25. rész " Catch me if you can"

Niallnek igaza volt. Reggel ezekre a furcsa mondatokra keltem fel:
- Szerintetek él még?
- Persze, hogy él te szerencsétlen mozog a mellkasa.
- Felkeltsem?
- Hagyd aludni. Hosszú éjszakája volt.
Persze, hogy a One Direction tagjai tanakodtak az ágyam mellett, hogy éppen mi lehet velem.
- Nem tudok várni. Hozom a vödröt.
- Eszedbe ne jusson Styles! - ugrottam ki az ágyból ahogy ezt a mondatot meghallottam.
A fiúk dőltek a nevetéstől. Biztos nagyon értelmesen néztem ki ahogy kirontottam a szobából le a lépcsőn.
- Hozd vissza Niall! - nevetett Hazz - Vagy én hozzam vissza? - kérdezte a maga perverz hangján.
- Ne fáradj majd én visszahozom.
- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. - kiabáltam neki fel a lépcső aljáról.
- Ezt kihívásnak veszem.
Hallottam, ahogyan elkezd futni lefelé a szobámból. Én azzal a lendülettel felvettem a cipőmet és kirohantam a házból.A suliban sprint bajnok voltam, ez a kis futás meg sem kottyant. Átszaladtam a kerten és felmásztam egy fára. Hallottam, hogy Niall bekiabál a fiúknak. Gyertek le srácok, Harrynek sikerült teljesen elkergetnie. Segítsetek! A fiúk már meg is jelentek a kertben.
- Nem lehet olyan messze. - mondta Zayn.
- Váljunk ketté. - ajánlotta Liam.
- Én megyek Niallel és Harryvel. - mondta Louis.
- Akkor én Liammel átnézem a kertet, ti meg menjetek el és nézzétek meg a ház környékét. - mondta Zayn.
- Induljunk! - mondták a fiúk nevetve.
- Olyan mintha 10 évesek lennénk és bújócskáznánk. - nevetett Niall.
Hallottam, hogy eltűntek Louisék, de Liam és Zayn még mindig ott álltak szemben velem.
- Most már lejöhetsz. - nevettek.
- Ti meg honnan? - kérdeztem nevetve.
- Csak a vak nem veszi észre a lila ruhádat a fán. De amint látom a szőke herceged vak. - nevetett Zayn.
- Akkor most beárultok? - kérdeztem ijedten, ahogy lemásztam a fáról.
- Az attól függ. - mondta Liam.
- Mitől?
- Hát, ha falazunk neked akkor barátoknak kéne lennünk. De te nem tekintesz minket annak...
- Dehogyisnem! - nevettem rájuk. - Ti vagytok a világ legjobb fej emberei! Imádlak titeket egytől egyig.
- Ez esetben...nagy ölelés - mondta Liam.
Megöleltük egymást és bementünk a házba reggelizni. Anyáék elmentek a városba vásárolni, szóval csak miénk volt a ház és a fiúknak is szabadnapjuk volt.
- Meddig hagyjuk őket keresni téged? - kérdezte Zayn.
- Minél tovább. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vágnak, hogy nem találtak meg. - nevettem.
A fiúk is szakadtak a nevetéstől.
- Olyan rosszak vagyunk - nevetett Liam.
- Én vagyok Bradford rossz fiúja nem emlékszel? - kérdezte Zayn.
- Hogyan tudnám elfelejteni? - nevetett vissza Liam.
- Mikor jönnek már a csajok vissza? Már hiányoznak. - kérdeztem szomorúan, bár tudtam, hogy mikor, mert Harry elmesélte.
- Csak szombaton, hidd el nekünk is hiányoznak. Meg te is hiányzol nekik. - mondta Liam.
- Ja..jut eszembe. Ha hozzák az ajándékot lepődj meg, mert megígértünk, hogy nem mondunk semmit.
- Nyugi. Megfogok. Amúgy sem tudom, hogy mit hoznak.
- Shh! Itt vannak Niallék. - mondta Liam. - Anne! Gyorsan bújj el!
Mint az őrült felrohantam a szobámba. Hirtelen jobb nem jutott az eszembe. Résnyire nyitva hagytam a szobám ajtaját.
- Nem találtuk meg! - rontott be Niall a házba.
- Mi sem láttunk - mondta Liam teljes nyugalommal a hangjában.
- Vajon hol lehet? - kérdezte aggódva Harry.
- Jézusom! Ugye nem Katie rabolta el, mint Niallt? - aggódott Louis.
- Kérlek Lou ne mondj ilyet. Így is annyira ideges vagyok, hogy nincsen meg. Ha valami történt vele én nem tudom mit csinálok magammal.
- Az én hibám. Nem tudtam, hogy ennyire fél a hideg víztől. - mondta Harry - Annyira aggódom érte.
- Istenem annyira hiányzik! Csak fél órája nem láttam, de megőrjít a tudat, hogy nem tudom, hogy merre van. Éreztetek már ilyet?
- Ezt hívják szerelemnek Niall. - mondta Zayn.
- Meg fogok őrülni. - hallottam Niall hangján, hogy mindjárt elsírja magát.
Nem bírtam már  hallgatni, hogy szenved. Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn.
- Anne! - kiáltottak fel kórusban.
- Ezt hogy a fenébe csinálhattad velünk? - kérdezte Harry és odajött és megölelt - Soha ne csinálj ilyet!
- Anne! Annyira féltem, nem tudtam, hogy mi van veled.  - mondta Niall.
- Itt vagyok édesem! Látod. Nekem ezt kellett 2 napig folyamatosan átélnem. Nem tudom elégszer megköszönni a fiúknak, hogy itt voltak mellettem.
- Szeretlek! - mondta Niall és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
De ahogy ezt kimondta kopogtattak az ajtónkon...