19. rész " Újabb meglepetés "

Kinyitottam az ajtót és egy futár állt az ajtóban egy csomaggal.
- Anne Saturday?
- Igen. Én vagyok - mondtam meglepődve.
- Ezt önnek hoztam. - egy csokor rózsát és egy dobozt adott át.
- Köszönöm. De ki küldte?
- Azt nem mondhatom meg - közölte a futár - De aki küldte ezt az üzenetet hagyta. További szép napot.
A futár átadta a levelet és elment. Nagyon meglepetten mentem be a házba.
- Na ki volt az?
- Egy futár. Hozott egy csomagot de nem tudom ki küldhette.
- Akkor bontsd mondjuk ki, hogy megtudjuk - javasolta apa nevetve.
- Hahaha..de vicces vagy. Na várjál csak a meccs közben szét foglak oltani.
- Jajj de félek!
- Gyere Annie ülj le és bontsd ki. Már én is kíváncsi vagyok - mondta anya.
Leültem a nappaliban és kibontottam a mellékelt levelet. Furcsa volt, mert a borítékra sem volt ráírva, hogy ki küldte. A levélben ez állt :
" Szia édesem! - kezdtem hangosan olvasni - Ne haragudj, de ezt elfelejtettem odaadni reggel odaadni. Remélem nem haragszol érte. Ha kibontottad kérlek azonnal hívj fel, mert gyorsan vissza kellene szólni. A szüleiddel is megfogom beszélni és nagyon remélem, hogy elengednek. Szeretlek: Niall.
- De gyönyörű rózsák! - ámuldozott anya - Will! Te miért nem hozol nekem soha virágot?
- Nyugalom asszony! - nevetett apa - Majd beszélek Niallel, hogy mi a taktikája, mert úgy látom Annenek bejön.
- Jól van ember! - mosolygott anya - Bontsd ki Annie a csomagot, mert nagyon izgulok.
- Anya nyugi! Nem te kaptad hanem én - nevettem.
Gyorsan felbontottam a csomagot. Két repülőjegy volt benne és egy szállodai prospektus. Gyorsan megnéztem az úti célt. El sem hiszem. Bali volt ráírva. Annyira régen el szerettem volna menni oda. Remélem anyáék megengedik. A prospektus egy gyönyörű tengerparti szálloda prospektusa volt. Olyanok voltak a szobák, hogy mindegyik egy külön ház volt. Rögtön beleszerettem.
- Na mit szóltok? - kérdeztem boci szemekkel - Ugye elengedtek?
- Hát nem is tudom. Nem vagy kicsit fiatal erre Annie - kérdezte anya - Valami bajod eshet.
- Anya! Kérlek. Annyira szeretnék elmenni. Tudod, hogy mindig ide szerettem volna eljutni és most sikerülhet...Niallel. Álmaimban nem gondoltam, hogy ez valaha is összejöhet. Kérlek.
- Will, te mit gondolsz? - kérdezte anya apától.
- Nem örülök neki, hogy elmegy nélkülünk. De Niall rendes srác és tudom, hogy mennyire szereti Anniet mert tudtam vele beszélgetni. De az tény, hogy nagyon fiatal vagy. Részemről rendben van.
- Imádlak apa - ugrottam a nyakába - Anya te mint mondasz?
- Nem tudom kicsim.
- Kérleeeek - könyörögtem.
- Egy feltétellel. Apád is elvisz engem ebbe a szállodába ha hazajöttetek. Egy kis elő házassági évfordulós ajándék.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!Annyira imádlak titeket - öleltem meg őket - Gyorsan felhívom Niallt!
Felrohantam a szobámba a telefonomért és megcsörgettem Niallt. Sajnos csak a hangpostája kapcsolt be. Gyorsan elmondtam a hangpostájára, hogy hívjon fel ha végzett, mert kell beszélnünk valamit. Direkt fogalmaztam így, nem akartam rögtön lelőni a poént.
- Anne! Gyere le! Kezdődik a meccs!
- Szaladok apa!
Gyorsan zsebre raktam a telefonom, hogy majd ha visszahív fel tudjam venni.
- Milyen meccs is lesz? - kérdeztem.
- Kézilabda.
- Jujj de jó! Kik játszanak?
- Magyarország- Horvátország
- Hajráá magyarok!!
Lehuppantam apa mellé a kanapéra. Imádok kézilabdázni. Régen apával nagyon sokat játszottam, meg az osztálytársaimmal is. De vonzott a modellkedés és abba kellett hagynom. Néha magamnak nagyon szeretek dobálgatni. A garázs oldala szuper kapu lesz. Holnap fel is festem.
- Ha ti ketten meccset néztek akkor nem marad meg senki a közeletekben. Engedelmetekkel én felmegyek a szobába olvasni. - nevetett anya.
- Szia! - köszöntünk el kórusban.
- Anne! Hozd kérlek ide a chipset meg a kaját.
- Már hozom is. Farkaséhes vagyok.
- De aztán nekem is maradjon. - nevetett apa
- Még meggondolom.
Elmentem a cuccokért és visszaültem apa mellé. A meccs nagyon jó volt hosszabbítás után nyertünk 26-30-ra.
- Mennyi az idő? - kérdeztem álmosan.
- Kilenc óra.
- Kilenc? Ez érdekes Niall még nem hívott. Biztos elhúzódott a sajtótájékoztató.
- Lehet. De a többi sráccal találkoztam amikor voltam kint az udvaron szünetben.
- Igen? Ez érdekes. De most megyek aludni. Jó éjszakát!
- Szia Anne!
