egy lépéssel közelebb jöttek hozzám és Niall megfogta a kezemet.
- Mit szeretnél? - kérdezte Harry.
- Megígérted, hogy ma veletek lehetek. Eljöttem.
- Harry nem hívta fel az intézetet? - súgtam Niallnek.
- De. De azt mondták, hogy csak késő délután tudnak érte eljönni.
- Ne haragudj Kate de ezek után amiket Niallel tettél nem akarunk nagyon veled lenni. - mondta Liam a maga legkedvesebb hangján.
- De megígértétek nekem.
- Szerinted egy ilyen emberrel, mint te engedem, hogy a fiúk együtt legyenek? - kérdeztem.
- Miért? Milyen ember vagyok?....Áááá..Szóval Niall mesélt rólam.
- Nem lett volna szabad idejönnöd. Menj innen! - kiabáltam rá.
- Te nekem nem parancsolsz. Kis cafka.
- Azért tudd, hogy miket beszélsz. - mondta neki Harry.
Észre sem vettem, hogy odajött mellém közben. De most jól esett, hogy mind ott voltak mellettem.
- Tudom, hogy miket beszélek. De nekem egy kis modellecske ne mondja meg, hogy mit csináljak, mert azt megemlegeti.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni. Az lesz életed utolsó tette. - mondta Niall.
- Jajj Niall! Ne mondd, hogy szereted ezt a kis lotyót? Hogy Liam, Louis és Zayn lotyeszokkal kavarnak azt megértem. De még te is?
Láttam, hogy a fiúknak megy fel a pumpájuk. De nem szóltak semmit. A vérnyomásom 200 volt. Ha Niall és Harry nincsenek mellettem már biztosan megtéptem volna a kis csajt.
- Miért? Nincsen igazam? Ringyók. Ez az egyetlen jó jelző rájuk. Ezért vannak ilyen jóban.
Most pattant el az az ér a fejemen.
- Katie! Engem annyit sértegethetsz amennyit akarsz. Danielle, Perrie és Eleanor az egész életednél többet ér. Arra sem vagy méltó, hogy a lábnyomukra nézz. És most takarodj innen!
Kiszabadítottam magamat Niall szorításából és elindultam a lány felé. Látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok, nem is próbált ellenkezni. Megfogtam és kihajítottam az udvarra, majd bevágtam az ajtót. Olyan szintű idegesség fogott el, hogy egy bokszmeccset is megnyertem volna. Mikor kicsit lenyugodtam felnéztem a fiúkra akik halál sápadt arccal álltak a helyükön.
- Mi baj van? - kérdeztem hirtelen.
- Anne! Te valami elképesztő vagy. - mondta Louis - Gyere ide!
Odafutottam hozzá, ő meg egy hatalmas öleléssel jutalmazta a tettemet.
- Rendesen félek tőled! Ilyen vékony testben ekkora erő! - nevetett Zayn majd ő is megölelt.
- Szuper voltál! Nekem nem lett volna ehhez bátorságom..és köszönöm, hogy így kiálltál a lányokért. Nagyon aranyos vagy.
- Ugyan már! - mosolyogtam - Imádom a lányokat. Ez a legkevesebb amit megtehettem értük.
- Ők is imádnak téged. Ez elhiheted.
Mosolyogva megöleltem Liamet is. Már csak Harry és Niall maradt, akik még mindig sápadtan álltak a helyükön.
- Mi baj van srácok? - kérdeztem aggódva.
- Hát..most kicsit szomorú vagyok. - mondta Harry.
- Mert? - kérdezem ijedten.
- Nem szekálhatlak többet, mert megjárom. - vigyorgott rám szemtelenül.
- Hát ne is! Különben te is így jársz. - nevettem - De téged soha nem bántanálak!
- Ez megnyugtat. - mosolygott és egy hatalmas ölelést kaptam.
Mennyire jó Harryt megölelni. Olyan édesen szorít magához. De azért Niallt nem übereli.
Végül már csak Niall maradt.
- Anne! Ha még egyszer ilyet csinálsz! - láttam rajta, hogy teljesen maga alatt van.
- Ne haragudj, hogy megvédtem azokat akiket szeretek. - mondtam sértetten.
