33. rész " Remek nap, borzasztó befejezés"

- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.

Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak.  - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. -  Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a  pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....