Adtam egy jó éjt puszit anyáéknak és elmentem a lefürdeni. Zuhanyozás alatt végig Niall-en pörgött az agyam, hogy miért nem hívott fel. Mikor befeküdtem az ágyba eldöntöttem, hogy nem fogok futni utána. Én addig nem fogok neki írni amíg ő nem ír.
Nagyon meleg éjszaka volt, így megint kinyitottam a teraszajtót. Titkon reméltem, hogy Niall megint bejön hozzám. Vártam egy darabig de annyira álmos voltam, hogy nem tudtam sokáig ébren maradni.
Éjszaka nagyon rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy minden ami történt velem eddig az csak álom volt és megint egy falusi lány vagyok és nem ismerem meg Niallt. Annyira borzasztó volt. Sírni kezdtem és arra ébredtem fel, hogy valaki átölel és a nevemet mondja.
- Anne! Édesem semmi baj. Itt vagyok. Csak rosszat álmodtál.
- Ni- Niall te vagy az? -dadogtam.
- Persze, hogy én vagyok. Annyira hiányoztál. Muszáj volt látnom téged.
- Nem hívtál vissza - mondtam szomorúan.
- De visszahívtalak csak gondolom elmentél már aludni. Azt hittem valami baj van ezért jöttem át.
- Nincsen most már semmi baj. Annyira jó hogy itt vagy! - öleltem át meztelen felsőtestét.
- Kicsim itt vagyok és nem fogok soha elmenni! De miről akartál beszélni?
- Ez az utazás...az a helyzet....
- Mondd már! - könyörgött
- Szóval....anyáék elengedtek! - mosolyogtam.
- Tényleg??? Jézusom ez nagyszerű. Első közös nyaralásunk. Tetszik az úti cél? - kérdezte vigyorogva.
- Imááádom! Annyira jó, hogy elmegyünk! De hogy-hogy?
- Hát gondoltam, hogy meg szeretnélek lepni egy kis ajándékkal.
- "Kis" - nevettem.
- A dátumot láttad?
- Nem. Mikor megyünk?
- Július ötödikétől tizenötödikéig. Úgy tudom a névnapod július tizedikén van.
- Ez a névnapi ajándékom?
- Pontosan.
- Imádlak! De nekem nem kell semmilyen ajándék. Elég, hogy te az enyém vagy.
- Szeretlek te kis lökött - mosolygott Niall
- Én még ennél is jobban. Mennyi az idő?
- Fél 2. Szóval aludjunk, mert én nagyon álmos vagyok már.
- Én is és jönnek a srácok át reggelizni.
- Uhh jó, hogy mondod. Akkor nekem korábban kell kelnem.
- Majd felébresztelek. De aludj most kis manóm, mert ma nehéz napod lehetett.
- Jó éjt - mondta Niall egy csók kíséretében.
Imádok Niallel aludni. Remélem, hogy még nagyon sokszor aludhatok így. Vajon tényleg együtt leszünk örökké?

18. rész " A szomszédok "

Reggel amikor felkeltem Niallt már nem találtam mellettem. Biztosan gyorsan lemászott, hogy apáék ne vegyék észre. Nagyon profi erkélymászó. Ezen nekem is nevetnem kellett. Hirtelen anya hangját hallottam.
- Annie! Vendégeid jöttek!
Ahogy ezt kimondta egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Jó reggelt Csipkerózsika! Már meg sem ölelsz?
Hát persze, hogy Harry az.
- Dehogyisnem! - gyorsan kimásztam az ágyból, megölelgettem és összeborzoltam a haját - Jó reggelt Hazz!
- Hmm..csini pizsi - vigyorgott perverzen.
- El a kezekkel a barátnőmtől - Niall lépett be a szobába.
- És itt is van a szőke herceg - forgatta vigyorogva a szemét Harry.
- Niall! - ugrottam a nyakába és szenvedélyes csókot leheltem a szájára - Hiányoztál.
- Szia Anne! - köszönt Louis, Zayn és Liam kórusban.
- Sziasztok srácok! Már annyira régen láttalak titeket! - odamentem hozzájuk és megöleltem őket is.
- Jönnénk mi többet is ha Niall nem sajátítani ki - nevetett Zayn.
- Ez az. Mindig rólad áradozik, hogy Anne ilyen, Anne olyan - mosolygott Louis.
- Köszi srácok! - pirult el Niall és megfogta a derekamat.
- Srácok csak szerelmesek! Hagyjuk őket nyugodtan - vigyorgott Liam.
- Fiatalok! Nem vagytok éhesek? Jó Niall tudjuk, hogy te az vagy! - jött fel anya a szobába.
- Nagyon is! De sietnünk kell a sajtótájékoztatóra. - szomorodott el Hazza - Holnap?
- Rendben! Akkor holnap össznépi reggeli nálunk. - mosolygott anya.
- Öhhm..jut eszembe. Anya ismered a fiúkat? - kérdeztem.
- Persze. Sokat segítettek a költözködésnél.
- Tényleg?- vontam fel a szemöldököm
- Ahha. - nevettek a fiúk.
- Anyukád nagyon jó fej. - mosolygott Hazza és átölelte anyát.
- Köszi Harry! Én is nagyon szeretlek titeket!
- Mi is szeretjük Vicki néni - nevetett Liam, Zayn és Louis.
- Csoportos ölelés! - kiabálta Niall.
Mindenki odament és elkezdte ölelgetni anyát. Idő közben apa is odajött és ő is beszállt.
- Apa, akkor gondolom te is ismered a srácokat.
- Persze, hogy ismerem! Sziasztok srácok! - mosolygott apa
- Helló Will! - mosolyogtak.