- Nem azért mondom. De Kate egy közveszélyes őrült. Meg is sérülhettél volna, vagy még rosszabb...Lehet, hogy kés volt nála. Ezzel nem szabad viccelni. Ha valami történne veled... - a sírás kerülgette.
- Édesem! Köszönöm, hogy így aggódsz értem. De meg kell tanulnom megvédenem magam. Nem lehetsz mindig ott, hogy megvédj.
- De én ott leszek! Egész életemben vigyázni fogok rád. Nagyon szeretlek.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Én is nagyon szeretlek.
- Ne sírj Annie! Naa! Nyugalom. Semmi baj. - mondta Niall és magához húzott.
- Nem akarlak soha elveszíteni. - motyogtam a könnyeim között.
- Én se téged. Annyira szeretlek.
- Én is téged. - mondtam majd gyengéden megcsókoltam.
- Nem vagytok éhesek? Liammel összedobunk valami könnyű ebédet. - kérdezte Zayn.
- Nagyon. - nevettünk Niallel.
- Szépen egymásra találtatok. Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy alig esztek.
Erre mindenki nevetésben tört ki. De valaki hiányzott. Harry!
- Hol van Harry? - kérdeztem hirtelen.
- Az előbb ment...ki. - mondta Louis elcsukló hangon.
- Katie!! - suttogtam....
2013. március 9., szombat
25. rész " Catch me if you can"
Niallnek igaza volt. Reggel ezekre a furcsa mondatokra keltem fel:
- Szerintetek él még?
- Persze, hogy él te szerencsétlen mozog a mellkasa.
- Felkeltsem?
- Hagyd aludni. Hosszú éjszakája volt.
Persze, hogy a One Direction tagjai tanakodtak az ágyam mellett, hogy éppen mi lehet velem.
- Nem tudok várni. Hozom a vödröt.
- Eszedbe ne jusson Styles! - ugrottam ki az ágyból ahogy ezt a mondatot meghallottam.
A fiúk dőltek a nevetéstől. Biztos nagyon értelmesen néztem ki ahogy kirontottam a szobából le a lépcsőn.
- Hozd vissza Niall! - nevetett Hazz - Vagy én hozzam vissza? - kérdezte a maga perverz hangján.
- Ne fáradj majd én visszahozom.
- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. - kiabáltam neki fel a lépcső aljáról.
- Ezt kihívásnak veszem.
Hallottam, ahogyan elkezd futni lefelé a szobámból. Én azzal a lendülettel felvettem a cipőmet és kirohantam a házból.A suliban sprint bajnok voltam, ez a kis futás meg sem kottyant. Átszaladtam a kerten és felmásztam egy fára. Hallottam, hogy Niall bekiabál a fiúknak. Gyertek le srácok, Harrynek sikerült teljesen elkergetnie. Segítsetek! A fiúk már meg is jelentek a kertben.
- Nem lehet olyan messze. - mondta Zayn.
- Váljunk ketté. - ajánlotta Liam.
- Én megyek Niallel és Harryvel. - mondta Louis.
- Akkor én Liammel átnézem a kertet, ti meg menjetek el és nézzétek meg a ház környékét. - mondta Zayn.
- Induljunk! - mondták a fiúk nevetve.
- Olyan mintha 10 évesek lennénk és bújócskáznánk. - nevetett Niall.
Hallottam, hogy eltűntek Louisék, de Liam és Zayn még mindig ott álltak szemben velem.
- Most már lejöhetsz. - nevettek.
- Ti meg honnan? - kérdeztem nevetve.
- Csak a vak nem veszi észre a lila ruhádat a fán. De amint látom a szőke herceged vak. - nevetett Zayn.
- Akkor most beárultok? - kérdeztem ijedten, ahogy lemásztam a fáról.
- Az attól függ. - mondta Liam.
- Mitől?
- Hát, ha falazunk neked akkor barátoknak kéne lennünk. De te nem tekintesz minket annak...
- Dehogyisnem! - nevettem rájuk. - Ti vagytok a világ legjobb fej emberei! Imádlak titeket egytől egyig.
- Ez esetben...nagy ölelés - mondta Liam.
Megöleltük egymást és bementünk a házba reggelizni. Anyáék elmentek a városba vásárolni, szóval csak miénk volt a ház és a fiúknak is szabadnapjuk volt.
