2. rész . "The Dream Come True"

Egész éjjel nem aludtam semmit. Folyamatosan forogtam. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy egy saját fotósorozatom lesz a One Direction-nel. Ez maga volt a valóra vált álom. Nagyon régóta imádkoztam, hogy sikerüljön, de mindig azt hittem, hogy rajtam kívül még nagyon sok lány álmodozik erről és miért pont nekem sikerülne.De tényleg sikerült és soha nem lehetek elég hálás a fent lévő felnőtteknek, hogy sikerülni fog. Nagyon nehezen, de egy kicsit tudtam aludni. Niallról és a fiúkról álmodtam. Annyira valóságszerű volt, hogy hatalmas csalódás volt felkelni.
Az ébresztőm hangja ébresztett fel. Lentről már hallottam, hogy anya pakol. Apukám, akit mindennél jobban szeretek, sajnos egy konferenciára kellett mennie Rio de Janeiroba. Nagyon hiányzott már, de ha haza ért mindenféleképpen írok neki, hogy látogasson meg minket Londonban.
- Jó reggelt édesem! - köszönt anya- Na hogy aludtál?
- Pocsékul. Csak egy kicsit tudtam aludni, de akkor is a fiúk jártak az eszemben.
- Elhiszem. Itt a reggelid, gyorsan edd meg és szedd össze a ruháidat. Egy fél óra múlva itt a kocsi, hogy kivigyen a reptérre.
- Sietek.
Gyorsan bekapkodtam a reggelimet és rohantam a bőröndömért. Negyed órán belül készen voltam. Mindent  leellenőriztem, hogy meg van-e. Még jó, hogy még egyszer megnéztem mert a töltőmet tuti itthon hagytam volna.
- Anne!! Itt van a kocsi!
- Már ott is vagyok anya!
Lesiettem és beszálltam a kocsiba. Egyszerűen nem tudtam a fiúkat kiverni a fejemből és nagyon ideges voltam. Nem is vettem észre és már a repülőtéren voltunk.Gyorsan megvettük a jegyeket és felszálltunk a gépre. Anabell első osztályon foglalt nekünk jegyet, ami mondhatom káprázatos volt. Annyira álmos voltam, hogy azonnal álomba merültem.
Anya hangja ébresztett fel.
-Anne! Megjöttünk. Üdvözöllek Londonban!
-Ezt nem hiszem el! London! Végre itt vagyok!
A repülőtérről a kocsival anya a szállodába ment a csomagjainkkal együtt. Engem a kocsi egyenesen a fotózás helyszínére vitt. A kocsi egy hatalmas stúdió előtt állt meg.
- Éhes vagyok. - mondtam- Gyorsan elmegyek a büfébe.
Szerencsére a büfében nem volt senki. Gyorsan megvettem a kajámat és egy fiúba ütköztem.
- Elnézést.
- Semmi baj.
És egy gyönyörű kék szem nézett rám...