- Ne haragudjatok de tényleg mennünk kell, mert Paul nagyon ideges lesz. Köszönünk mindent. Holnap reggel jövünk. - mondta Zayn.
- Várunk titeket! - mondta apa - Gyertek kikísérünk titeket!
- Én lehet, hogy még jövök ma. Persze ha nem baj. - mondta Niall.
- Dehogyis! Gyere minél előbb. - ölelte meg anya Niallt.
Apa és anya lekísérte Louist, Liamet és Zaynt. Csak Hazza, Niall és én maradtunk a szobában.
- Köszi Harry a tegnapit! - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nincs mit Csajszi! Ha ez lesz a jutalom többször adok Niallnek tippeket és mentem ki a szüleidtől.
- Lassan a testtel Styles! - bokszoltam a karjába.
Harry csak pimaszul vigyorgott.
- Szia szerelmem! Később hívlak. Nem tudom mikor tudok eljönni, de amint lehet jövök.
- Rendben. Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. - és egy csókot lehelt az ajkaimra.
- Na gyerünk már Niall mert elkésünk! Szia Anne! - mondta Harry, gyorsan megölelt és kivonszolta Niallt a szobából.
Mikor a fiúk elmentek anya és apa feljöttek a szobámba.
- Köszönöm az iPhone-t! Imádlak titeket!
- Mi is téged Anne! - mosolyogtak - De most el kell mennünk. Később jövünk. Addig itt maradsz egyedül?
- Persze.
- Reggeli a hűtőben. - nevetett anya
- Megtalálom.
- Szia prücsök!
Apa és anya lementek és hallottam, hogy indul a kocsi és elmennek. Én felöltöztem, lementem reggelizni és beüzemeltem az új telefonomat. Gyorsan csináltam is magamról egy képet twitterre. Jajj de régen voltam fent. Legnagyobb meglepetésemre a követőim száma nagyon megemelkedett. Egy csomó aranyos üzenetet kaptam, hogy milyen aranyosak vagyunk Niallel és sok boldogságot kívántak. Voltak közöttük utálkozó üzenetek is de azokkal nem foglalkoztam. Láttam, hogy El,Dani és Perrie is bekövettek twitteren. Feltöltöttem a képeket. Ránéztem az órára. Már 3 óra volt! Körbejártam a házat és az udvart. Aztán mikor már nem találtam semmit bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem valami csöpögős filmet nézni. Milyen jó, hogy megtanultam angolul- gondoltam magamban.
5 óra körül anyáék is hazaértek.  Kipakolták amit vettek, nem volt közöttük semmi érdekes csak egy csomó kaját vettek.
- Annie! Vettem egy csomó chipset. Este megnézzük a meccset?
- Még szép, hogy meg! Olyan régen néztünk már együtt meccset.
És akkor csengettek.
- Anne kinyitod?
- Persze.
Gyorsan kimentem és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban nem volt semmi csak egy csomag egy üzenettel...

17. rész " Egy csodás éjszaka " 

Miután Niallt kikísértem elköszöntem anyéktól és felmentem a vadonatúj szobámba. Most így egyedül megnézve is elképesztő látványt nyújtott. Hatalmas ágy(amin ketten is elférnek), gyönyörű terasz amiről London belvárosára lehet látni, saját fürdő egy hatalmas fürdőkáddal,egy hatalmas szekrénnyel, egy sminkes asztal, amit már nagyon régen akartam és egy íróasztal amin két doboz volt rajta egy levéllel. A levélre az volt írva, hogy Annienek.
" Édesem! Ez egy ajándék tőlem annak örömére, hogy hivatalosan is londoni csajszi lettél. Az én ajándékom a kisebb, a szüleidé a nagyobb. Kíváncsi vagyok az arcodra, amikor kinyitod. Niall."
A nagyobbik dobozban egy új Apple laptop volt. Anyáé ajándéka. Ez valami elképesztő. Saját laptop. Le akartam szaladni hozzájuk megköszönni, de már láttam, hogy elmentek aludni. Majd holnap megköszönöm nekik.
A kisebbik dobozt nagy izgalommal nyitottam ki. A dobozban egy új iPhone 5 volt. Na jó. Ez már kicsit sok volt nekem. Niall és apa megvesztegette az egész Apple céget? Ezen kicsit nevetnem kellett. Majd holnap megköszönöm nekik a csodás ajándékokat.
Belenéztem a szekrényben tele volt új ruhákkal. Ezen már kicsit gyanakodtam. Mit akarhatnak anyáék? Ezen majd ráérek holnap agyalni.
Gyorsan lemosakodtam és felvettem egyet a vadonatúj hálóingeim közül. Kinyitottam a teraszajtót, hogy jöjjön be a levegő, mert nagyon meleg volt és lefeküdtem aludni.
Körülbelül éjfél lehetett mire befejeztem az agyalást és el tudtam aludni. Hirtelen arra ébredtem fel, hogy valaki fekszik mellettem az ágyban. Sikítani akartam, de az illető befogta a számat.
- Shhh..Annie, szerelmem! Én vagyok.
Akkor megismertem Niall gyönyörű kék szemeit és megöleltem.
- Te meg hogyan kerülsz ide? - kérdeztem
- Nagyon hiányoztál és ezt elfelejtetted.- majd egy hatalmas csókkal döntött hanyatt.
- Hát igen, ezt elfelejtettem.
- Hmm..tetszik ez az ágy - mosolygott Niall
- Nekem is. De van valami amiről beszélni szeretnék veled. Niall, én megígértem magamnak, hogy ha lehet nem fogok lefeküdni senkivel az esküvőmig. Remélem megérted. - mondtam szomorúan.