- Meddig hagyjuk őket keresni téged? - kérdezte Zayn.
- Minél tovább. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vágnak, hogy nem találtak meg. - nevettem.
A fiúk is szakadtak a nevetéstől.
- Olyan rosszak vagyunk - nevetett Liam.
- Én vagyok Bradford rossz fiúja nem emlékszel? - kérdezte Zayn.
- Hogyan tudnám elfelejteni? - nevetett vissza Liam.
- Mikor jönnek már a csajok vissza? Már hiányoznak. - kérdeztem szomorúan, bár tudtam, hogy mikor, mert Harry elmesélte.
- Csak szombaton, hidd el nekünk is hiányoznak. Meg te is hiányzol nekik. - mondta Liam.
- Ja..jut eszembe. Ha hozzák az ajándékot lepődj meg, mert megígértünk, hogy nem mondunk semmit.
- Nyugi. Megfogok. Amúgy sem tudom, hogy mit hoznak.
- Shh! Itt vannak Niallék. - mondta Liam. - Anne! Gyorsan bújj el!
Mint az őrült felrohantam a szobámba. Hirtelen jobb nem jutott az eszembe. Résnyire nyitva hagytam a szobám ajtaját.
- Nem találtuk meg! - rontott be Niall a házba.
- Mi sem láttunk - mondta Liam teljes nyugalommal a hangjában.
- Vajon hol lehet? - kérdezte aggódva Harry.
- Jézusom! Ugye nem Katie rabolta el, mint Niallt? - aggódott Louis.
- Kérlek Lou ne mondj ilyet. Így is annyira ideges vagyok, hogy nincsen meg. Ha valami történt vele én nem tudom mit csinálok magammal.
- Az én hibám. Nem tudtam, hogy ennyire fél a hideg víztől. - mondta Harry - Annyira aggódom érte.
- Istenem annyira hiányzik! Csak fél órája nem láttam, de megőrjít a tudat, hogy nem tudom, hogy merre van. Éreztetek már ilyet?
- Ezt hívják szerelemnek Niall. - mondta Zayn.
- Meg fogok őrülni. - hallottam Niall hangján, hogy mindjárt elsírja magát.
Nem bírtam már hallgatni, hogy szenved. Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn.
- Anne! - kiáltottak fel kórusban.
- Ezt hogy a fenébe csinálhattad velünk? - kérdezte Harry és odajött és megölelt - Soha ne csinálj ilyet!
- Anne! Annyira féltem, nem tudtam, hogy mi van veled. - mondta Niall.
- Itt vagyok édesem! Látod. Nekem ezt kellett 2 napig folyamatosan átélnem. Nem tudom elégszer megköszönni a fiúknak, hogy itt voltak mellettem.
- Szeretlek! - mondta Niall és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
De ahogy ezt kimondta kopogtattak az ajtónkon...
Niallnek igaza volt. Reggel ezekre a furcsa mondatokra keltem fel:
- Szerintetek él még?
- Persze, hogy él te szerencsétlen mozog a mellkasa.
- Felkeltsem?
- Hagyd aludni. Hosszú éjszakája volt.
Persze, hogy a One Direction tagjai tanakodtak az ágyam mellett, hogy éppen mi lehet velem.
- Nem tudok várni. Hozom a vödröt.
- Eszedbe ne jusson Styles! - ugrottam ki az ágyból ahogy ezt a mondatot meghallottam.
A fiúk dőltek a nevetéstől. Biztos nagyon értelmesen néztem ki ahogy kirontottam a szobából le a lépcsőn.
- Hozd vissza Niall! - nevetett Hazz - Vagy én hozzam vissza? - kérdezte a maga perverz hangján.
- Ne fáradj majd én visszahozom.
- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. - kiabáltam neki fel a lépcső aljáról.
- Ezt kihívásnak veszem.
Hallottam, ahogyan elkezd futni lefelé a szobámból. Én azzal a lendülettel felvettem a cipőmet és kirohantam a házból.A suliban sprint bajnok voltam, ez a kis futás meg sem kottyant. Átszaladtam a kerten és felmásztam egy fára. Hallottam, hogy Niall bekiabál a fiúknak. Gyertek le srácok, Harrynek sikerült teljesen elkergetnie. Segítsetek! A fiúk már meg is jelentek a kertben.
