36. rész " Fájdalmas búcsú"

Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van  szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.-  nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt  rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...