- Na gyere ide! - beleültem az ölébe és folytatta - Nem akarok semmit tenni ami neked nem tetszik. De ezt én is eldöntöttem magamnak, hogy nem fogok senkivel. Ezen nincsen semmi szégyelleni való. Te így vagy tökéletes nekem. Várunk az esküvőnkig. - nevetett.
- Várunk. De a srácoknak nem tűnt fel, hogy eljössz?
- De...igazából tudnak róla. Harry megígérte, hogy reggel dob fel nekem tiszta ruhát, ők meg átjönnek megismerkedni a szüleiddel a sajtótájékoztató előtt. Már nagyon kíváncsiak rájuk.
- De aranyosak! Holnap megköszönöm nekik...Várj! Hogyan érted, hogy tiszta ruhát? - mosolyogtam
- Hát úgy gondoltam, hogy itt alszom veled. Ha nem gond.
- Hát nem is tudom - cinkeltem - Az szuper lesz. Egész éjszaka veled - és még egy csókot adtam neki.
- Akkor jó - nevetett - És hogy tetszik az ajándékom?
- Erről akartam veled beszélni. Apával kiraboltátok az Apple céget?
- Dehogyis! - nevetett - Csak mesélték, hogy nagyon akarsz egy iPhonet. Én meg ismerek egy srácot aki szerzett nekünk. A laptop csak hab a tortán.
- Fantasztikusak vagytok! - öleltem meg.
- Te még nálunk is jobban! De nem kéne neked aludni?
- De kéne. De nem akarok aludni, ha veled vagyok.
- Nyugalom. Itt leszek veled egész éjjel.
- Nem félsz apáéktól?
- Nyugi. Nem fognak észrevenni. Hazza kitalálta, hogy korán átjön és feldobja nekem a ruhát. Nem lesz gond.
- Ha sikerül. Többször is csinálhatnánk ilyet.
- Akár minden éjjel. De gyorsan átöltözök.
- Hoztál pizsit? - vigyorogtam.
- Hoztam de akkor túlöltözöttnek érezném magam melletted. Nagyon szexi ez a hálóing. - vigyorgott vissza.
- Hajjj de vicces vagy. Ne én tényleg alszom. Majd gyere ha készen vagy.
Niall lemászott az ágyról és hallottam, hogy átöltözik. Rám olyan fáradtság jött, hogy csak azt éreztem, hogy bebújik mellém az ágyba és átölel.
- Nincs rajtad felső? - kérdeztem félálomban.
- Nincs. Baj? - kérdezte
- Dehogyis. Imádok hozzád bújni. - mosolyogtam.
- Aludj Annie - mosolygott.
- Niall?
- Igen?
- Nagyon szeretlek.
- Én is Annie. - ölelt át szorosabban.
- Ugye soha nem fogjuk elhagyni egymást?
- Ha rajtam múlik akkor soha. Rád vártam egész életemben.
- Akkor jó - ez volt az utolsó mondatom, mert azonnal elaludtam.
Ott feküdtem életem szerelme karjában és csak az enyém volt. Csak az enyém. Niall sokáig nem tudott elaludni, mert annyira figyelte, hogy hogyan alszom. Végül ő is elaludt. Így aludtunk kéz a kézben. Csodálatos volt....

16. rész " Az új ház"

Mikor bementem a szobánkba az asztalon egy cetlit találtam. A cetlin ez állt: " Hercegnő! Meglepetééés! Apáddal nem vacsorázni mentünk hanem beköltöztünk az új házba. Gyere és nézd meg! Mi itt várunk. Kérd meg Niallt, hogy hozzon el. Nem szeretnék, hogy egyedül mászkálj a sötét utcán. Anya."
Annyira boldog lettem és izgatott, hogy rögtön előbányásztam a telefonomat a táskámból és felhívtam Niallt. Rögtön felvette.
- Szia Annie! Már hiányzom is? - kérdezte szellemeskedve.
- Szia! Persze, hogy hiányzol. De most nem ezért hívlak. Nagyon messze vagy már?
- Nem igazából itt vagyok lent a hotel haljában. Apukád hívott és elmondta, hogy mi van. Olyan vicces volt eljátszani, hogy semmiről nem tudok. - nevetett bele a telefonba.
- Szóval te mindenről tudtál? Na várjál csak. Csak kaparincsalak a karmamim közé. Megemlegeted még ezt. Kis gonoszok. - nevettem vissza.
- Na gyere! Siess! Addig felkészülök a halálra.
- Készülj is! Mindjárt ott vagyok!
- Várlak.
Leraktam a telefont és rohantam a lifthez. Menet közben gondolkodtam. De hülye vagyok. Bruce sem várt az ajtónál. A cuccaim se voltak a helyén. Ez is Niall miatt van. Túlságosan szeretem. Na ezt is a fejéhez fogom vágni. Mikor leértem a földszintre egy nagyon rossz látvány fogadott. Egy csomó lány rajongó volt ott és Niallel fotózkodtak. Nem akartam odamenni. De kicsit rossz érzés is volt. Tudom, hogy ez vele jár de akkor is. Mikor végső bánatomban odamentem a recepcióhoz és leadtam a kulcsomat valaki hátulról megfogta a kezem. Niall volt az. A rajongók előtt odajött hozzám és megcsókolt. A csók után ezt suttogta:
- Mindennél jobban szeretlek.
- Én is téged.
Nagy meglepetésemre a Directionerek odajöttek és gratuláltak, hogy milyen szép pár vagyunk és sok boldogságot kívántak nekünk. Annyira aranyosak voltak. Kértek közös képet meg autógrammot. Elköszöntünk tőlük és elmentünk a házunkhoz.
- Te tudod hol van a ház? - kérdeztem.
