15. rész " Egy gyönyörű ajándék"

- Anne! Ez te vagy? Annyira  más lettél. - ámuldozott Niall.
- Persze, hogy én vagyok te lökött. Nem tetszem? - kérdeztem szomorúan.
- Te vagy a világ leggyönyörűbb lánya te lökött. - mosolygott - De nekem tornacipőben és farmerben is nagyon tetszel.
- A csajok mindenáron ki akartak öltöztetni.
- Akkor most már értem. - nevetett - Na gyere, mert nyolcra foglaltam asztalt.
- De ugye nem valami nagyon drága helyre viszel?
- Neked csak a legjobb jár.
- De akkor nem hagyom, hogy te fizess. - mondtam komolyan.
- Pedig muszáj lesz hagynod.
- De én még nem adtam neked semmit, ez igazságtalan. - szomorodtam el.
- Te buta! Ezt már megbeszéltük. Nekem elég, hogy az enyém vagy, ezzel mindent megadsz nekem amire szükségem van.
- Ez azt jelent, hogy nem adok semmit.
- Nem ez azt jelent, hogy a puszta létezésed is elég nekem, hogy semmire ne vágyjak rajtad kívül.
- Ezt majd vacsi közben megbeszéljük. - kacsintottam rá - De menjünk. mert már nagyon éhes vagyok!
- Ez az egyik a sok dolog közül, amit imádok benned. Értettem, hölgyem. Már indulunk is.
Beszálltunk a kocsiba.Ahogy elindultunk Niall valami csöpögős romantikus zenét kapcsolt be.
- Te hallgatsz ilyen zenéket? - ámuldoztam.
- Hát....néha. Ha romantikus kedvemben vagyok. Bevallom mostanában mindig ilyen kedvemben vagyok. Neked nem tetszik?
- De. De akkor a legjobb amikor veled vagyok.
Ezekre a szavakra odahajolt hozzám és egy gyengéd csókot lehelt a számra.
- Hmmmm...ez egyre csak jobb és jobb lesz. - mosolygott.
- Remélem is. Nem akarom, hogy gyorsan rám unj.
- Ez soha nem fog megtörténni. De meg is érkeztünk.
- Vááóó..ez valami eszméletlenül szép.
- Örülök, hogy tetszik.
Egy gyönyörű étterembe hozott ami tele volt virággal és igazi angolos hangulata volt. Ahogy bementünk megcsapott egy különleges illat amit nem tudtam beazonosítani, de nem is foglalkoztam vele, mert megláttam egy asztalt ami kitűnt a többi közül, mert tele volt vörös rózsával rakva. Rögtön bele szerettem. Bele lehet szeretni egy asztalba? Niall odament a recepcióhoz.
- Horan névre foglaltattam asztalt.
- Horaaaaaaan...meg is van. A 17-es asztal a maguké. George! Kérem kísérje a vendégeket az asztalukhoz!
- Na gyere! - szólt Niall és megfogta a kezem.
Csodák csodájára az a gyönyörű asztal a miénk volt. Ezt nem hiszem el. Mikor leültem a helyemre és a pincér felvette a rendelésünket Niall leült velem szembe és elkezdett nézni.
- Annyira gyönyörű ez az egész Niall. - mosolyogtam - Nem tudom mivel érdemelhettem ezt meg. Biztos, hogy nem álmodom?
- Én is ezt kérdezem magamtól amióta csak megláttalak téged a büfében. De ha ez álom, akkor soha nem akarok felébredni. Mert, nekünk találkoznunk kellett. Én hiszek abban, hogy akiknek együtt kell lenniük, azok egyszer együtt lesznek.
- Én is ezt hiszem és ezért nem adtam fel a reményt soha, hogy modell legyek és hogy találkozhassunk. De nagyon sokszor elbizonytalanodtam.
- Miért? - kérdezte Niall kíváncsian.
- Mert rajtam kívül több millió Directioner van. Arra gondoltam, hogy miért pont én leszek az akinek sikerül. Nem vagyok én senki. Mégis engem láttál meg. Miért pont én? Annyi gyönyörű lány van a világon....miért pont én?
- Annyira sajnálom, hogy így érzel. De bevallom én se gondoltam soha, hogy így fogok találkozni életem szerelmével. Tudom, hogy rengeteg gyönyörű rajongónk van. De én veled találkoztam és beléd szerettem. Azért te, mert fent már eldöntötték, hogy nekünk együtt kell majd lennünk.
- 14 éves koromban még egy blogot is írtam. Pont erről szólt. Annyira jó volt leírni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Senkinek nem mondhattam el, hogy mi az álmom. Te voltál az. - itt elpirultam
- Annyira örülök, hogy ezt elmondtad. - mosolygott
- Annyira féltem, hogy nem fog sikerülni, hogy nem fogunk tudni majd találkozni. - sírásban törtem ki - Ne haragudj, nem akartam sírni.
