38. rész " A vallomás"
- Fogalmam sincsen. Hogy került ez ide? - vontam fel a szemöldökömet.
- Neked címezték. - mondta és átnyújtotta a levelet.
Átvettem a levelet és kibontottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy levelet fog ez az illető nekem adni. Nem mondom, hogy küldeni mivel a zsebemben volt.
- Harry írta. - mondtam.
Niall semmilyen meglepetést nem mutatott az arcán. Olyan volt, mintha tudna az egészről, vagy legalább sejti, hogy mi van a levélben.
- Te erről tudtál? - kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Olvasd csak el. - válaszolta. - Én addig lemegyek a büfébe és rendelek valami vacsorát, vagy inkább menjünk le az étterembe? - kérdezte és közelebb húzódott hozzám, pedig eddig is csak 10 cm volt közöttünk.
- Nagyon megharagszol ha inkább veled akarok enni idefent? - mosolyogtam féloldalasan rá.
- Hmmm. Én is erre gondoltam. - mondta és egy csókot lehelet a számra. - Mit kérsz?
- Rád bízom magamat. - kacsintottam rá. Láthatóan értette a célzást.
- Fél órán belül itt vagyok. - mosolygott és kiment a szobából.
A teraszon nagyon jó idő volt, de én valahogy mégis fáztam.Biztosan a levél miatt. Fogalmam sem volt, hogy mit akar Harry. Hogy kerülhetett a zsebembe? Lehet, hogy akkor tette bele amikor megölelt. Vajon mit akart? Hamarosan kiderül.
Bementem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon óvatosan kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.
" Drága Anne!
Ne haragudj, hogy még itt is zaklatlak. Azért írtam ezt a levelet, hogy elmondjam neked amit igazából gondolok. Tudtam, hogy indulásotokkor annyira magam alatt leszek, hogy nem fogok tudni egy értelmes mondatod sem kinyögni.
Nagyon fogsz hiányozni, de igazából már akkor is hiányzol amikor nem vagy velem. Tudom, hogy ott van neked Niall és ő mindentől meg fog védeni, ezért nem aggódom az utazás miatt. Nem azért sírtam, mert nyaralni mész, hanem azért mert nem foglak látni egy teljes hétig. Annyira szerencsétlen alak vagyok, hogy csak itt írom le neked, de egyszerűen képtelen vagyok a szemedbe elmondani, hogy mit is érzek valójában. Mióta csak megismertelek emésztem magamat. Niall annyira mázlista srác. Mikor összejöttetek nagyon haragudtam rá. De aztán rájöttem, hogy ez nem a ti hibátok. Én vagyok az aki azért haragszik rátok, mert szerelmesek vagytok. Szánalmas nem? Ti annyira összeilletek és imádjátok egymást és én vagyok az aki ebbe bele akar gázolni. Tudom, hogy borzasztó önző vagyok, de én is többet érzek irántad, mint puszta barátság. Nem tudom, hogy ez szerelem-e...lehet, hogy csak jobban szeretlek annál, hogy feladjam a barátságunkat a szerelemért. Olyan vagy nekem, mint tudom röhejesen fog hangzani, de mint a jobbik felem. Eddig én voltam a nagy csajozó, aki minden csajt meghódít aztán itt vagy te. Te voltál az egyetlen lány akit nem kaphatok meg és nem hatott rá a "vonzerőm" és ez fájt. Elképesztően gyönyörű csaj vagy és az, hogy Niallel milyen jól elvagytok olyan volt nekem, mint egy szenvedés. Aztán jött ez a Kate dolog és rájöttem, hogy ezerszer több vagy egy gyönyörű lánynál. Ott voltam melletted, hogy támogassalak és egyre jobban összekovácsolódtunk. Tudom, hogy Niallt szereted, de tudom, hogy engem is szeretsz. Kicsit olyan ez az egész mint egy rossz Twilight story ugye? Csak az a gond, hogy annak a végén a vámpírral lett a csaj, és ebben a történetben a vámpír nem én vagyok....
Remélem, jól érzed majd magad és kérlek nagyon vigyázz magadra, hogy minél előbb találkozhassunk és megölelhesselek, feltéve, ha még szóba állsz velem ezután. Nem akarlak választás elő kényszeríteni...nekem jó a legjobb barát szerepe is.
Harry."
Könnyek között olvastam el a levelet. Soha nem gondoltam volna, hogy életem legszebb nyaralásán sírni fogok.
- Harry bevallotta, hogy szeret? Istenem...én Niallt szeretem, de valamilyen szintem Harryt is...mit csináljak?? - gondoltam magamban.
Nem volt sok időm a gondolkodásra, mert megjött Niall és egy pincér.
- Anne! Megjöttem. - kiabálta.
- Szuper! - mondtam nem túl megnyerő hangon.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet és az ágyra dobtam a levelet.
- Mit hoztál? - szaladtam Niall elé.
- Hát nem tudtam, hogy mi lenne a legjobb ezért mindenből hoztam egy kicsit. - mondta elpirulva.
Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára. A pincér eközben megterített kint a teraszon és kivitte az ételeket is.
Megköszöntük a fáradtságait és leültünk. Azt se tudtam, hogy mihez kapjak, annyi finom étel várt a tálcán. Csak ültem ott tanácstalanul és néztem, ahogy Niall egy csomó kaját pakol a tányérjára.
- A bőség zavara? - nevetett.
- Valahogy úgy. - mondtam és megtöröltem a szememet, mert a könnyek még nem múltak el teljesen.
- Anne...édesem sírtál? - kérdezte és megfogta a kezem.
- Nem...- mondtam elnyelő hangon.
- Ne hazudj...mi történt? Mi volt a levélben?
- Ott van a levél az ágyon. Nem tudok róla most beszélni. Olvasd el kérlek te.
Niall nem szólt semmit csak felállt és pár másodperc múlva a levéllel a kezében jött ki.Mikor elolvasta nem szólt semmit csak visszaült a helyére és engem nézett.
- Kérlek mondj valamit....- suttogtam.
- Anne...én....
2013. május 10., péntek
2013. április 30., kedd
37. rész " All your little things"
Őszintén bevallom, hogy a repülőútból semmire sem emlékszem. De tényleg. A legutolsó emlékem az, hogy felszállunk és Niall megfogja a kezem. Totál homály minden. A következő emlékem az volt, hogy a kapitány megkértem, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk.