- Persze. Én ajánlottam a szüleidnek.
- Ezt nem hiszem el. - mondtam durcásan - Mindenből kimaradok.
Niall csak mosolygott és beállt egy gyönyörű fehér ház udvarába.
- Ez a mi házunk? - hüledeztem.
- Pontosan.
Valami eszméletlen volt. Hatalmas kert tele gyönyörű növényekkel. Egy medence az udvaron. Egy kis tó. Mindig ilyen házra vágytam.
Anyáék láthatták, hogy megjövünk és kijöttek elénk.
- Na hogy tetszik Prücsök? - kérdezte apa
- Ez valami bámulatos.
- Gyertek be megmutatjuk a ház többi részét.
Apa megfogta anya kezét és együtt sétáltak be. Niall és követte a példát. Annyira imádom fogni a kezét. Mintha soha nem akarnám elengedni.
A ház belülről is bámulatos volt. Hatalmas étkező és konyha. Az emeleten volt a szobám, anyáéké meg a földszinten. A szobám fekete és lila volt. Imádtam. Hatalmas baldachinos ággyal, saját fürdővel és terasszal maga volt az álom. Volt egy vendég szoba is amit ünnepélyesen Niallnek adtuk, aki szólni sem tudott az örömtől. Mikor a gyönyörű házat bejártuk. Apáék így szóltak:
- Egy legjobbat még nem is tudod.
- Ennél jobb is van?
Apa, anya és Niall csak mosolygott.
- Ki vele. Mit nem mondtatok el?
- Niall mondd el neki! - mosolygott anya.
- Hát - kezdett bele Niall - A szomszédokról nem is kérdeztél.
Látta, hogy leesik az állam.
- Remélem nem gáz, hogy a One Direction lesz a szomszédod.
- Komolyan a szomszédban lakik a One Direction?....Soha nem hallottam róluk - nevettem.
Niall is elkezdett nevetni.
- Emberek több komolyságot - vigyorogtam - Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna. Apa, anya imádlak titeket! - megölelgettem őket és utána Niallhoz fordultam - Téged is imádlak!
- Én is téged! Örülök, hogy örülsz és, hogy a szüleid is így megbíznak bennem.
- Ez természetes Niall, már családtag vagy - mosolygott anya.
- Ez így van! Nagyon kedvelünk Niall. Örülünk, hogy itt vagy - mondta apa.
- Én is köszönöm és maguk a világ legjobb fej szülei. De most már mennem kell. Holnap sajtótájékoztató lesz.
- Muszáj menned? De itt laksz a szomszédban.
- Ne haragudj hercegnőm! Holnap találkozunk. Ennél közelebb nem is lehetnénk egymáshoz.
- Ez igaz. Akkor szia! Még este felhívlak oké?
- Persze, de nem ha én hívlak előbb.
Kikísértem Niallt és visszamentem álmaim házába. Lehetne még ennél is jobb az életem?

15. rész " Egy gyönyörű ajándék"

- Anne! Ez te vagy? Annyira  más lettél. - ámuldozott Niall.
- Persze, hogy én vagyok te lökött. Nem tetszem? - kérdeztem szomorúan.
- Te vagy a világ leggyönyörűbb lánya te lökött. - mosolygott - De nekem tornacipőben és farmerben is nagyon tetszel.
- A csajok mindenáron ki akartak öltöztetni.
- Akkor most már értem. - nevetett - Na gyere, mert nyolcra foglaltam asztalt.
- De ugye nem valami nagyon drága helyre viszel?
- Neked csak a legjobb jár.
- De akkor nem hagyom, hogy te fizess. - mondtam komolyan.
- Pedig muszáj lesz hagynod.
- De én még nem adtam neked semmit, ez igazságtalan. - szomorodtam el.
- Te buta! Ezt már megbeszéltük. Nekem elég, hogy az enyém vagy, ezzel mindent megadsz nekem amire szükségem van.
- Ez azt jelent, hogy nem adok semmit.
- Nem ez azt jelent, hogy a puszta létezésed is elég nekem, hogy semmire ne vágyjak rajtad kívül.
- Ezt majd vacsi közben megbeszéljük. - kacsintottam rá - De menjünk. mert már nagyon éhes vagyok!
- Ez az egyik a sok dolog közül, amit imádok benned. Értettem, hölgyem. Már indulunk is.
Beszálltunk a kocsiba.Ahogy elindultunk Niall valami csöpögős romantikus zenét kapcsolt be.
- Te hallgatsz ilyen zenéket? - ámuldoztam.
- Hát....néha. Ha romantikus kedvemben vagyok. Bevallom mostanában mindig ilyen kedvemben vagyok. Neked nem tetszik?
- De. De akkor a legjobb amikor veled vagyok.
Ezekre a szavakra odahajolt hozzám és egy gyengéd csókot lehelt a számra.
- Hmmmm...ez egyre csak jobb és jobb lesz. - mosolygott.
- Remélem is. Nem akarom, hogy gyorsan rám unj.
- Ez soha nem fog megtörténni. De meg is érkeztünk.
- Vááóó..ez valami eszméletlenül szép.
- Örülök, hogy tetszik.
Egy gyönyörű étterembe hozott ami tele volt virággal és igazi angolos hangulata volt. Ahogy bementünk megcsapott egy különleges illat amit nem tudtam beazonosítani, de nem is foglalkoztam vele, mert megláttam egy asztalt ami kitűnt a többi közül, mert tele volt vörös rózsával rakva. Rögtön bele szerettem. Bele lehet szeretni egy asztalba? Niall odament a recepcióhoz.
- Horan névre foglaltattam asztalt.
