37. rész  " All your little things"

Őszintén bevallom, hogy a repülőútból semmire sem emlékszem. De tényleg. A legutolsó emlékem az, hogy felszállunk és Niall megfogja a kezem. Totál homály minden. A következő emlékem az volt, hogy a kapitány megkértem, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk.
- Jó reggelt, vagy inkább jó éjszakát lustaság! - mondta Niall és egy puszit nyomott az arcomra.
- Aludtam? - dörzsöltem meg a szemem.
Akkor ezért nem emlékszem semmire. Jó tudni.
- Nem is kicsit. - nevetett. - Olyan hangosan horkoltál, hogy majdnem leszállítottak a gépről. -
- Hahaha. De vicces itt valaki. Na várjál csak.
- Csak vicceltem. De várj egy picit, mert mindjárt leszállunk.
Igaza volt. Éreztem, hogy a gép folyamatosan ereszkedik. Olyan könnyedén parkolt le, hogy csak annyit éreztem, hogy a földön vagyunk.
- Na milyen volt az út? - kérdezte Niall miközben összeszedtük magunkat és leszálltunk a gépről.
- Nem igazán emlékszem semmire. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - nevetett.
- Kellene valamire emlékeznem? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis. - füllentett. - Gyere, szedjük össze a cuccainkat.
Megfogta a kezemet és elindultunk a reptérhez, ahol felszedtük a táskáinkat. Szerencsére hamar megtaláltuk őket és gyorsan elindulhattunk a hotel felé.
- Huhh. Tényleg sok cuccot hoztam. - nevettem el magam.
- Én ezt már a kocsiban mondtam. - nevetett Niall. - De semmi gond. Csak eltudjuk vinni a hotelig.
- Nekünk el elcipekedni a hotelig? - esett le az állam.
- Dehogyis. Hívtam egy taxit. - nevetett, de most sokkal jobban, mint eddig.
Ezt imádtam benne, vagyis ezt is imádtam benne. Azt, hogy mindenen tudott nevetni,akár ok nélkül is. Mindig is egy ilyen barátra vágytam. Aki olyan bolond, mint én.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam a fülére.
Ahogy mondta, a taxi egy percen belül itt volt. Bepakoltuk azt a sok bőröndöt, Niall megmondta, hogy hova kell mennünk és el is indultunk. Annyit tudtam, hogy a hotel a tengerparton van. A fővároson, Denpansaron keresztül mentünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Az egész város fényben úszott. Hatalmas házak és gyönyörű parkok voltak mindenfelé, tiszta mediterrán hangulata volt. Annyira elvarázsolt a sziget szépsége, hogy észre sem vettem, hogy megjöttünk.
- Megint bealudtál? - bökte meg Niall a karomat.
- Csak szeretnéd. - böktem vissza.
- Akkor meg? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. Soha nem lehetek elég hálás ezért, hogy elhoztál ide.- mosolyodtam el.
- Ez a legkevesebb. - mosolyodott el.
Kipakoltunk a kocsiból és Niall kifizette a taxit. Mikor elhajtott a taxit megláttam a hotelt, amint felém magasodik. Egyszerűen elképesztő volt már kívülről is, hát még belülről. A hordár elvitte a táskáinkat mi meg elmentünk bejelentkezni.
- Jó estét! Horan névre volt foglalásunk. - mondta Nialler.
- Áh! Örülök, hogy megjöttek, már nagyon vártuk magukat. A 117-es lesz a szobájuk.
- Köszönjük szépen. - mosolyodtam el.
- Na gyere! Keressük meg a szobánkat. - fogta meg Niall a kezem.
A hotel belülről is valami elképesztő volt. Minden tiszta zöld volt. A páfrányok és a futó növények kavalkádja lepte be a plafont. Mintha a dzsungelbe csöppentem volna.
A lift belseje is igazán különleges volt, minden tükör volt és ahogy fölmentünk az emeletre, olyan volt, mintha az őserdő szívébe kerültünk volna. Olyan volt mint egy igazi mese.
Sajnos túl hamar a 10. emeletre ért a lift ( ott volt a szobánk).
- Anne! Megnézed a szobánkat vagy inkább kinn maradsz? - szólt Niall és gyengéden megfogta a derekamat.
- Ha már ilyen szép belül a szobát meg sem merem nézni.
Kiszálltunk a liftből és megkerestük a szobánkat. A folyosó legutolsó szobája volt. Amikor beléptem csodálatos látvány fogadott. A szobánkon rengeteg ablak volt és mind a tengerre nyílt. Hatalmas teraszunk és volt egy hatalmas franciaágyunk. Egyszerűen minden tökéletes volt.
- Ez most tényleg megtörténik? - fordultam Niall felé.
- Tetszik? - kérdezte és magához húzott.
- Hogy tetszik-e ez tökéletes. Olyan, mint egy álom. - mosolyodtam el.
- Még nem teljesen. - mondta és elhúzta a száját.
- Mert? - kérdeztem szomorúan.
Niall nem szólt semmit csak megfogta a kezemet és kivitt a teraszra.
A tenger valami csodálatos volt. A hold fénye a habokon játszott és gyenge szél lebegtette a pálmafák leveleit.
- Miért hoztál ki? - kérdeztem.
- Shhh! - suttogta és ujját a számra tette.
Gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett. Keze lassan felfelé csúszott a testemen még el nem érte az arcomat. Két keze közé vette és nagyon lassan magához húzott. Száját óvatosan a számra tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam átvenni az irányítást, de nem engedte. Éreztem, hogy most a ő a főnök, ezért elengedtem magamat. A csók nem tartott tovább 1 percnél, de nekem óráknak tűnt.
- Most már tökéletes. - mosolyodott el.
- Hmmm..igazad van. - suttogtam.
- Anne!
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolygott. - Sőt, azt köszönöm, hogy itt vagy nekem. Soha nem leszek elég hálás neked ezért . Sokáig egyedül voltam és nem találtam senkit akit hozzám való lenne. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen hamar találkozni fogok az igazival. Köszönöm, hogy létezel.
- Niall! - mondtam könnyes szemekkel. - Én is köszönöm nekem, hogy az életed része lehetek. Ígérem, hogy soha nem fogjuk elveszíteni egymást. A világ bármelyik pontjára is sodor minket az élet, én mindig veled leszek, mert nekem te jelented a világot.
Itt már ő sem bírta tovább és könnyes szemével rám nézett. Istenem! Annyira szeretem. Mindenestül az összes kis gödröcskével az arcán, az anyajegyeivel, a szőke hajával, azzal, hogy soha nem bír jóllakni és az összes kis dolgával. Mindennel.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is téged. - mosolyodtam el és a nyakába borultam.
Sokáig álltunk ott a teraszon, az éjszakában, egymásra borulva, de annyira jó volt. Élveztem minden pillanatát. Aztán Niall elhúzódott.
- Mi baj van? - kérdeztem.
- Semmi édesem. De mi ez? - kérdezte és egy levelet vett elő a zsebemből.....

36. rész " Fájdalmas búcsú"

Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van  szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.-  nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt  rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...

35. rész " A levél"

- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg,  csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét.  Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom. 
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt  hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....