35. rész " A levél"

- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg,  csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét.  Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom. 
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt  hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....