- Jó reggelt, vagy inkább jó éjszakát lustaság! - mondta Niall és egy puszit nyomott az arcomra.
- Aludtam? - dörzsöltem meg a szemem.
Akkor ezért nem emlékszem semmire. Jó tudni.
- Nem is kicsit. - nevetett. - Olyan hangosan horkoltál, hogy majdnem leszállítottak a gépről. -
- Hahaha. De vicces itt valaki. Na várjál csak.
- Csak vicceltem. De várj egy picit, mert mindjárt leszállunk.
Igaza volt. Éreztem, hogy a gép folyamatosan ereszkedik. Olyan könnyedén parkolt le, hogy csak annyit éreztem, hogy a földön vagyunk.
- Na milyen volt az út? - kérdezte Niall miközben összeszedtük magunkat és leszálltunk a gépről.
- Nem igazán emlékszem semmire. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - nevetett.
- Kellene valamire emlékeznem? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis. - füllentett. - Gyere, szedjük össze a cuccainkat.
Megfogta a kezemet és elindultunk a reptérhez, ahol felszedtük a táskáinkat. Szerencsére hamar megtaláltuk őket és gyorsan elindulhattunk a hotel felé.
- Huhh. Tényleg sok cuccot hoztam. - nevettem el magam.
- Én ezt már a kocsiban mondtam. - nevetett Niall. - De semmi gond. Csak eltudjuk vinni a hotelig.
- Nekünk el elcipekedni a hotelig? - esett le az állam.
- Dehogyis. Hívtam egy taxit. - nevetett, de most sokkal jobban, mint eddig.
Ezt imádtam benne, vagyis ezt is imádtam benne. Azt, hogy mindenen tudott nevetni,akár ok nélkül is. Mindig is egy ilyen barátra vágytam. Aki olyan bolond, mint én.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam a fülére.
Ahogy mondta, a taxi egy percen belül itt volt. Bepakoltuk azt a sok bőröndöt, Niall megmondta, hogy hova kell mennünk és el is indultunk. Annyit tudtam, hogy a hotel a tengerparton van. A fővároson, Denpansaron keresztül mentünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Az egész város fényben úszott. Hatalmas házak és gyönyörű parkok voltak mindenfelé, tiszta mediterrán hangulata volt. Annyira elvarázsolt a sziget szépsége, hogy észre sem vettem, hogy megjöttünk.
- Megint bealudtál? - bökte meg Niall a karomat.
- Csak szeretnéd. - böktem vissza.
- Akkor meg? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. Soha nem lehetek elég hálás ezért, hogy elhoztál ide.- mosolyodtam el.
- Ez a legkevesebb. - mosolyodott el.
Kipakoltunk a kocsiból és Niall kifizette a taxit. Mikor elhajtott a taxit megláttam a hotelt, amint felém magasodik. Egyszerűen elképesztő volt már kívülről is, hát még belülről. A hordár elvitte a táskáinkat mi meg elmentünk bejelentkezni.
- Jó estét! Horan névre volt foglalásunk. - mondta Nialler.
- Áh! Örülök, hogy megjöttek, már nagyon vártuk magukat. A 117-es lesz a szobájuk.
- Köszönjük szépen. - mosolyodtam el.
- Na gyere! Keressük meg a szobánkat. - fogta meg Niall a kezem.
A hotel belülről is valami elképesztő volt. Minden tiszta zöld volt. A páfrányok és a futó növények kavalkádja lepte be a plafont. Mintha a dzsungelbe csöppentem volna.
A lift belseje is igazán különleges volt, minden tükör volt és ahogy fölmentünk az emeletre, olyan volt, mintha az őserdő szívébe kerültünk volna. Olyan volt mint egy igazi mese.
Sajnos túl hamar a 10. emeletre ért a lift ( ott volt a szobánk).
- Anne! Megnézed a szobánkat vagy inkább kinn maradsz? - szólt Niall és gyengéden megfogta a derekamat.
- Ha már ilyen szép belül a szobát meg sem merem nézni.
Kiszálltunk a liftből és megkerestük a szobánkat. A folyosó legutolsó szobája volt. Amikor beléptem csodálatos látvány fogadott. A szobánkon rengeteg ablak volt és mind a tengerre nyílt. Hatalmas teraszunk és volt egy hatalmas franciaágyunk. Egyszerűen minden tökéletes volt.
- Ez most tényleg megtörténik? - fordultam Niall felé.
- Tetszik? - kérdezte és magához húzott.
- Hogy tetszik-e ez tökéletes. Olyan, mint egy álom. - mosolyodtam el.
- Még nem teljesen. - mondta és elhúzta a száját.
- Mert? - kérdeztem szomorúan.
Niall nem szólt semmit csak megfogta a kezemet és kivitt a teraszra.
A tenger valami csodálatos volt. A hold fénye a habokon játszott és gyenge szél lebegtette a pálmafák leveleit.
- Miért hoztál ki? - kérdeztem.
- Shhh! - suttogta és ujját a számra tette.
Gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett. Keze lassan felfelé csúszott a testemen még el nem érte az arcomat. Két keze közé vette és nagyon lassan magához húzott. Száját óvatosan a számra tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam átvenni az irányítást, de nem engedte. Éreztem, hogy most a ő a főnök, ezért elengedtem magamat. A csók nem tartott tovább 1 percnél, de nekem óráknak tűnt.
- Most már tökéletes. - mosolyodott el.
- Hmmm..igazad van. - suttogtam.
- Anne!
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolygott. - Sőt, azt köszönöm, hogy itt vagy nekem. Soha nem leszek elég hálás neked ezért . Sokáig egyedül voltam és nem találtam senkit akit hozzám való lenne. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen hamar találkozni fogok az igazival. Köszönöm, hogy létezel.
- Niall! - mondtam könnyes szemekkel. - Én is köszönöm nekem, hogy az életed része lehetek. Ígérem, hogy soha nem fogjuk elveszíteni egymást. A világ bármelyik pontjára is sodor minket az élet, én mindig veled leszek, mert nekem te jelented a világot.
Itt már ő sem bírta tovább és könnyes szemével rám nézett. Istenem! Annyira szeretem. Mindenestül az összes kis gödröcskével az arcán, az anyajegyeivel, a szőke hajával, azzal, hogy soha nem bír jóllakni és az összes kis dolgával. Mindennel.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is téged. - mosolyodtam el és a nyakába borultam.