- Horaaaaaaan...meg is van. A 17-es asztal a maguké. George! Kérem kísérje a vendégeket az asztalukhoz!
- Na gyere! - szólt Niall és megfogta a kezem.
Csodák csodájára az a gyönyörű asztal a miénk volt. Ezt nem hiszem el. Mikor leültem a helyemre és a pincér felvette a rendelésünket Niall leült velem szembe és elkezdett nézni.
- Annyira gyönyörű ez az egész Niall. - mosolyogtam - Nem tudom mivel érdemelhettem ezt meg. Biztos, hogy nem álmodom?
- Én is ezt kérdezem magamtól amióta csak megláttalak téged a büfében. De ha ez álom, akkor soha nem akarok felébredni. Mert, nekünk találkoznunk kellett. Én hiszek abban, hogy akiknek együtt kell lenniük, azok egyszer együtt lesznek.
- Én is ezt hiszem és ezért nem adtam fel a reményt soha, hogy modell legyek és hogy találkozhassunk. De nagyon sokszor elbizonytalanodtam.
- Miért? - kérdezte Niall kíváncsian.
- Mert rajtam kívül több millió Directioner van. Arra gondoltam, hogy miért pont én leszek az akinek sikerül. Nem vagyok én senki. Mégis engem láttál meg. Miért pont én? Annyi gyönyörű lány van a világon....miért pont én?
- Annyira sajnálom, hogy így érzel. De bevallom én se gondoltam soha, hogy így fogok találkozni életem szerelmével. Tudom, hogy rengeteg gyönyörű rajongónk van. De én veled találkoztam és beléd szerettem. Azért te, mert fent már eldöntötték, hogy nekünk együtt kell majd lennünk.
- 14 éves koromban még egy blogot is írtam. Pont erről szólt. Annyira jó volt leírni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Senkinek nem mondhattam el, hogy mi az álmom. Te voltál az. - itt elpirultam
- Annyira örülök, hogy ezt elmondtad. - mosolygott
- Annyira féltem, hogy nem fog sikerülni, hogy nem fogunk tudni majd találkozni. - sírásban törtem ki - Ne haragudj, nem akartam sírni.
- Anne, kicsim, kérlek ne sírj. Annyira rossz látni, hogy sírsz.
Oda jött hozzám, letérdelt elém és letörölte a könnyeimet.
- Ne sírj! Hidd el, hogy nagyon szeretlek és ennek így kellett lennie. Ha mást szántak volna nekünk, akkor nem is találkozunk. De találkoztunk. Kérlek szerelmem! Ne sírj!
Lehajoltam hozzám és egy csókot leheltem a szájára. Ő rögtön visszacsókolt. A csókja megnyugtató volt. Azonnal megnyugodtam tőle.
- Állj fel szerelmem! - kértem tőle - Mindjárt hozzák a kaját amit rendeltünk.
Ahogy ezt kimondtam meg is hozták a kajánkat. Nagyon finom lett. Egész evés közben hülyéskedtünk. Elmeséltem neki mindent a költözésről és annyira fel volt dobva mint egy kisgyerek. Azt mondta, hogy mostmár minden álma valóra vált.Vacsora után még kicsit hülyéskedtünk és elindultunk hazafelé gyalog, mert haza vitette Niall a srácokkal a kocsit. Azt mondta, hogy így romantikusabb. Kézen fogva sétálgattunk a városban és Niall hirtelen felém fordult.
- Anne! Annyira jó volt ez az este veled!
- Veled is nagyon jó volt.
- Szeretnék adni neked valamit. Ne vedd tolakodásnak de ma amikor a srácokkal voltunk megláttam a boltba és te jutottál róla eszembe.
Belenyúlt a zsebébe és egy dobozt vett elő.
- Nyisd ki! - bíztatott
Elvettem és kettő gyönyörű aranygyűrű volt benne ami egy végtelen jelet formázott és az egyik felirata "Forever" volt a másiké "Love".
- Úgy gondoltam, hogy az egyik az enyém, a másik a tied lesz.
Szóhoz sem jutottam.
- Niall ez gyönyörű! Köszönöm szépen! Annyira édes vagy! - és adtam egy csókot neki amit készséggel elfogadott.
- Felveszed? - kérdezte.
- Persze. De csak ha te adod rám.
- Ez csak természetes, de akkor te fogod rám. - mosolygott - Melyiket szeretnéd?
- A "Forevert", mert eddig foglak szeretni.
- Rendben van akkor enyém lesz a "Love", mert ez az érzés soha nem fog elmúlni irántad.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt én meg felhúztam az ő ujjára.
- Annyira gyönyörűek! Még egyszer köszönöm! Imádlak Niall!
- Igazán nincs mit. Én még annál is jobban. De gyere, mert megfázol.
- Uhhh..tényleg hoznom kellett volna még egy felsőt.
- Vedd fel a zakómat! - és odanyújtotta.
- Köszönöm, de akkor te fogsz megfázni.
- Dehogy fogok, amúgy se venném a lelkemre, ha megfáznál.
Elmosolyodtam, majd kézen fogva folytattuk utunkat a hotel felé. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy kicsit mégis melegítsem. Amit ő észre is vett, mert közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat. Gyorsan elértünk a hotelhez. Kicsit túl gyorsan is. Annyira jó volt vele andalogni a városban. Soha nem kellett volna abbahagynunk. Niall felkísért a hotel szobához.
- Gyönyörű volt ez az este! - mosolyogtam.
- Szerintem is.
- Sétálgathatnánk többet így együtt.
- Én is ezen gondolkodtam. Már rajta vagyok az ügyön!
- Akkor jó. - nevettem.