- Anne, kicsim, kérlek ne sírj. Annyira rossz látni, hogy sírsz.
Oda jött hozzám, letérdelt elém és letörölte a könnyeimet.
- Ne sírj! Hidd el, hogy nagyon szeretlek és ennek így kellett lennie. Ha mást szántak volna nekünk, akkor nem is találkozunk. De találkoztunk. Kérlek szerelmem! Ne sírj!
Lehajoltam hozzám és egy csókot leheltem a szájára. Ő rögtön visszacsókolt. A csókja megnyugtató volt. Azonnal megnyugodtam tőle.
- Állj fel szerelmem! - kértem tőle - Mindjárt hozzák a kaját amit rendeltünk.
Ahogy ezt kimondtam meg is hozták a kajánkat. Nagyon finom lett. Egész evés közben hülyéskedtünk. Elmeséltem neki mindent a költözésről és annyira fel volt dobva mint egy kisgyerek. Azt mondta, hogy mostmár minden álma valóra vált.Vacsora után még kicsit hülyéskedtünk és elindultunk hazafelé gyalog, mert haza vitette Niall a srácokkal a kocsit. Azt mondta, hogy így romantikusabb. Kézen fogva sétálgattunk a városban és Niall hirtelen felém fordult.
- Anne! Annyira jó volt ez az este veled!
- Veled is nagyon jó volt.
- Szeretnék adni neked valamit. Ne vedd tolakodásnak de ma amikor a srácokkal voltunk megláttam a boltba és te jutottál róla eszembe.
Belenyúlt a zsebébe és egy dobozt vett elő.
- Nyisd ki! - bíztatott
Elvettem és kettő gyönyörű aranygyűrű volt benne ami egy végtelen jelet formázott és az egyik felirata "Forever" volt a másiké "Love".
- Úgy gondoltam, hogy az egyik az enyém, a másik a tied lesz.
Szóhoz sem jutottam.
- Niall ez gyönyörű! Köszönöm szépen! Annyira édes vagy! - és adtam egy csókot neki amit készséggel elfogadott.
- Felveszed? - kérdezte.
- Persze. De csak ha te adod rám.
- Ez csak természetes, de akkor te fogod rám. - mosolygott - Melyiket szeretnéd?
- A "Forevert", mert eddig foglak szeretni.
- Rendben van akkor enyém lesz a "Love", mert ez az érzés soha nem fog elmúlni irántad.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt én meg felhúztam az ő ujjára.
- Annyira gyönyörűek! Még egyszer köszönöm! Imádlak Niall!
- Igazán nincs mit. Én még annál is jobban. De gyere, mert megfázol.
- Uhhh..tényleg hoznom kellett volna még egy felsőt.
- Vedd fel a zakómat! - és odanyújtotta.
- Köszönöm, de akkor te fogsz megfázni.
- Dehogy fogok, amúgy se venném a lelkemre, ha megfáznál.
Elmosolyodtam, majd kézen fogva folytattuk utunkat a hotel felé. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy kicsit mégis melegítsem. Amit ő észre is vett, mert közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat. Gyorsan elértünk a hotelhez. Kicsit túl gyorsan is. Annyira jó volt vele andalogni a városban. Soha nem kellett volna abbahagynunk. Niall felkísért a hotel szobához.
- Gyönyörű volt ez az este! - mosolyogtam.
- Szerintem is.
- Sétálgathatnánk többet így együtt.
- Én is ezen gondolkodtam. Már rajta vagyok az ügyön!
- Akkor jó. - nevettem.
- Na hagylak aludni. Jó éjszakát szerelmem!
- Neked is! Holnap látlak?
- Megoldom. El vagyok havazva egész nap. De mindenképpen szakítok rád időt.
- Miattam ne terheld túl magadat. Ha nem megy akkor nem fogom erőltetni.
- Köszönöm, hogy megértő vagy. De nekem nagyon hiányoznál ha egész nap nem látnálak.
- Te is nekem. El nem tudnád képzelni mennyire.
- Hidd el! Eltudom. - mosolygott.
- Jó éjszakát! Úgy látom anyáék még nincsenek itthon.
- Akkor ezt most meg fogom tenni.
Odajött hozzám és eszeveszettül elkezdett csókolni. Annyira jól csókolt. A nyelvünk csatát vívott egymással. Mikor el akart húzódni és közelebb húztam és nem engedtem el. Ez volt életem legeslegjobb csókja.
- Fhuuu... te aztán tudsz ha akarsz. - mosolygott.
- De te is. - nevettem rá
- Jóéjt édesem!
- Neked is!
Ahogy beléptem volna szobámba még megfordított és ezt mondta:
- Anne! A világ összes Directionere sem kell nekem, ha te itt vagy nekem, mert nekem te jelented a világot.
Egy puszit nyomtam mosolyogva a szájára és bementem a szobámba.
Végtelenül boldog voltam és hab a tortára még csak most jött....