12. rész " Egy remek este"

Mikor beléptünk az ajtón anyát a konyhában találtuk. Éppen a főtt krumplit tette ki egy tálba.
- Szia anya! Megjöttünk.
- Anne! Niall! De jó, hogy itt vagytok. Pont időben jöttetek meg. - odajött hozzánk és megölelt minket.
- Jó estét, Mrs. Saturday! - köszönt Niall.
- Ugyan Niall, szólíts nyugodtan Victoriának. - kacsintott anya.
- Rendben! - nevetett Niall - Fhúú de finom illatok vannak. Mit tetszett csinálni?
- Hát Anne mesélte, hogy mennyire szeretsz enni, ezért igazi magyaros vacsorát csináltam neked. Hadd szokja a gyomrod! - nevetett vissza anya. - Levesnek igazi magyaros újházi tyúkhúslevest csináltam, a főétel marha pörkölt lesz, és desszertnek egy kis mákos gubát csináltam.
- Jézusom anya! Egy  hadseregnek főztél? - ámélkodtam.
- Dehogyis, és ne csinálj úgy mintha te nem ennéd meg az összeset. Nem kell Niall előtt tettetned, hogy nem szoktál sokat enni. Ne figyelj rá ilyenkor Niall - fordult anya hozzá - Állandóan éhes ez a lány csak hát olyan géneket örökölt, hogy nem tud meghízni bármennyit is eszik. Ezt az apjától örökölte. - nézett magára nevetve.
- Dehogyis Victoria, nagyon csinosnak tetszik lenni.
- Köszönöm. De gyertek enni, mert ki fog hűlni a vacsora. Gyere Bruce te is kapsz belőle - nézett le a kiskutyámra aki ott szaladgált előttünk.
- Szia Bruce! Hiányoztál már öregfiú - nevetett rá Niall.
- Nekem is hiányoztál. Bár én tapasztaltam, milyen veled aludni és kicsit elszomorított, hogy milyen hangosan horkolsz - nevettem a kutyusra.
- Basszus - szomorodott el Niall.
- Mi baj van? . kérdeztem megrettenve.
- Most először féltékeny vagyok egy kutyára. - nevetett vissza.
- Jajj, te kis féltékeny. De nyugi. Nem foglak lecserélni Brucera.
- Hát nagyon is ajánlom. - mondta Niall és felkapott a levegőbe.
- Tegyél le! Siessünk, mert anya pipa lesz ha kihűl a kaja.
- Akkor siessünk. Nem akarom már az első nap magamra haragítani anyukádat.
Bementünk az étkezőbe és leültünk az asztalhoz. Meglepetésemre 4 főre volt terítve.
- Anya ki a negyedik ember akinek terítettél?
- Az meglepetés. De mindjárt meglátod, hogy ki az.
- Te tudsz valamiről? - kérdeztem gyanakodva Niallt, aki egy határozott fejrángatással közölte, hogy semmit nem tud.
Miután ezt kimondtam kopogtattak az ajtón.
- Anne, szívem! Kinyitnád? Éppen a mákos gubát csinálom.
 - Aha, megyek!
Odaszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam.Egy hatalmas csokor virággal állt ott valaki.
- Elnézést de mi nem rendeltünk virágot. - mondtam
- Nem mondod, pedig én azt hittem, hogy anyáddal szeretitek a virágokat.
- Apaaaaa! Te vagy az? Istenem de hiányoztál! - ugrottam apa nyakába - Hogy kerülsz ide?
- Nekem is hiányoztál prücsök. Nagyon jók lettek a képeid. Anya mutatta őket. Kicsit előbb elszabadultam Rióból és rögtön idejöttem hozzátok.
Bruce is odajött hozzánk és apa rögtön megölelgette.
- Te vagy Bruce ugye? Már rólad is sokat hallottam. Én vagyok Anne apukája. Mától nem te leszel az egyetlen férfi a szobában.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! De gyere be kell mutatnom valakit. Niall!
Odavezettem apát Niallhoz aki kezet fogott vele.
- Jó estét. Niall Horan vagyok. Örülök, hogy megismerkedhetünk.
- Szia Niall! William Saturday vagyok. Részemről az öröm. Annyit hallottam már rólad. Anne csak rólad beszél. - itt kicsit elpirultam.
- Szia Will! Nekem már nem is köszönsz?
- Viki! Te egyre gyönyörűbb vagy! Annyira hiányoztál már életem! - megcsókolta anyát és átadta virágot. - Hoztam neked valamit.