- Na hagylak aludni. Jó éjszakát szerelmem!
- Neked is! Holnap látlak?
- Megoldom. El vagyok havazva egész nap. De mindenképpen szakítok rád időt.
- Miattam ne terheld túl magadat. Ha nem megy akkor nem fogom erőltetni.
- Köszönöm, hogy megértő vagy. De nekem nagyon hiányoznál ha egész nap nem látnálak.
- Te is nekem. El nem tudnád képzelni mennyire.
- Hidd el! Eltudom. - mosolygott.
- Jó éjszakát! Úgy látom anyáék még nincsenek itthon.
- Akkor ezt most meg fogom tenni.
Odajött hozzám és eszeveszettül elkezdett csókolni. Annyira jól csókolt. A nyelvünk csatát vívott egymással. Mikor el akart húzódni és közelebb húztam és nem engedtem el. Ez volt életem legeslegjobb csókja.
- Fhuuu... te aztán tudsz ha akarsz. - mosolygott.
- De te is. - nevettem rá
- Jóéjt édesem!
- Neked is!
Ahogy beléptem volna szobámba még megfordított és ezt mondta:
- Anne! A világ összes Directionere sem kell nekem, ha te itt vagy nekem, mert nekem te jelented a világot.
Egy puszit nyomtam mosolyogva a szájára és bementem a szobámba.
Végtelenül boldog voltam és hab a tortára még csak most jött....

14. rész " Most akkor én is híres vagyok?"

Pontosan 2 órakor megcsörrent a telefonom. Danielle volt az.
- Szia Anne! Itt vagyunk a hotel előtt. Akkor jössz velünk?
- Szia Dani! Persze, hogy megyek. Már nagyon vártalak titeket.
- Akkor gyere le. Lent várunk a parkolóban.
- Sietek.
Leraktam a telefont, felkaptam a táskámat, elköszöntem apáéktól és elrohantam a lifthez. Ahogy kiléptem az ajtón a csajok ott vártak rám.
- Szia Csajszi! - köszöntem kórusban.
- Készen állsz egy hatalmas shopping körútra? - kérdezte Perrie.
- Még szép. Szuper lesz veletek csajok.
- Akkor siessünk. Ide felé jövet megbeszéltük a csajokkal, hogy a kedvenc helyeinkre el fogunk vinni. - mosolygott El.
- Tényleg siessünk, mert 8-ra vissza kell érnem.
- Akkor csak 6 óránk maradt. Siessünk. - nevetett Danielle.
Gyorsan beszálltunk a kocsiba és meg sem álltunk a plázáig. Beléptünk a plázába és a csajok megszállottan vittek egyik boltból a másikba. Mindenhol találtak valamit ami nagyon illett hozzám. A cipőboltban 3 pár magassarkút is vettettek velem, hogy mennyire jól áll és egy modellnek nem szabad mindig tornacipőben járnia. ( Ezzel nem értettem teljesen egyet de nem vitáztam, mert tényleg jól néztek ki a cipők.)
Mikor már megvettünk egy csomó nadrágot és felsőt jöhetett a koktélruha, amit estére nézünk.
Bementünk egy alkalmi ruha boltba és elkezdtünk keresgélni. Sajnos nem találtam semmit ami tetszett volna. Már majdnem feladtam amikor El és Perrie felkiáltott.
- Anne! Gyere ezt nézd! Elképesztő ez a ruha!
- Gyorsan próbáld fel! - mondta Dani.
Besiettem a próbafülkébe és felpróbáltam a koktélruhát. Valami borzasztó gyönyörű volt. Sötét lila és fekete koktélruha, fekete masnival az elején. Pánt nélküli volt és szerintem jól állt nekem de a lányokra bíztam.
Kimentem megmutatni nekik. Ők is el voltak ragadtatva a ruhától.
- Anne! Gyönyörű vagy benne!
- Ezt meg kell venned!
- Niall nem fog hinni a szemének!
Ezekkel a dicsérő szavakkal elmentem a pénztárhoz és megvettem a ruhát.
- Most már, hogy mindent megvettünk én szomjas lettem. Gyertek üljünk be a Starbucksba. - ajánlotta Eleanor.
- Benne vagyok. Én is szomjan halok. - helyeselt Dani.
- Mi is benne vagyunk. - mondtuk Perrievel kórusban.
Beültünk a Starbucksba és elkezdtünk beszélgetni mindenről. Annyira jól éreztem magam a lányokkal.
- Anne, megcsinálhatjuk a hajadat estére? - kérdezte El.
- Persze. Örülnék neki. Nagyon aranyosak vagytok. - hálálkodtam.
- Nem tesz semmit. Imádunk veled lenni. - mosolygott Dani és Perrie.
- Köszönöm csajok, hogy itt vagytok nekem.
Mikor ezt kimondtam egy lány jött oda hozzánk, hogy képet szeretne csinálni az 1D barátnőkkel. Én azt hittem, hogy csak Perrie-ékre gondol szóval én ültem a helyemen. Ekkor odaszólt hozzá ma kislány.
- Te nem szeretnél rajta lenni a képen? - kérdezte szomorúan.
- Dehogyisnem, de azt hittem, hogy csak a többiekre gondolsz.
- Dehogyis! Te is 1D barátnő vagy nem? Az vagy, és nagyon gyönyörű vagy. Láttam a képeket. Egy igazi modellel csinálhatok képeket.
- Nem vagyok én még akkora modell, de örülök, hogy így gondolod. Akkor megyek.
Odaálltam a képhez a csajokhoz. Annyira furcsa volt, hogy fotózkodni akarnak velem az emberek. Mikor elment a kislány a lányok oda fordultak hozzám.