Sokáig álltunk ott a teraszon, az éjszakában, egymásra borulva, de annyira jó volt. Élveztem minden pillanatát. Aztán Niall elhúzódott.
- Mi baj van? - kérdeztem.
- Semmi édesem. De mi ez? - kérdezte és egy levelet vett elő a zsebemből.....
Őszintén bevallom, hogy a repülőútból semmire sem emlékszem. De tényleg. A legutolsó emlékem az, hogy felszállunk és Niall megfogja a kezem. Totál homály minden. A következő emlékem az volt, hogy a kapitány megkértem, hogy csatoljuk be az öveinket, mert leszállunk.
- Jó reggelt, vagy inkább jó éjszakát lustaság! - mondta Niall és egy puszit nyomott az arcomra.
- Aludtam? - dörzsöltem meg a szemem.
Akkor ezért nem emlékszem semmire. Jó tudni.
- Nem is kicsit. - nevetett. - Olyan hangosan horkoltál, hogy majdnem leszállítottak a gépről. -
- Hahaha. De vicces itt valaki. Na várjál csak.
- Csak vicceltem. De várj egy picit, mert mindjárt leszállunk.
Igaza volt. Éreztem, hogy a gép folyamatosan ereszkedik. Olyan könnyedén parkolt le, hogy csak annyit éreztem, hogy a földön vagyunk.
- Na milyen volt az út? - kérdezte Niall miközben összeszedtük magunkat és leszálltunk a gépről.
- Nem igazán emlékszem semmire. - mosolyodtam el.
- Akkor jó. - nevetett.
- Kellene valamire emlékeznem? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogyis. - füllentett. - Gyere, szedjük össze a cuccainkat.
Megfogta a kezemet és elindultunk a reptérhez, ahol felszedtük a táskáinkat. Szerencsére hamar megtaláltuk őket és gyorsan elindulhattunk a hotel felé.
- Huhh. Tényleg sok cuccot hoztam. - nevettem el magam.
- Én ezt már a kocsiban mondtam. - nevetett Niall. - De semmi gond. Csak eltudjuk vinni a hotelig.
- Nekünk el elcipekedni a hotelig? - esett le az állam.
- Dehogyis. Hívtam egy taxit. - nevetett, de most sokkal jobban, mint eddig.
Ezt imádtam benne, vagyis ezt is imádtam benne. Azt, hogy mindenen tudott nevetni,akár ok nélkül is. Mindig is egy ilyen barátra vágytam. Aki olyan bolond, mint én.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam a fülére.
Ahogy mondta, a taxi egy percen belül itt volt. Bepakoltuk azt a sok bőröndöt, Niall megmondta, hogy hova kell mennünk és el is indultunk. Annyit tudtam, hogy a hotel a tengerparton van. A fővároson, Denpansaron keresztül mentünk. Egyszerűen gyönyörű volt. Az egész város fényben úszott. Hatalmas házak és gyönyörű parkok voltak mindenfelé, tiszta mediterrán hangulata volt. Annyira elvarázsolt a sziget szépsége, hogy észre sem vettem, hogy megjöttünk.
- Megint bealudtál? - bökte meg Niall a karomat.
- Csak szeretnéd. - böktem vissza.
- Akkor meg? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. Soha nem lehetek elég hálás ezért, hogy elhoztál ide.- mosolyodtam el.
- Ez a legkevesebb. - mosolyodott el.
Kipakoltunk a kocsiból és Niall kifizette a taxit. Mikor elhajtott a taxit megláttam a hotelt, amint felém magasodik. Egyszerűen elképesztő volt már kívülről is, hát még belülről. A hordár elvitte a táskáinkat mi meg elmentünk bejelentkezni.
- Jó estét! Horan névre volt foglalásunk. - mondta Nialler.
- Áh! Örülök, hogy megjöttek, már nagyon vártuk magukat. A 117-es lesz a szobájuk.
- Köszönjük szépen. - mosolyodtam el.
- Na gyere! Keressük meg a szobánkat. - fogta meg Niall a kezem.
A hotel belülről is valami elképesztő volt. Minden tiszta zöld volt. A páfrányok és a futó növények kavalkádja lepte be a plafont. Mintha a dzsungelbe csöppentem volna.
A lift belseje is igazán különleges volt, minden tükör volt és ahogy fölmentünk az emeletre, olyan volt, mintha az őserdő szívébe kerültünk volna. Olyan volt mint egy igazi mese.
Sajnos túl hamar a 10. emeletre ért a lift ( ott volt a szobánk).
- Anne! Megnézed a szobánkat vagy inkább kinn maradsz? - szólt Niall és gyengéden megfogta a derekamat.
- Ha már ilyen szép belül a szobát meg sem merem nézni.
Kiszálltunk a liftből és megkerestük a szobánkat. A folyosó legutolsó szobája volt. Amikor beléptem csodálatos látvány fogadott. A szobánkon rengeteg ablak volt és mind a tengerre nyílt. Hatalmas teraszunk és volt egy hatalmas franciaágyunk. Egyszerűen minden tökéletes volt.
- Ez most tényleg megtörténik? - fordultam Niall felé.
- Tetszik? - kérdezte és magához húzott.
- Hogy tetszik-e ez tökéletes. Olyan, mint egy álom. - mosolyodtam el.
- Még nem teljesen. - mondta és elhúzta a száját.
- Mert? - kérdeztem szomorúan.
Niall nem szólt semmit csak megfogta a kezemet és kivitt a teraszra.
A tenger valami csodálatos volt. A hold fénye a habokon játszott és gyenge szél lebegtette a pálmafák leveleit.
- Miért hoztál ki? - kérdeztem.
- Shhh! - suttogta és ujját a számra tette.
Gyengéden magához húzott majd a szemembe nézett. Keze lassan felfelé csúszott a testemen még el nem érte az arcomat. Két keze közé vette és nagyon lassan magához húzott. Száját óvatosan a számra tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolt. Megpróbáltam átvenni az irányítást, de nem engedte. Éreztem, hogy most a ő a főnök, ezért elengedtem magamat. A csók nem tartott tovább 1 percnél, de nekem óráknak tűnt.
- Most már tökéletes. - mosolyodott el.
- Hmmm..igazad van. - suttogtam.
- Anne!
- Igen? - kérdeztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem. - mosolygott. - Sőt, azt köszönöm, hogy itt vagy nekem. Soha nem leszek elég hálás neked ezért . Sokáig egyedül voltam és nem találtam senkit akit hozzám való lenne. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen hamar találkozni fogok az igazival. Köszönöm, hogy létezel.