Elkezdett kutakodni a zsebében és egy dobozt vett elő.
- Megláttam Rióban és rögtön te jutottál róla eszembe.
Anya kinyitotta a dobozt és egy gyönyörű arany nyaklánc volt benne, gyémánt berakással.
- William Saturday! Mondtam, hogy nem kell venned semmit. Ez egy vagyonba kerülhetett.
- Nem is vettem. De annyira gyönyörű volt. Felteszed?
- Segítesz?
- Persze. - megfogta a nyakláncot és nagyon finoman beakasztotta anya nyakába
- Na hogy tetszik?- kérdezte anya felém fordulva
- Ez valami eszméletlen gyönyörű. Apa, neked aztán van ízlésed. Megérte annyit okítani téged. húztam apát
- Na a szarkazmusod semmit nem változott kislányom. Nem is tudom kire ütsz - nevetett apa
- Hát én se tudom - nevettem rá.
- Apja lánya. Gyere Niall, segítenél nekem behozni a levest?
- Persze.
Anya és Niall kimentek a szobából én meg apával leültem az asztalhoz.
- Anne! Ezt nem hiszem el. Mennyit húztalak a One Directionnel, hogy hogyan bírod meghallgatni őket, erre most a kedvenc tagoddal jársz.
- Hát...én mondtam, hogy modellnek kell mennem!
- Az biztos! És te leszel a világ legjobb szupermodellje! Ezt elhiheted!
- Szeretnék az lenni. Szóval tetszettek a képeim??
- Gyönyörű vagy rajta kicsim. Annyira büszke vagyok rád. Ne haragudj, hogy régen elleneztük.
- Semmi gond apa!
- Itt is van a leves! - szólt közbe anya - Anne, szedj mindenkinek!
Felálltam és elkezdtem szedni a levest.
- Nekem sokat - nevetett apa - hiányzott már anyád főztje.
- Hát Will Niallnak állítólag még nálad is nagyobb étvágya van. Lehet, hogy Anne után Niall is leköröz téged? - kuncogott anya
- Hát azt majd meglátjuk! - nevetett apa
- Te mennyit kérsz? - kérdeztem Niallt
- Amennyit gondolsz.
- Akkor sokat. - nevettem rá.
A vacsora annyira jó hangulatban telt, hogy észre sem vettük, hogy mennyire eltelt az idő. Anya és apa megállás nélkül bombázták Niallt a kérdéseikkel, aki kifogástalanul az összesre válaszolt.
10 óra felé Niall felállt és megköszönte a vacsorát.
- Köszönöm Victoria a csodálatos vacsorát. Valami elképesztően finom volt. Mr. Saturday, örülök, hogy megismerhettem. Már tudom, hogy Anne kire hasonlít - nevetett apára
- Én is örülök, hogy megismerhettelek Niall - nevetett apa - Remélem minél előbb tudunk találkozni.
- Én is nagyon remélem.
- Gyere kikísérlek! - fogtam meg Niall kezét.
- Viszont látásra! - köszönt el Niall a szüleimtől.
- Szia Niall! - köszöntek el kórusban.
Kimentünk az ajtón és lekísértem Niallt a szálloda ajtójáig.
- A szüleid annyira jó fejek!
- Köszönöm, próbálom nevelgetni őket - nevettem.
- Hát jól megy. Nagyon élveztem ezt az estét veled Anne. Holnap megismételhetnénk kettesben?
- Én is nagyon élveztem. Az nagyon jó lenne.
- Akkor nyolcra érted jövök. Addigra ugye befejezitek a shoppingolást?
- Hát remélem. Akkor veszek magamnak holnapra valami csinos koktél rucit estére.
- Felőlem jöhetnél tornacipőben is. Nekem akkor is te lennél a legszebb.
- Azért adjuk meg a módját. De nagyon édes vagy - egy hatalmas csókot adtam Niallnak.
Visszacsókolt és nem akart elengedni. Annyira jól csókolt, hogy eszembe se jutott ellenállni. A nyelvünk csatát vívott egymással. A szája tökéletesen illett ez enyémre és annyira jó volt. Körülbelül 3 percig megállás nélkül csókolóztunk. Aztán elköszönt, búcsúzóul még egy búcsú puszit nyomott az arcomra. Én visszamentem a szobához ahol apa és anya egy hatalmas bejelentéssel vártak...