20. rész  "Túl szép volt, hogy igaz legyen"

Reggelt megint egyedül keltem fel, de tudtam, hogy Niall reggel jön át a fiúkkal reggelizni, szóval nem izgultam.Gyorsan felöltöztem és szaladtam le anyának segíteni a reggeliben.
- Jó reggelt! - köszöntem boldogan.
- Szia édesem! - köszönt anya.
- Segítsek valamit?
- Megterítenél?
- Persze!
Gyorsan előszedtem 8 tányért és elkezdtem teríteni az asztalt.
- Szia Anne! - köszönt apa
- Szia apuci! - gyors puszit nyomtam az arcára.
- Ez most jött a postával. Az ügynökségtől.
Gyorsan a levélért kaptam, de apa gyorsabb volt.
- A-a. Előbb fejezd be amit elkezdtél.
Durcás arcot vágtam rá. Siettem befejezni a terítést, mert a fiúk bármikor megjöhetnek. Az utolsó szalvétát hajtottam meg amikor kopogtattak az ajtón. Siettem kinyitni az ajtót.
- Szia Anne! - köszönt Harry, Louis, Liam és Zayn kórusban.
- Sziasztok srácok! - gyorsan végig ölelgettem őket - Gyertek be!
Mikor Hazza be akart lépni az ajtón kihúztam.
- Hol van Niall? - kérdeztem.
- Nincs veled? - kérdezte Harry meglepődve.
- Nincs. Reggel mikor felébredtem már elment. Hol lehet?
- Fogalmam sincs. Nem szokott ilyet csinálni - mondta megrökönyödve.
- Jézusom mi lehet vele? Lehet, hogy elment reggel a stúdióba, vagy a Nando'sba - a sírással küzdöttem, kínomban már minden eszembe jutott.
Harry odajött hozzám és megölelt.
- Nem lesz semmi baj. Gyere menjünk nézzünk körül a városban.
- Rendben. - mondtam szipogva - Anyáéknak mit mondjak?
- Mondjuk azt, hogy a stúdióban hagytam a telefonomat.
- Oké, de siessünk.
- Te meg szedd össze magadat!
Bementünk a házba ahol a fiúk rögtön észre vették, hogy valami gáz van, de nem szóltak.
- Will! Benn hagytam a telefonomat a stúdióban. Anne el szeretne jönni velem, mert még nem látta belülről. Elmehetnénk? Sietünk vissza.
- Persze menjetek csak. De Niall hol van?
Itt a srácoknak leesett a dolog és gyorsan elmondtak egy storyt, hogy sürgősen el kellett mennie egy találkozóra a bátyjával és nagyon sajnálja, hogy nem jöhet.
- Sajnálom. - mondta anya - Annie! Te miért nem szóltál?
- Bocsi, kiment a fejemből- makogtam.
- Na gyere Anne! Gyorsan végzünk. - Harry átfogta a vállamat és kimentünk a házból.
Beültünk a kocsiba és jártuk a várost, hogy valahol megtaláljuk. Voltunk a stúdióban, a Nando'sban még a kedvenc boltjait is végig néztük,de sehol nem találtuk. Végig mentünk az összes utcát Londonban, de sehol nem látták. Végső kimerültségemben sírva rogytam le egy padra.
- Semmi baj Anne! Megtaláljuk - vigasztalt Harry - Nem tűnhetett el.
- Valami történhetett Harry. A mobilja ki van kapcsolva. Soha nem szokott ilyen sokáig nem hívni.
- Biztosan van ésszerű magyarázat. Kérlek ne sírj. Annyira rossz így látni.
- Annyira aggódom. - rogytam Harry karjaiba és annyira erősen öleltem meg amennyire csak bírtam. És hagyta. A könnyeim már eláztatták az ingét, de ő erősen szorított magához. Annyira kifáradtam a sírásban, hogy arra eszméltem fel, hogy Harry kocsijában ülök, de nem tudom hol vagyok. Nagyon megijedtem. Ugye Harry nem tűnt el? Újra rám tört a sírás. Tudtam, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen.
Harry hirtelen beszállt a kocsiba.
- Jajj, Harry de jó, hogy itt vagy!
- Semmi baj. Csak megkérdeztem pár embert, hogy látták-e.
- És?