- Niall! - mondtam könnyes szemekkel. - Én is köszönöm nekem, hogy az életed része lehetek. Ígérem, hogy soha nem fogjuk elveszíteni egymást. A világ bármelyik pontjára is sodor minket az élet, én mindig veled leszek, mert nekem te jelented a világot.
Itt már ő sem bírta tovább és könnyes szemével rám nézett. Istenem! Annyira szeretem. Mindenestül az összes kis gödröcskével az arcán, az anyajegyeivel, a szőke hajával, azzal, hogy soha nem bír jóllakni és az összes kis dolgával. Mindennel.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is téged. - mosolyodtam el és a nyakába borultam.
Sokáig álltunk ott a teraszon, az éjszakában, egymásra borulva, de annyira jó volt. Élveztem minden pillanatát. Aztán Niall elhúzódott.
- Mi baj van? - kérdeztem.
- Semmi édesem. De mi ez? - kérdezte és egy levelet vett elő a zsebemből.....
2013. április 17., szerda
36. rész " Fájdalmas búcsú"
Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.- nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...
Reggel megint arra ébredtem, hogy Niall nincsen mellettem. Annyira elegem van már ebből. Beszélni fogok erről anyáékkal. Nem fogok Niallel lefeküdni. Megígértem magamnak, hogy az esküvő előtt nem fogok lefeküdni senkivel. Ez alapvető dolog szerintem egy lánynál. Anyáék azért is nem akarták, hogy modell legyek, mert könnyen rossz útra térhetek. Én akkor és ott megígértem magamnak, hogy ebből nem fogok engedni bármennyire is szeretem a srácot. Örülök, hogy Niall ezt megértette. Szerencsés vagyok ilyen téren is.
- Annie! - kiabált fel anya a konyhából. - Kész a reggeli!
- Azonnal megyek! - kiabáltam vissza.
Felvettem a köntösömet és lerohantam a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Niall is ott ült az asztalnál és termelte a tojásrántottát.
- Te meg, hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én mondtam neki, hogy jöjjön le reggelizni. Ne várjon amíg felkelsz. - nevetett anya.
- Várj! Hogy érted, hogy jöjjön LE? - vontam fel a szemöldökömet.
- Jajj Anne! Ennél jobban is ismerhetnél. Szerinted apáddal nem tudjunk, hogy Niall szinte minden este itt alszik veled? - mondta anya.
Niall torkán megakadt a rántotta és köhögni kezdett.
- Niall! - nevetett anya. - Ne csináld a drámát. Úgy csinálod mintha nem tudnál róla, hogy tudjuk.
- Na én már semmit nem értek. - huppantam le a kanapéra. - Mi van?!
- Niall szólt nekünk, hogy itt fog aludni veled és megkérdezte, hogy van- e valami ellenvetésünk. Ennyi az egész.
- De akkor miért surrantál ki minden hajnalban? - kérdeztem most már én is nevetve.
- Kellett a látszat. A szüleiddel megbeszéltem, hogy titokban tartom. Így izgalmasabb volt. - nevetett a kis ír manó.
- Hát nagyon. Én meg pont ma akartam beszélni erről anyával. - nevettem.
- Beszélhetünk. De előbb gyere ülj le és kezdj el enni. - mondta anya.
Felkeltem és egy puszit nyomtam anya arcára, utána odaszaladtam a szőke hercegemhez és egy csókot leheltem ajkaira.
- Jó reggelt! - suttogtam a szájába a csók közben.
- Neked is. - mosolygott.
- Mi a reggeli? - kérdeztem anyát és leültem a Niall melletti székre.
- Amit akarsz. Kezdésnek egy kis rántotta?
- Benne vagyok. Ugye olyan folyósra csináltad ahogyan szeretem?
- Még szép. Ott van az asztalon. Jó étvágyat!
A reggeli nagyon finom volt. Senki nem szólt semmit egész evés közben. Reggeli után összeszedtem a tányérokat, bepakoltam a mosogatógépbe és visszaültem a helyemre.
- Apa hol van? - kérdeztem.
- Korán el kellett mennie, de nem sokára itthon lesz. Miről akartál beszélni velem? - kérdezte anya.
- Hát...arról van szó. - kezdtem és Niallre pillantottam aki bátorítóan megfogta a kezem. Tudta, hogy miről fogok most beszélni. - Hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején. - mosolygott anya.
- Na jó...csak annyit szeretnék mondani, hogy AZ nem történt meg és a nyaraláson sem fog. Niallel megbeszéltük, hogy csak akkor fogunk egymással vagy bárki mással lefeküdni ha már összeházasodtunk. - mondtam.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott. Niallre néztem. Az ő arcán is ugyanaz a mosoly ült, mint anyáén.
- Valamiről megint lemaradtam? - kérdeztem.
- Köszönöm kicsim, hogy ezt elmondtad, de mindig is bíztam benned és tudtam, hogy semmit nem fogsz csinálni, amit később megbánnál. Büszke vagyok rád. - mondta anya és megszorította a másik kezem. - Ami azt illeti ezt mi már Niallel is megbeszéltük.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Én erről miért nem tudok?- fordultam a barátom felé.
- Engem mindig is úgy neveltek, hogy a barátnőmet és a családját mindennél jobban szeressem és tiszteljem. A miénk vallásos család akár csak a tied ezért tudtam, hogy a szüleid hogyan fognak erre reagálni. Megkönnyebbültem amikor ezt megbeszélhettem velük. - mosolygott a hercegem.
- Nekünk ezt Niall már akkor elmondta amikor először aludt nálad. - mosolygott anya. - Nekünk apáddal nem volt semmi kifogásunk ellene, mert tudtuk, hogy Niall rendes srác és mindennél jobban szeret téged.
Annyira boldog voltam. A szüleim is annyira szerették Niall, mint amennyire én. Na jó annyira senki nem szeretheti, de meg lehet közelíteni.
- Mikor indultok holnap? - terelte el a szót anya és felénk fordult.
- Elvileg reggel indul a repülőgép csak az a baj, hogy fél ötkor. - húzta el Niall a száját. - A mi járatunkat törölték, mert valami történt az állomáson.
- Ezt nem hiszem el. - morogtam. - A csajok is azért nem tudnak, hazajönni Párizsból, mert a repülőgépek valamiért nem jók. Most meg kelhetek hajnalban. Le se fekszem.