- Anne! Te is barátnő vagy! Ne legyél ilyen! Ez ezzel jár és szokj hozzá már most, mert hatalmas modell karrier vár rád. - kacsintott rám Perrie.
- Csak olyan fura. De hozzá fogok szokni.
- Ez a beszéd. De most siessünk, mert 7 óra van és Annenek egy óra múlva jelenése van.
A rengeteg csomaggal együtt beszálltunk a kocsiba és elmentünk a hotelbe. A szobába érve bemutattam anyáéknak a lányokat. Anya rögtön megkedvelte őket.
- Kicsim. Elmegyek apáddal ma este színházba. Érezd ma magadat jól.
- Rendben.
Anyáék gyorsan elmentek. Együtt maradtam a csajokkal. Könyörtelenül nekem estek. Perrie a sminkemet csinálta, El a hajamat, Dani pedig a ruhát és a cipőt készítette elő amit most vettünk.
- A fekete cipő remekül illik majd hozzá. - vélekedett.
Háromnegyed 8 -ra teljesen készen voltam.
- Gyönyörű vagy! - biztattak a lányok.
- Köszönöm. Este felhívhatlak titeket, hogy sikerült?
- Ezt el is várjuk.
- Köszönök mindent lányok.
- Mi köszönjük, hogy megfogadtad a tanácsainkat.
- Annyira szeretlek titeket.
- Mi is szeretünk Anne! - mondták egyszerre - De most siess, mert elkésel.
- Sziasztok!
Elköszöntem tőlük és elindultam lefelé a liften. Mikor leértem már láttam Niallt, hogy ott vár rám a recepció előtt. Odamentem hozzá és egy csókot adtam neki. Mikor felismert, hogy én vagyok így szólt:.....

13. rész "A világ legjobb híre"

Ma reggel apa keltett fel. Annyira hiányzott már és most itt van. Minket ahogy megszülettem valami különleges kapocs kötött össze. Mi mindig annyira megértettük egymást, teljesen ugyanolyanok vagyunk és ezért sokat is veszekedtünk. De ettől függetlenül imádom.
- Anne, kicsim! Kelj fel!
- Még 5 percet! - nyöszörögtem
- Gyere kicsim! Valamit meg kell beszélnünk.
Ezekre a szavakra megfagyott a vér az ereimben. Ugye nem Niall? Ugye nem tiltják meg, hogy együtt legyünk?
- Rendben megyek.
Kimásztam az ágyból és kimentem anyához a konyhába.
- Gyere ülj le kicsim! Tessék itt a teád.
Anya és apa leültek mellém és megfogták a kezemet.
- Anne! Valamit el kell mondanunk.
- Mondjátok már kérlek.
- El kell költöznünk. Apádat áthelyezték.
- Jézusom, hova kell költöznünk? És itt kell hagynom Niallt a költözködés miatt? És milyen messzire megyünk?
- Anne! Lenyugodnál, ha hagynád elmondanám, hogy hova helyeztek.
- Mondd kérlek gyorsan.
- Az a helyzet, hogy....Londonba helyeztek át.
- Londonbaaaaaaaaaa? - visítottam - Szóval ideköltözünk?
- Igen, ide kicsim. - mosolygott anya.
- Akkor mindennap találkozhatok majd Niallel?
- Hát persze kicsim.
- Ide járhatok majd középiskolába?
- Ide. - nevett apa
- Ti vagytok a legszuperebbek!! És mikor költözünk?
- Mi ma megyünk megnézni a házat. Jössz velünk?
- Mennék én de a csajok elvisznek ma shoppingolni. Úgyis kell vennem egy szép ruhát, mert Niall este vacsorázni visz.
- Akkor meglepetés lesz a ház.
- Az biztos. És mikorra költözünk át?
- A jövőhéten. Már beszéltünk a költöztetőkkel.
- Ez valami csodálatos. Ez nem velem történik ugye? Csípjetek meg!
Apa egy hatalmasat bokszolt a karomba.
- Uhh..ébren vagyok akkor. Még egyszer köszönöm, hogy ide költözünk.
- Ne nekünk köszönd hanem apád cégének.
- Nekik is meg fogom nyugalom.
Bruce éppen akkor jött be a szobába.
- Hallod Bruce? Ide fogunk költözni. Londonba! Mindennap együtt lehetek Niallal! - felkaptam a kutyust és végig pörögtem vele a lakosztályon.
- Nyugalom Anne össze fogsz törni valamit.
Leraktam a kutyát, beszaladtam a szobámba a telefonomért és felhívtam Niallt.
- Szia szerelmem! - szólt bele a telefonba.
- Szia édesem! Zavarlak?
- Dehogyis! Mondjad!
- Képzeld el...Londonba fogunk költözni.
- Ezt nem hiszem el. Most csak szívatsz ugye?
- Neeem. Mindennap együtt lehetünk az év minden napján, mert én is itt fogok lakni.
- Anne! Ez a világ legjobb híre. Annyira szeretlek! Ezt este el kell mesélned részletesen. De most mennem kell.
- Igen Anne mennie kell - szólt bele Hazza a telefonba - De attól még imádunk téged.
- Szia Styles! Én is titeket! Legyen szép napotok!
- Szia Saturday! Neked is! - nevetett Harry.
- Szia szerelmem! Este látlak! - szerezte vissza Niall a telefont.
- Szia!
A délelőtt gyorsan eltelt és én már nagyon vártam, hogy jöjjön a délután, mert a csajokkal 2 órát beszéltünk meg. Vajon milyen ruhát vegyek magamnak estére? Majd a lányok segítenek benne, örülök, hogy ilyen barátnőim lehetnek...