8. rész "Együtt megázni csodálatos élmény"

- Jézusom! Niall! Ez most komoly? - ámuldoztam.
- Persze, hogy az! Miért ne lenne?
- Honnan tudtad, hogy egy ilyen kutyust szerettem volna mindig?
- Háááát..kicsit érdeklődtem.
- Ez életem eddigi legszebb ajándéka. Niall Horan-tól kapom meg azt a kiskutyát amit már nagyon régóta szeretnék. Mivel érdemeltem ezt meg? És hogyan fogom ezt neked viszonozni?
- Anne! Már azzal mindent megadtál nekem mindent amire szükségem van, hogy a barátnőm vagy. Úgy érzem nekem kell viszonoznom.
- Niall! Gyere ide te édes kis ír gyerek! - húztam magamhoz és egy hatalmas csókot adtam neki.
- Vááóó! Ezért megérte megvenni neked ezt a kutyust. - vigyorgott - Mi legyen a kutyus neve?
- Kislány vagy kisfiú?
- Fiú asszem. - nevetett - Legyen Bruce. Az vicces név.
- Nekem is tetszik! Akkor legyen Bruce. Szia Bruce! Mi vagyunk az új gazdáid! Nagyon fogunk rád vigyázni ne aggódj!
- Akkor felvitetem a kutyát a szobádba!
- Be lehet vinni kutyát a hotelbe? - kérdeztem idegesen.
- Nyugi Életem! Mindent elintéztem. De most sietnünk kell, hogy mindent meg tudjuk csinálni amit terveztem mára - kacsintott
- Oké! Siessünk!
Niall felküldette Bruce-t a szobába. Persze anya tudott róla. Kis összeesküvők. De most nem foglalkoztam ezzel. Egész nap Niall-el leszek és ez a lényeg.
- Hova megyünk, azt megtudhatom?
- Persze. Elviszlek London legjobb helyére és nem a Nando's -ba mielőtt rákérdeznél - nevetett
- Romantikus lesz, vagy inkább vicces? - nevettem vissza.
- Próbáltam mind a kettőt vegyíteni, mert hallom apukád humorát örökölted.
- Igen, mindenki ezt mondja. Ha apa hazajön Rio- ból meg kell ismerkednetek.
- Ezen a téren kicsit félek. Tetszeni fogok neki? Mármint nem lesz ideges vagy ilyesmi?
- Nialler!! Nem lesz az ha látja, hogy mennyire szeretlek.
- Miért mennyire? - vonta fel a szemöldökét.
- Majd ma megmutatom  - vigyorogtam vissza.
- Te lány! Tönkre teszel! Miért csinálod ezt velem? - könyörgött.
- Niall! Ne csináld....mivel tudnálak kiengesztelni?
- Mondjuk egy csók jól jönne - vigyorgott.
- Na gyere ide! - áthajolt hozzám az ülésben és egy hatalmas csókot adtam neki. - Most már örülsz?
- Kicsit jobb. De nem az igazi. Mondtam már, hogy milyen jól csókolsz?
- Még nem - pirultam el - Mondtam már, hogy egész jól vezetsz?
- Még nem - pirulást szimulált - De azért köszi.
- Én is gondolkodok rajta, hogy megcsinálom a jogsit. De még nem vettem rá magamat. Talán majd most.
- Ha szeretnéd beszélek az oktatómmal. Nagyon jó fej hapsi.
- Köszönöm. Megbeszélem a szüleimmel és felőlem mehet. - nevettem.
- Akkor jó. De már itt is vagyunk.
- Ááááá! Niall te vagy a szuper! Ezt mindig ki akartam próbálni. De te is jössz velem, egyedül félek.
- Persze, hogy megyek, megígértem, hogy vigyázni fogok rád. Na gyere!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk életem egyik legnagyobb kalandja felé..