- Van még egy lehetőség. - mondta Niall.
- Mi lenne az? - kérdezte anya.
- Megkérdeztem, hogy mikor mennek még gépek és ma este 6-kor is megy egy gépük és a jegyünket be lehet váltani arra a járatra is.
- Tényleg? - villanyozódtam fel. - Anya?
- Nem tudom. Már ma este el akartok menni?
- Sokkal jobb lenne, mint hajnalban kelni. - mondtam.
- De nem csak hétfőtől van foglalásotok?
- Igazából nem. - mosolyodott el Niall. - Gondoltam erre a lehetőségre, ezért a foglalást áttetettem már vasárnapra.
- Szuper vagy! - mondtam és egy újabb csókot nyomtam a szájára.
- Nem bánom. Akkor menjetek ma este. - mosolyodott el anya is.
- Köszönöööööm! -kiabáltam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi Annie! - nevetett anya. - Mennyi az idő?
- Dél lesz 5 perc múlva. - nézett Niall az órájára.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de 6 óra múlva megy a gépetek és még sehol sem tartotok a pakolással. - nevetett anya.
- Tényleg! - sikoltottam fel hirtelen. - Megyek is pakolni!
- Én is megyek. - mondta Niall. - Fél ötkor találkozunk itt nálatok. Oké?
- Persze. - nyomtam egy futó csókot az arcára és felszaladtam a lépcsőn.
A pakolás nagyon sok időt vett igénybe. Csak a legszükségesebbeket akartam hozni, de annyi mindent szükségesnek találtam, hogy 2 bőröndöt kellet hoznom és egy sporttáskát a cipőimnek. Az összes ruhát bepakoltam amit Hazzával vettünk. A koktélruhát gondosan bepakoltam a bőröndbe. Beraktam 3 tornacipőt, a magassarkút amit Harrytől kaptam, egy balerinacipőt és egy edzőcipőt. A piperecuccokat beraktam egy bőröndbe amibe kevés cucc volt. A laptopot is összeraktam és pakolás közben töltöttem le egy pár filmet amit majd esténként megnézhetnénk. Végül a táskáim száma meghaladta a hatot is. 4: 25-re készen is voltam a táskáim lehordásával.
- Csak egy hétre mentek nem egy évre.- nevetett anya.
- Tudom. - nyújtottam ki a nyelvemet. - Minden fontosat beraktam.
- Ennyi mind fontos? - hüledezett Niall aki pont akkor toppant be.
- Pontosan.- nevettem. - Van hely a kocsidban nem?
- Ott van, de te fogod őket hurcolni a repülőtéren is. - nevetett.
- Nézd el neki Niall, az anyjától örökölte. - nevetett apa aki időközben már haza ért.
- Köszi. - mondtuk anyával kórusban.
- Megyek bepakolom ezt rengeteg cuccot. - nevetett Niall.
- Várj, megyek segíteni. - mondta apa.
5-re készen is lettek a bepakolással, mert anyának eszébe jutott, hogy vigyünk még enni, mert amennyit mi ketten eszünk egy hadseregnek is kevés lenne. Ezzel nem vitatkoztunk ezért vittünk magunkkal még egy szatyorban kaját az útra.
- Mi nem megyünk ki a reptérre szívem. - mondta anya.
- Miért nem? - kérdeztem szomorúan.
- Itt sokkal meghittebb elbúcsúzni. Ott olyan nagy a tömeg.
- Megértem.
- Mi sem megyünk ki ha nem baj. - szólt hátulról 4 hang.
- Dehogy baj. - mosolyogtam.
Az ajtóban ott állt Liam, Louis, Zayn és leghátul Harry.
- Nem akarunk kimenni, mert ha ott lenne a One Direction biztosan nem tudnánk rendesen elköszönni. - mondta Liam.
- Igazatok van. Itthon sokkal jobb lesz. - mosolygott Niall.
- Annyira fogtok hiányozni. - mondta anya a könnyei között és megölelt.
- Ti is nagyon fogtok. - mondtam. - De egy hét múlva itthon vagyunk és Skype-on mindennap beszélgetni fogunk.
- Ajánlom is, hogy mindent elmondj. - mondta anya és elengedett.
- Vigyázzatok magatokra Prücsök. - mosolygott apa és ő is megölelt.
- Ti is apa.
A srácok következtek. Már ők is ott álltak a szüleim mellett. Olyanok voltunk, mint egy nagy család.
- Gyere ide Csajszi! - mondta Louis és megölelt. - Hiányozni fogtok.
- Ti is. - öleltem vissza.
- Legyetek jók Annie. Nehogy rosszat halljak rólad. - nevetett Zayn és ő is megölelgetett.
- Te se hagyd el magad, mert kapsz ha visszajövünk. - nevettem vissza rá.
- Jó utat Húgicánk. Vigyázzatok magatokra. - mondta Liam és tőle is kaptam egy hatalmas ölelést.
- Ti is Bátyusaim. Annyira fogtok hiányozni. - mondtam a könnyeimmel küzdve.
Már csak Hazza maradt. Láttam rajta, hogy neki is legalább annyira nehéz a búcsú, mint nekem. Odamentem hozzá.
- Nagyon fogsz hiányozni. - próbáltam mosolyogni, de könnyeim az arcomat áztatták.
- El sem tudod képzelni, hogy te mennyire. - mondta.
A hangja megbicsaklott és elhalt a hangja a sírástól. Nem tudott már többet szólni csak a nyakamba borult és sírni kezdett. Annyira erősen szorított, mintha a legféltettebb kincsét akarnák tőle elvenni és meg utoljára az övé lehet. Könnyei a ruhámat áztatták, az enyémek pedig az övét. Nem tudom meddig maradtunk így, de tudom, hogy nagyon sokáig. Végül a többiek hangja szakított minket félbe.
- Ideje indulnotok, ha nem akarjátok a repülőt lekésni. - mondta Liam.
- Rendben. - suttogtam és elhúzódtam Harrytől.
- Minden kész. - mondta Niall mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akkor sziasztok. - köszöntem el véglegesen.
Még kijöttek a kocsihoz egy búcsú ölelésre. Illetve nem mindenki...Harry nem. Ő az ajtóban állt és vörös szemekkel nézett utánunk. Mikor ránéztem próbált kicsit mosolyogni, mintha csak az mondta volna, hogy " nem lesz semmi baj. Jól leszek, csak kérlek vigyázz magadra."
Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé. A kocsiban nem beszélgettünk. Nagyon szomorú voltam, de tudtam, hogy így kell lennie ahogy történt. Én Niall barátnője vagyok és mindennél jobban szeretem. Harryt is szeretem, de nem úgy, mint Niallt.
Szendergésemből Niall keltett fel.
- Édesem! Itt a reptér. - mosolygott.
- Végre. - mosolyogtam.
- Gyere, keressük meg a repülőnket. - fogta meg Niall a kezem és kiszálltunk a kocsiból.
Behordtuk a csomagjainkat és egy felelős személy átvette őket. Niall elrendezte a jegyeket és a papírokat. 17:55-re már a repülőn ültünk.Az első osztályra foglalt jegyeket. Hát persze!
- Túl sokat költesz rám. - mondtam szomorúan.
- Dehogyis. Éppen az, hogy túl keveset. - mosolygott.
Ellenkezni akartam, de megszólalt egy hang, hogy kössük be az öveinket, mert perceken belül felszállunk. Hirtelen a repülő megmozdult, egy darabig a kifutón gurult és felemelkedett.
Úton voltunk, hogy egy csodás hetet tölthessünk el együtt álmaink szigetén...
2013. április 7., vasárnap
35. rész " A levél"
- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg, csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét. Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom.
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....
- Mi baj van? - kérdeztem ijedten.
- Előbb mondd te.
- Kate meghalt. A kocsik elé vetette magát.
- Valahogy éreztem, hogy ez fog történni.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Délután kaptam egy levelet ezzel a szöveggel. - és egy levelet húzott elő a farmeréből.
"Kedves Niall!
Tudom, hogy mennyi fájdalmat okoztam neked és a barátaidnak. Nem kérem, hogy bocsáss meg, csak azt remélem, hogy miután elolvastad ezt a levelet megértesz. Mi már többet nem fogunk találkozni ezért nyugodt szívvel írom le neked, hogy mit miért tettem.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. A középiskolában is mindenki utált engem. Kivéve téged. Te mindig kedves voltál velem és segítettél ahol csak lehetett. Soha senki nem volt velem rendes, de te az voltál. Ahogy múltak a napok egyre jobban beléd szerettem, pedig tudtam, hogy te soha nem fogsz úgy rám nézni, ahogyan én rád. Mégis visszavonhatatlanul beléd szerettem. Aztán jöttek és elvittek egy intézetbe. A szívem szakadt meg, de tudtam, hogy így lesz a legjobb nekem is, és neked is.
Sokáig nem hallottam rólad semmit. A szokásos sétámat tettem az intézet körül, amikor megláttalak az egyik óriásplakáton. A One Direction tagja lettél. Mindent megtudtam rólatok. Aztán megláttalak nem sokkal később egy újság címlapján Anne-el. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem, de én se tudtam, hogy mit érzek. Dühöt?Csalódottságot?Tehetetlenséget?Mindig is tudtam, hogy ez egy nap be fog következni, de azt hittem, hogy majd jóval később. Végül a düh győzött, ezért az első adandó alkalomnál elraboltalak. Vártam a házatok előtt és amikor hajnalban kijöttél Anne házuktól cselekedtem. Borzasztó volt látni az arcodat, ami annyira szenvedett, hogy nem láthatja a barátnőjét. Nem bírtalak tovább így látni, ezért felhívtam Harryt és Annet. Azonnal érted jöttek. Nagyon szeret téged a barátnőd Niall, de azt remélem tudod, hogy Harryt is szereti. Ezt akkor vettem észre először amikor eljöttek érted. Harry minden egyes porcikájával védte amikor megláttak. Láttam, hogy ez az összes porcika mennyire szereti ezt a lányt, de mégis végig nézte ahogyan Anne odafut hozzád, hogy végre megölelhessen. Másodszorra a házatoknál vettem észre. Mikor Anne kidobott tőletek. Azzal az aggodalommal amivel ti néztetek Anne-re nagyon kevés férfi néz úgy a szerelmére. Harry is nagyon szeret téged. Képes volt végig Annievel maradni a legborzasztóbb percekben, mégis veled van Anne és nem vele. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátaid vannak. Mikor elmentem tőletek gondolkodtam, és rájöttem, hogy semmi értelme nincsen tovább élnem. Téged örökre elveszítettelek.
Kérlek ne haragudj Anne-re Harry miatt. Hidd el ő is annyira rosszul érzi magát, mint te. Hagyd, hogy a dolgok kibontakozzanak. Becsüld meg Annet, különleges lány. Jobb barátnőt sehol nem találnál magadnak. Nagyon szeret téged, ezt biztosan tudom.
Mondd meg a barátaidnak, hogy ne haragudjanak annyira rám.
Kérdd meg Anniet, hogy próbáljon megérteni.
Mi már ezen a világon nem fogunk találkozni, de egyszer talán a mennyországban újra találkozhatunk. Örökre szeretni foglak.
Kate."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, majd követte a többi.
- Szeretett téged. - suttogtam.
- Tudom, de ő is tudta, hogy semmi nem lehetne közöttünk.
Sírva fakadtam. Könnyeim áztatták a lepedőt, de nem bántam.
- Ne sírj Annie! Ennek így kellett történnie.
- Miért tette ezt? Miért a halált választotta?
- Talán így könnyebb lett neki az egész. Most sokkal jobb helyen van. - mondta már ő is sírva.
Könnyeink eggyé váltak. Csak sírtunk halkan, úgy, hogy senki se halljon meg minket.
- Niall..ami Harryt illeti..
- Nem kell mondanod semmit. Tudok mindenről...
- Szeretem őt, de nem úgy ahogyan téged..
- Anne! Nem kell nekem bebizonyítanod semmit. Tudom, hogy mennyire szeretsz. Beszéltem a srácokkal és ők megerősítettek engem ebben. Féltékeny voltam Harryre, de tudtam, hogy soha nem tennél olyat, amit nem akarsz.
- Kérlek ne haragudj ránk..
- Miért haragudnék? Ha Harryt választanád, azt is tiszteletben tartanám. Jobban szeretlek annál, hogy fájdalmat okozzak neked ezzel.
- Annyira szeretlek...-suttogtam és megcsókoltam.
