31. óra " A magyarázat"

Besötétedett. Én még mindig ültem a folyó partján és csak sírtam. Mennyi ideje ülhetek itt? Szerintem egy órája. De lehet, hogy több. Indulnom kellene. De haza nem akarok menni. Nem tudnék Niall szemébe nézni. Miért? Ez a kérdés jár folyamatosan a fejemben. Mit tettem, hogy ilyennek kell velem lennie? Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Anyáék kilencig dolgoznak. Van még egy kis időm. Beülök a Starbucksba, ott legalább meleg van. Szomorúan és teljesen összetörten elindultam a belváros felé.

* 1 órával ezelőtt otthon*

- Anne! Gyere vissza! - kiabált Harry - Utána megyek!
- Hagyd! Most egy kis magányra van szüksége. - csillapította le Liam.
- De mindjárt besötétedik! Mi van ha valaki megtámadja?
- Nyugalom. Kemény kis csaj. Nem fogja hagyni magát. - mondta Zayn.
Louis bent maradt a házban és hívni próbált engem.
- Nem veszi fel.
- Persze, hogy nem veszi fel. - mondta Harry. - Neked mi bajod van Niall?
- Miről beszélsz?
- Észre sem vetted, hogy Anne elszaladt? - kérdezte szemrehányóan.
- Hogy mi?! Anne? De miért? - kérdezte ijedten.
- Még azt mered kérdezni, hogy miért? - kiabálta Harry - Hogy viselkedtél ma vele?
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. Úgy viselkedtem vele, mint mindig.
- Na jó! Nekem ebből elegem van. - mondta Harry - Megyek és haza hozom. Én legalább törődöm vele nem úgy mint te.
- Megyek veled. - mondta Louis - Ha bármi történik a kishúgunkkal.
- Én nem törődöm vele? - kiabálta Niall.
- Héé. Vegyél vissza Niall. Harrynek teljesen igaza van. Jut eszembe, mikor találkozol Angie-vel? - kérdezte Zayn - Hallottuk, hogy mit mondtál neki a telefonba.
- Jajj! Istenem. Hát ez a baj. - mondta Niall összetörve. - Angienek ma halt meg az anyukája. Nagyon szerettem azt a nőt. A temetés miatt akarunk találkozni. Ezért vagyok így összetörve. Ne haragudjatok.
A fiúknak leesett az álluk és megrökönyödve ültek le Niall mellé.
- Ne haragudj haver! - kért bocsánatot Harry - Kicsit elkapott a hév, mert láttam mennyire szenved Anne.
- Semmi gond. Én is ezt tettem volna. Örülök, hogy ennyire vigyázol rá. Ez megnyugtat.
- Ne haragudj Niall! - mondta Liam, Louis és Zayn kórusban. - Csak mi is láttuk amit Harry. Anne olyan, mint a kishúgunk. Megvédjük őt.
- Köszönöm fiúk. Nagyon rendesek vagytok.
Közös 1D-s ölelést tartottak. Annyira jó, hogy így szeretik egymást.
- Ameddig mi itt ölelgetjük egymást Anne egyedül van kint a városban és már nyolc óra. - mondta Louis hirtelen.
- Keressük meg! - mondta Zayn gyorsan.
- Fiúk. Kérlek. Ezt nekem kell megoldanom. Tudom, hogy hol lehet. Megértitek? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondták a fiúk.
- Harry?? Ugye neked sem gond? Tudom, hogy mennyire szereted Anne-t. Nem gond ha ezt én csinálom?
- Dehogyis. Te vagy a barátja. Nem versenyezhetek veled. - mondta Harry egy szomorú mosollyal.
Niall megölelte és ezt suttogta neki:
- Anne is nagyon szeret téged.
Harry nem szólt semmit csak elmosolyodott.
- Indulj! Nehogy valami történjen vele! - mondta Zayn.
- Mi addig csinálunk valami kaját mire haza értek. - mondta Liam.
- Én pedig beizzítom a házi mozit. Keresünk valami jó filmet.
- Köszi srácok! Szuperek vagytok.
Niall gyorsan felkapta a kocsikulcsot és elindult a Starbucks felé.
- Biztosan ott kell lennie. Érzem a zsigereimben.

* Most*

Kikértem magamnak egy forrócsokit és beültem a legtávolabbi ülésbe. Nem akartam beszélgetni senkivel. Nálam volt a telefonom és a fülhallgatóm. Bedugtam a fülembe és teljes hangerőn üvöltettem. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy valaki leült mellém. Az idegen gyengéden kivette a fülemből a fülhallgatót és rám nézett.
- Anne!
Niall volt az. Annyira mérges voltam, hogy sírásba törtem ki köszönés helyett.
- Ne sírj édesem! Kérlek. Tudom, hogy megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.
- Hagyj békén! Nem akarom, hogy megmagyarázd. El akarok menni!
Éppen felálltam, mikor Niall megfogta a karomat és visszaültetett.
- Kérlek Anne! Hadd magyarázzam el. Nem az van amire gondolsz.
- Tényleg nem? Amúgy is mit keresel itt? Miért nem Angie-vel találkozol?
- Mert a barátnőm össze van törve és csak veled akarok lenni.
- Igen? Akkor miért nem mutattál be Angie-nek mint a barátnődet? - kérdeztem a könnyeim között.
- Mert már a büfében elmondtam, hogy ki vagy. Te vagy a legfontosabb az életemben és pont téged ne mutatnálak be?
- Akkor miért voltál olyan hideg velem délután?
- Ezt akarom elmagyarázni. Teljesen félreérted. Angie-nek meghalt az anyukája. Azért akarok vele találkozni, hogy megbeszéljük a temetést.
Teljesen megtörtem. Az anyukája? Temetés?
- Úristen...de fotózás előtt olyan vidáman tereferéltetek.
- Akkor még nem tudtam. Fotózás után derült ki.
- De te fotózás előtt is bunkó voltál velem.
- Ne haragudj kicsim! Nem akartalak megbántani. Annyira utálom magamat. - mondta Niall szomorúan.
- Jól van. Megbocsájtok. Végül is kiderült, hogy félre értettem. Na gyere ide!
Magamhoz húztam a fejét és egy csókot leheltem a szájára.
- Szeretlek!
- Én is! Elképzelni sem tudod mennyire! - mosolygott Niall.
- Menjünk haza!
- Menjünk. Jut eszembe. A fiúk mozizást rendeznek otthon.
- Szuper! Már alig várom!
Niall csak mosolygott. Kézen fogva kisétáltunk a kocsihoz és teljes boldogságban mentünk haza felé....