- Semmi. Napok óta nem találkoztak vele.
A sírás most minden eddiginél jobban tört rám.
- Kérlek Annie ne törj össze. Itt vagyok és a fiúk is segíteni fognak. Biztosan Daniék segíteni fognak és itt lesznek veled. Én is veled maradok ameddig csak tudok. Kérlek ne sírj. - könyörgött Harry.
- Rendben. Ne haragudj, hogy ezt csinálom. Csak annyira borzasztó, hogy nem tudom, hogy mi van vele.
- Én is így viselkednék a helyedben. De hidd el nekem is észvesztően hiányzik és el sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, de nem szabad megtörnünk. Meg fogjuk találni.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled, már biztosan ideg összeroppanást kaptam volna. - próbáltam mosolyogni a könnyek között.
- Itt is leszek veled. - ölelt meg Harry - De gyere! Induljunk, mert már nagyon régen elmentünk.
Harry elkísért a kocsiig, szinte be kellett ültetnie annyira kifáradtam a sok sírástól.
- Hogy kerültem a padról a kocsiba amikor nem voltál a kocsiba? - kérdeztem
- Hát annyira gyenge voltál, hogy máshogy nem tudtalak idehozni úgyhogy a karomban hoztalak. Remélem nem baj.
- Dehogyis. Köszönöm, hogy megtetted. De mit fogunk mondani anyáéknak?
- Majd azt mondjuk, hogy el kellett mennie pár napra Írországba a szüleihez.
- Mi van ha nem találjuk meg annyi idő alatt és el kell mondanunk?
- Meg fogjuk őt találni. Ha addig nem találjuk meg akkor beszélnünk kell a szüleiddel és az ő szüleivel is.
- Kérlek istenem segíts megtalálnunk! - imádkoztam
Közben megérkeztünk a házunkhoz.
- Annie! Kérlek picit szedd rendbe magadat, hogy ne vegyék észre. Bejössz hozzánk?
- Igen. - mondtam erőtlenül.
Harry bevezetett a házukba. Valami elképesztő  volt ez is. Igazi pasi lak. Tele volt játékokkal az egész polc a nappaliban. Harry végig mutogatta a szobákat. Niall és az ő szobáját hagyta utoljára. Egymás mellett voltak.
- Ezt itt az én szobám. Gyere be! - megfogta kezemet és bevitt a szobába. Nagyon tetszett a szobája. Pont ilyennek képzeltem el.
- Nagyon tetszik. Remélem majd máskor meghívtok ide. Eszméletlen ez a ház. - mondtam kicsi mosolyt erőltetve magamra.
- Persze. - mosolygott a kis göndör fürtös - Na gyere! Megmutatom Niall szobáját.
Átvezetett a másik szobába.
- Ezt Niallnek kellett volna megmutatnia, de azt hiszem ez segít majd, hogy könnyebb legyen.
Bementem a szobába. Minden annyira Niall volt. Ott volt a pulcsi amit tegnap viselt. Annyira hiányzik. Ott volt a naplója leesve a padlón. Az utolsó mondatokat el tudtam olvasni : " Annyira jó vele mindennap. Nem merem neki elmondani, hogy mennyire szeretem, mert félek, hogy elmenekülne tőlem. Pedig mindennél jobban szeretem. Miért félek ennyire tőle? Ha meglátom minden megváltozik. Tudom, hogy ő az igazi. Soha nem akarom elveszíteni...."
Nem bírtam sírás nélkül elolvasni. Harry még mindig ott állt az ajtóban és végig nézte az egész jelenetet. Láttam, hogy neki is vörös a szeme. Neki is nagyon hiányozhat és nagyon aggódhat. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. Annyira erősen szorítottuk egymást. Osztoztunk a fájdalomban.
 Mindeközben Niall hol lehet? Meg akarom neki mondani, hogy mennyire szeretem. Az életem árán is meg fogom találni.

* Niall szemszöge*
Hol vagyok? Annyira fáj a fejem. Uhh.. Vérzik is. Mi történt? Hol van Anne? Annyira hiányzik..
- Segítség!! - üvöltöttem - Anne!!
Sírva fakadtam. Csak sírtam. Anne hol vagy? Annyira hiányzol, meg akarlak ölelni. Addig amíg csak bírom.
Hogy kerültem ide??