Niall felemelt az ölébe és úgy csókolt. A lábaimat keresztül fontam a derekán. Meztelen felsőtestének szorítottam a mellkasom. Éreztem, hogy mennyire forró a teste. Annyira átkozottul jól csókolt, hogy soha nem akartam abbahagyni. Mintha teljesen egyek lennénk. Mintha a száját az enyémre alkották volna. Örökké így akartam maradni.
- Anne! Aludnunk kéne. Holnap sok dolgunk lesz.
- Tényleg. - villanyozódtam fel. - Hétfőn indulunk!
- Ez lesz életünk legszebb nyaralása.
- Felőlem akár egy lakatlan szigeten is lehetnénk, ha együtt lehetünk. - mosolyogtam.
Lefeküdtünk és Niall a karjaiba vont. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Az enyém is ugyanarra az ütemre dobogott.
- Hallgasd a szívünket. - suttogtam. - Egyszerre dobban.
- Kell még valami bizonyíték, hogy nekem lettél teremtve?
- Nem. - mosolyodtam el. - Nem akarod levenni magadról a farmert? Kényelmetlen lesz aludni.
Gyorsan kigombolta a nadrágját, lehúzta magáról és a földre dobta.
- Anne! Kérlek Harrynek ne mondj semmit. Lehet, hogy ő többet érez irántad. Ne törd össze.
- Nem fogok.
- Hogy tetszik a ruha amit Harry vett neked? - kérdezte.
- Héé! Erről te honnan tudsz?
- Küldött egy képet rólad. Észre se vetted, hogy lefotózott? - kuncogott.
- Nem. Na majd kap holnap. De most tényleg aludjunk.
- Jó éjt hercegnőm!
- Aludj jól.
Oldalra fordultam és ő átkarolta a derekamat. Szája a fülemnél volt, ezért elkezdte dúdolni a More Than This-t. Annyira angyali a hangja, hogy mindig magával ragad. Eszembe jutott, hogy Harry most mit csinálhat. Ha tényleg többet érez irántam akkor biztosan nagyon rossz neki, hogy Niall itt van velem éjszakánként. Lehet, hogy én is többet érzek iránta? Nem! Ezt gyorsan elhessegettem és 2 perc múlva már aludtam is.
De legbelül tudtam, hogy van valami....
2013. március 31., vasárnap
34. rész "Újabb ijesztő hírek"
- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk.
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....
- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk.
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....
2013. március 26., kedd
33. rész " Remek nap, borzasztó befejezés"
- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.
Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak. - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. - Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....
- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.
Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak. - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. - Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....
2013. március 21., csütörtök
32. rész " Nem várt hír"
A kocsiban Niall mindent elmesélt Angeláról és az anyukájáról. Megtudtam, hogy a nénit Judienak hívták és már nagyon régóta rákos volt. Annyira hülyén éreztem magam. Itt hisztizek miközben valaki az édesanyját veszítette el.
- Hogy képzelhetted azt, hogy megcsalnálak? - kérdezte Niall miközben megfogta a kezemet.
- Nem tudom. Talán az, hogy láttam, hogy mennyire jól elvagytok Angelával és megijedtem, hogy elveszíthetlek.
- Kis buta. - mosolygott. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, amióta csak megláttalak. Mikor tudom neked ezt bebizonyítani?
- Tényleg annyira buta vagyok. Ne haragudj. Hidd el, hogy én mindennél jobban szeretlek. - csókoltam meg a nyakát.
- Hogy tudnék rád haragudni? Annyira szeretlek. - ő is adott egy puszit a számra, de rájöttünk, hogy a sebváltó nagyon útban van, ezért megbeszéltük, hogy ezt majd egy kényelmesebb helyen folytatjuk.
- Angelával mikor voltatok együtt? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Már nagyon régen, és körülbelül fél évig tartott. 16 évesek voltunk. Nagyon bírtuk egymást, de nem volt meg az ami veled megvan. Szép lány meg minden, de nyomodba se ér.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Csak az igazat mondom. - mosolygott vissza. - A fiúk rendesen kivilágítottak mindent.
- Az biztos. - nevettem. - Remélem nem égettek oda semmit.
- Azt én is. Nagyon éhes vagyok.
- Akárcsak én.
- Ezért imádlak ennyire. Te akármennyit eszel nem látszik rajtad. Más modellek annyit szenvednek a súlyukkal, te meg nyugodtan eszed a zsírosabbnál- zsírosabb kaját és egy deka felesleg sincsen rajtad.
- Csak emiatt? - kérdeztem nevetve.
- Dehogyis. Rengeteg oka van. De ezt majd később elmondom.
- Ezt behajtom. - nevettem.
Kézen fogva bementünk a házba. A fiúk énekeltek és főztek. Annyira édesek voltak így együtt. Mikor megláttak minket felkiáltottak.
- Megtalálta az elveszett hercegnőt! - nevetett Liam.
- De az üvegcipőjét tornacipőre cserélte amint látom. - folytatta Louis. - Nem mintha nem állna jól.
- Nem is tudom Annie-t estélyiben elképzelni. Biztosan abban is gyönyörű lenne, de ez az igazi stílusa. - nevetett Zayn.
- Hál'istennek, hogy megjöttetek. - szaladt oda Hazza hozzánk és megpörgetett a levegőbe. - Annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod. Én akartam érted menni, de Niall erősködött. Remélem minden rendben közöttetek. - suttogta a fülembe.
- Persze. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Szeretlek. - suttogtam vissza.
Nem szólt semmit csak mosolygott és lerakott a földre.
- Csináltunk egy kis spagettit, mert Louis mindenáron azt akart enni. Nektek is jó lesz ugye? - kérdezte Liam.
- Még szép, hogy jó! Imádom. - nevettem. - Kész van már?
A Liam, Louis és Zayn nevetésben törtek ki.
- Ha Eleanor az én lány megfelelőm, akkor te Niall klónja vagy. - nevetett Louis.
- Félelmetes mennyire ugyanolyanok vagytok. - mondta Liam.
- Teljesen egymásnak lettetek teremtve. Mi mindig mondtuk Niallnek, hogy fog találni egy lányt aki teljesen olyan lesz, mint ő, csak várjon türelmesen. Örülünk, hogy te lettél az. - mosolygott Zayn.
- Ja Niall! Reméljük nem gond, de Anne hivatalosan is a kishúgunk. - jött oda Louis és átölelte a vállam.
- Dehogyis gond! Örülök, hogy ennyire szeretitek és itt lesztek neki ha én valami hülyeséget csinálok és megbántom akaratomtól függetlenül.
