38. rész  " A vallomás"

- Fogalmam sincsen. Hogy került ez ide? - vontam fel a szemöldökömet.
- Neked címezték. - mondta és átnyújtotta a levelet.
Átvettem a levelet és kibontottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy levelet fog ez az illető nekem adni. Nem mondom, hogy küldeni mivel a zsebemben volt.
- Harry írta. - mondtam.
Niall semmilyen meglepetést nem mutatott az arcán. Olyan volt, mintha tudna az egészről, vagy legalább sejti, hogy mi van a levélben.
- Te erről tudtál? - kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Olvasd csak el. - válaszolta. - Én addig lemegyek a büfébe és rendelek valami vacsorát, vagy inkább menjünk le az étterembe? - kérdezte és közelebb húzódott hozzám, pedig eddig is csak 10 cm volt közöttünk.
- Nagyon megharagszol ha inkább veled akarok enni idefent? - mosolyogtam féloldalasan rá.
- Hmmm. Én is erre gondoltam. - mondta és egy csókot lehelet a számra. - Mit kérsz?
- Rád bízom magamat. - kacsintottam rá. Láthatóan értette a célzást.
- Fél órán belül itt vagyok. - mosolygott és kiment a szobából.
A teraszon nagyon jó idő volt, de én valahogy mégis fáztam.Biztosan a levél miatt. Fogalmam sem volt, hogy mit akar Harry. Hogy kerülhetett a zsebembe? Lehet, hogy akkor tette bele amikor megölelt. Vajon mit akart? Hamarosan kiderül.
Bementem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon óvatosan kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.
" Drága Anne!
Ne haragudj, hogy még itt is zaklatlak. Azért írtam ezt a levelet, hogy elmondjam neked amit igazából gondolok. Tudtam, hogy indulásotokkor annyira magam alatt leszek, hogy nem fogok tudni egy értelmes mondatod sem kinyögni.
Nagyon fogsz hiányozni, de igazából már akkor is hiányzol amikor nem vagy velem. Tudom, hogy ott van neked Niall és ő mindentől meg fog védeni, ezért nem aggódom az utazás miatt. Nem azért sírtam, mert nyaralni mész, hanem azért mert nem foglak látni egy teljes hétig. Annyira szerencsétlen alak vagyok, hogy csak itt írom le neked, de egyszerűen képtelen vagyok a szemedbe elmondani, hogy mit is érzek valójában. Mióta csak megismertelek emésztem magamat. Niall annyira mázlista srác. Mikor összejöttetek nagyon haragudtam rá. De aztán rájöttem, hogy ez nem a ti hibátok. Én vagyok az aki azért haragszik rátok, mert szerelmesek vagytok. Szánalmas nem? Ti annyira összeilletek és imádjátok egymást és én vagyok az aki ebbe bele akar gázolni. Tudom, hogy borzasztó önző vagyok, de én is többet érzek irántad, mint puszta barátság. Nem tudom, hogy ez szerelem-e...lehet, hogy csak jobban szeretlek annál, hogy feladjam a barátságunkat a szerelemért. Olyan vagy nekem, mint tudom röhejesen fog hangzani, de mint a jobbik felem. Eddig én voltam a nagy csajozó, aki minden csajt meghódít aztán itt vagy te. Te voltál az egyetlen lány akit nem kaphatok meg és nem hatott rá a "vonzerőm" és ez fájt. Elképesztően gyönyörű csaj vagy és az, hogy Niallel milyen jól elvagytok olyan volt nekem, mint egy szenvedés. Aztán jött ez a Kate dolog és rájöttem, hogy ezerszer több vagy egy gyönyörű lánynál. Ott voltam melletted, hogy támogassalak és egyre jobban összekovácsolódtunk. Tudom, hogy Niallt szereted, de tudom, hogy engem is szeretsz. Kicsit olyan ez az egész mint egy rossz Twilight story ugye? Csak az a gond, hogy annak a végén a vámpírral lett a csaj, és ebben a történetben a vámpír nem én vagyok....
Remélem, jól érzed majd magad és kérlek nagyon vigyázz magadra, hogy minél előbb találkozhassunk és megölelhesselek, feltéve, ha még szóba állsz velem ezután. Nem akarlak választás elő kényszeríteni...nekem jó a legjobb barát szerepe is.
Harry."
Könnyek között olvastam el a levelet. Soha nem gondoltam volna, hogy életem legszebb nyaralásán sírni fogok.
- Harry bevallotta, hogy szeret? Istenem...én Niallt szeretem, de valamilyen szintem Harryt is...mit csináljak?? - gondoltam magamban.
Nem volt sok időm a gondolkodásra, mert megjött Niall és egy pincér.
- Anne! Megjöttem. - kiabálta.
- Szuper! - mondtam nem túl megnyerő hangon.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet és az ágyra dobtam a levelet.
- Mit hoztál? - szaladtam Niall elé.
- Hát nem tudtam, hogy mi lenne a legjobb ezért mindenből hoztam egy kicsit. - mondta elpirulva.
Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára. A pincér eközben megterített kint a teraszon és kivitte az ételeket is.
Megköszöntük a fáradtságait és leültünk. Azt se tudtam, hogy mihez kapjak, annyi finom étel várt a tálcán. Csak ültem ott tanácstalanul és néztem, ahogy Niall egy csomó kaját pakol a tányérjára.
- A bőség zavara? - nevetett.
- Valahogy úgy. - mondtam és megtöröltem a szememet, mert a könnyek még nem múltak el teljesen.
- Anne...édesem sírtál? -  kérdezte és megfogta a kezem.
- Nem...- mondtam elnyelő hangon.
- Ne hazudj...mi történt? Mi volt a levélben?
- Ott van a levél az ágyon. Nem tudok róla most beszélni. Olvasd el kérlek te.
Niall nem szólt semmit csak felállt és pár másodperc múlva a levéllel a kezében jött ki.Mikor elolvasta nem szólt semmit csak visszaült a helyére és engem nézett.
- Kérlek mondj valamit....- suttogtam.
- Anne...én....