34. rész  "Újabb ijesztő hírek"

- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk. 
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....