28. rész "Valakinek elmondhatom..."

- Mi baj van? - kérdezte Niall álmosan.
- Valami nagyon nem stimmel nekem és meg kellene beszélnünk.
Fáradtan felült az ágyban és rám nézett.
- Hajnali 3-kor?
- Kérlek, nagyon fontos lenne. Semmiért nem keltettelek volna fel.
Rám nézett és látta rajtam, hogy tényleg nagy gáz van. Megfogta a kezemet és behúzott az ölébe.
- Mondjad szerelmem! Azért vagyok, hogy meghallgassam a problémáidat.
- Arról van szó, hogy aggódom Harry miatt. Valami megváltozott vele...de nem tudok rájönni, hogy mi. Te nem tudsz semmit?
- Nem. De nekem is feltűnt, hogy mostanában különösebben viselkedik amikor a közeledben van.
- Mi? Nekem ez fel se tűnt.
- Pedig így van. Általában mindig adja a rossz fiút akinek senki nem parancsol, löki a hülyeséget. Ez jól is megy addig, amíg meg nem jössz. Meglát és puff. Mint akit teljesen kicseréltek. Tényleg nem vetted észre?
- Nem, mert amikor én Harryvel egy helyen vagyok, akkor általában te is ott vagy és akkor csak veled foglalkozok.
Niall csak elmosolyodott és egy csókot nyomott a fülem mögötti kis részre.
- Szeretlek! - suttogta.
- Nálam nem jobban! - suttogtam a szájába.
- Azt majd meglátjuk.
- Oké. Na de most komolyan. Mi lehet vele?
- Nagyon megszeretett téged az biztos. De nem tudom, hogy ez csak szeretet-e vagy több. - tűnődött.
- Arra célzol, hogy szerelmes belém?
- Azt nem tudom, de az tény, hogy fontos vagy számára.
- Ő is fontos nekem. Ő a legjobb barátom a bandából. Én is szeretem őt. De csak mint a barátomat.
- Tudom. Szerintem ne csináljunk semmit. Várjuk ki a következményeket.
- Rendben. - mondtam megkönnyebbülve - Annyira jó, hogy itt vagy és megbeszélhetjük.
- Kis butus! Persze, hogy megbeszélhetjük.
Átöleltem a nyakát és combomat a dereka köré fontam. Megcsókoltam a nyakát, majd egyre feljebb mentem. A száját szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő örömmel fogadott.
- Hmm..ezt soha nem fogom megunni. - mosolygott bele a csókomba.
- Ajánlom is. Na de aludjunk, mert holnap is lesz nap.
- Csak még egy csókot. - könyörgött.
- Rendben. - adtam meg magamat.
Egy csókot nyomtam a szájára. De ő erősen magához húzott és követelte a csókot. Megadtam magam neki és engedtem, hogy ő irányítson.
- Nem egyről volt szó? - kérdeztem fáradtan.
- Nem tudok betelni veled . - mondta Niall leplezetlen szenvedéllyel.
- De holnap is kaphatsz. - mondtam neki - Már fáradt vagyok.
- Aludj hercegnőm! Énekeljek neked? - kérdezte.
- Igen. Az Irresistible-t..imádok elaludni rá és soha nem gondoltam, hogy egyszer élőben fogod nekem énekelni.
- Rendben, de felejtsd már el, hogy mi volt régen. Az enyém vagy most és mindörökké. Csak ez a lényeg.
- Szeretlek.
- Én is.
Lefeküdtem a párnámra, Niall mellém feküdt és elkezdte nekem énekelni angyali hangján a dalt. A második versszak végén, már teljesen elaludtam. Azt még éreztem, hogy Niall átölelt és a karjaiban aludtam el...

* Harry szemszöge*

Egyedül fekszem a szobámban. Nem bírok elaludni. Folyamatosan Anne jár a fejemben. Miért nem kellek neki? Tudom, hogy szeret, de nem úgy mint Niallt. Neki ő az egyetlen. Nekem viszont ő kell mindenestül. Hogyan mondjam ezt meg neki? Látom, hogy milyen szenvedéllyel néznek egymásra. Belesajdul a szívem. Niall Balira viszi. Mit fogok csinálni itthon 1 hétig nélküle? Bele fogok őrülni a hiányába pedig nem is vagyunk együtt. Istenem, kérlek segíts! Mondd meg, hogy mit csináljak. Ő az a lány akit nekem szántál?...