Megfogtam Niall kezét és megcsókoltam az arcát.
- Köszönöm fiúk, hogy ennyire aranyosak vagytok. Én is nagyon szeretlek titeket! Mindig is vágytam nagy testvérekre és most kaptam 4 bátyót.
- Meg 3 nővért. - nevetett Liam. - Danielle az előbb hívott és mondta, hogy nagyon hiányzunk már nekik. Téged külön megemlített, hogy nagyon hiányzol és egy újabb shopping menetre visznek ha haza jönnek.
- Szuper! Nekem is nagyon hiányoznak. Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Holnap délután indul a repülőgépük.
- Már csak egy kérdésem van... - mondtam ijedtséget színlelve.
- Mi baj van? - kérdezték rögtön.
- Mikor eszünk már, mert ki fogok halni. - nevettem.
Mindenki nevetésben tört ki én pedig odaszaladtam Liamhez aki egy tányér spagettit nyomott a kezembe. Hirtelen megcsörrent Louis telefonja.
- El az! - mondta mosolyogva - Szia édesem! Igen. Mi? Akkor mikor tudtok haza jönni? Hétfőig nem indítanak gépeket? Oké menj csak. Szeretlek.
- Mi baj van??.....
A kocsiban Niall mindent elmesélt Angeláról és az anyukájáról. Megtudtam, hogy a nénit Judienak hívták és már nagyon régóta rákos volt. Annyira hülyén éreztem magam. Itt hisztizek miközben valaki az édesanyját veszítette el.
- Hogy képzelhetted azt, hogy megcsalnálak? - kérdezte Niall miközben megfogta a kezemet.
- Nem tudom. Talán az, hogy láttam, hogy mennyire jól elvagytok Angelával és megijedtem, hogy elveszíthetlek.
- Kis buta. - mosolygott. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, amióta csak megláttalak. Mikor tudom neked ezt bebizonyítani?
- Tényleg annyira buta vagyok. Ne haragudj. Hidd el, hogy én mindennél jobban szeretlek. - csókoltam meg a nyakát.
- Hogy tudnék rád haragudni? Annyira szeretlek. - ő is adott egy puszit a számra, de rájöttünk, hogy a sebváltó nagyon útban van, ezért megbeszéltük, hogy ezt majd egy kényelmesebb helyen folytatjuk.
- Angelával mikor voltatok együtt? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Már nagyon régen, és körülbelül fél évig tartott. 16 évesek voltunk. Nagyon bírtuk egymást, de nem volt meg az ami veled megvan. Szép lány meg minden, de nyomodba se ér.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Csak az igazat mondom. - mosolygott vissza. - A fiúk rendesen kivilágítottak mindent.
- Az biztos. - nevettem. - Remélem nem égettek oda semmit.
- Azt én is. Nagyon éhes vagyok.
- Akárcsak én.
- Ezért imádlak ennyire. Te akármennyit eszel nem látszik rajtad. Más modellek annyit szenvednek a súlyukkal, te meg nyugodtan eszed a zsírosabbnál- zsírosabb kaját és egy deka felesleg sincsen rajtad.
- Csak emiatt? - kérdeztem nevetve.
- Dehogyis. Rengeteg oka van. De ezt majd később elmondom.
- Ezt behajtom. - nevettem.
Kézen fogva bementünk a házba. A fiúk énekeltek és főztek. Annyira édesek voltak így együtt. Mikor megláttak minket felkiáltottak.
- Megtalálta az elveszett hercegnőt! - nevetett Liam.
- De az üvegcipőjét tornacipőre cserélte amint látom. - folytatta Louis. - Nem mintha nem állna jól.
- Nem is tudom Annie-t estélyiben elképzelni. Biztosan abban is gyönyörű lenne, de ez az igazi stílusa. - nevetett Zayn.
- Hál'istennek, hogy megjöttetek. - szaladt oda Hazza hozzánk és megpörgetett a levegőbe. - Annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod. Én akartam érted menni, de Niall erősködött. Remélem minden rendben közöttetek. - suttogta a fülembe.
- Persze. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Szeretlek. - suttogtam vissza.
Nem szólt semmit csak mosolygott és lerakott a földre.
- Csináltunk egy kis spagettit, mert Louis mindenáron azt akart enni. Nektek is jó lesz ugye? - kérdezte Liam.
- Még szép, hogy jó! Imádom. - nevettem. - Kész van már?
A Liam, Louis és Zayn nevetésben törtek ki.
- Ha Eleanor az én lány megfelelőm, akkor te Niall klónja vagy. - nevetett Louis.
- Félelmetes mennyire ugyanolyanok vagytok. - mondta Liam.
- Teljesen egymásnak lettetek teremtve. Mi mindig mondtuk Niallnek, hogy fog találni egy lányt aki teljesen olyan lesz, mint ő, csak várjon türelmesen. Örülünk, hogy te lettél az. - mosolygott Zayn.
- Ja Niall! Reméljük nem gond, de Anne hivatalosan is a kishúgunk. - jött oda Louis és átölelte a vállam.
- Dehogyis gond! Örülök, hogy ennyire szeretitek és itt lesztek neki ha én valami hülyeséget csinálok és megbántom akaratomtól függetlenül.
Megfogtam Niall kezét és megcsókoltam az arcát.
- Köszönöm fiúk, hogy ennyire aranyosak vagytok. Én is nagyon szeretlek titeket! Mindig is vágytam nagy testvérekre és most kaptam 4 bátyót.
- Meg 3 nővért. - nevetett Liam. - Danielle az előbb hívott és mondta, hogy nagyon hiányzunk már nekik. Téged külön megemlített, hogy nagyon hiányzol és egy újabb shopping menetre visznek ha haza jönnek.
- Szuper! Nekem is nagyon hiányoznak. Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Holnap délután indul a repülőgépük.
- Már csak egy kérdésem van... - mondtam ijedtséget színlelve.
- Mi baj van? - kérdezték rögtön.
- Mikor eszünk már, mert ki fogok halni. - nevettem.
Mindenki nevetésben tört ki én pedig odaszaladtam Liamhez aki egy tányér spagettit nyomott a kezembe. Hirtelen megcsörrent Louis telefonja.
- El az! - mondta mosolyogva - Szia édesem! Igen. Mi? Akkor mikor tudtok haza jönni? Hétfőig nem indítanak gépeket? Oké menj csak. Szeretlek.
- Mi baj van??.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)