- Nem lehet olyan messze. - mondta Zayn.
- Váljunk ketté. - ajánlotta Liam.
- Én megyek Niallel és Harryvel. - mondta Louis.
- Akkor én Liammel átnézem a kertet, ti meg menjetek el és nézzétek meg a ház környékét. - mondta Zayn.
- Induljunk! - mondták a fiúk nevetve.
- Olyan mintha 10 évesek lennénk és bújócskáznánk. - nevetett Niall.
Hallottam, hogy eltűntek Louisék, de Liam és Zayn még mindig ott álltak szemben velem.
- Most már lejöhetsz. - nevettek.
- Ti meg honnan? - kérdeztem nevetve.
- Csak a vak nem veszi észre a lila ruhádat a fán. De amint látom a szőke herceged vak. - nevetett Zayn.
- Akkor most beárultok? - kérdeztem ijedten, ahogy lemásztam a fáról.
- Az attól függ. - mondta Liam.
- Mitől?
- Hát, ha falazunk neked akkor barátoknak kéne lennünk. De te nem tekintesz minket annak...
- Dehogyisnem! - nevettem rájuk. - Ti vagytok a világ legjobb fej emberei! Imádlak titeket egytől egyig.
- Ez esetben...nagy ölelés - mondta Liam.
Megöleltük egymást és bementünk a házba reggelizni. Anyáék elmentek a városba vásárolni, szóval csak miénk volt a ház és a fiúknak is szabadnapjuk volt.
- Meddig hagyjuk őket keresni téged? - kérdezte Zayn.
- Minél tovább. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vágnak, hogy nem találtak meg. - nevettem.
A fiúk is szakadtak a nevetéstől.
- Olyan rosszak vagyunk - nevetett Liam.
- Én vagyok Bradford rossz fiúja nem emlékszel? - kérdezte Zayn.
- Hogyan tudnám elfelejteni? - nevetett vissza Liam.
- Mikor jönnek már a csajok vissza? Már hiányoznak. - kérdeztem szomorúan, bár tudtam, hogy mikor, mert Harry elmesélte.
- Csak szombaton, hidd el nekünk is hiányoznak. Meg te is hiányzol nekik. - mondta Liam.
- Ja..jut eszembe. Ha hozzák az ajándékot lepődj meg, mert megígértünk, hogy nem mondunk semmit.
- Nyugi. Megfogok. Amúgy sem tudom, hogy mit hoznak.
- Shh! Itt vannak Niallék. - mondta Liam. - Anne! Gyorsan bújj el!
Mint az őrült felrohantam a szobámba. Hirtelen jobb nem jutott az eszembe. Résnyire nyitva hagytam a szobám ajtaját.
- Nem találtuk meg! - rontott be Niall a házba.
- Mi sem láttunk - mondta Liam teljes nyugalommal a hangjában.
- Vajon hol lehet? - kérdezte aggódva Harry.
- Jézusom! Ugye nem Katie rabolta el, mint Niallt? - aggódott Louis.
- Kérlek Lou ne mondj ilyet. Így is annyira ideges vagyok, hogy nincsen meg. Ha valami történt vele én nem tudom mit csinálok magammal.
- Az én hibám. Nem tudtam, hogy ennyire fél a hideg víztől. - mondta Harry - Annyira aggódom érte.
- Istenem annyira hiányzik! Csak fél órája nem láttam, de megőrjít a tudat, hogy nem tudom, hogy merre van. Éreztetek már ilyet?
- Ezt hívják szerelemnek Niall. - mondta Zayn.
- Meg fogok őrülni. - hallottam Niall hangján, hogy mindjárt elsírja magát.
Nem bírtam már hallgatni, hogy szenved. Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn.
- Anne! - kiáltottak fel kórusban.
- Ezt hogy a fenébe csinálhattad velünk? - kérdezte Harry és odajött és megölelt - Soha ne csinálj ilyet!
- Anne! Annyira féltem, nem tudtam, hogy mi van veled. - mondta Niall.
- Itt vagyok édesem! Látod. Nekem ezt kellett 2 napig folyamatosan átélnem. Nem tudom elégszer megköszönni a fiúknak, hogy itt voltak mellettem.
- Szeretlek! - mondta Niall és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
De ahogy ezt kimondta kopogtattak az ajtónkon...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)