24. rész  "Katie"

Kínos csend ült a kocsira. Én a döbbenetről szólni sem tudtam, de láttam, hogy Hazz is ezen a véleményen van.
- Te tudod ki volt ez az elmebeteg? - kérdeztem döbbentem.
- Igen...tudom - mondta - Katie. Még Írországban ismertem meg. Osztálytársak voltunk a gimiben, de nem volt sokáig velünk, mert kiderült, hogy...hogy is mondjam...gyengeelméjű volt és elvitték egy olyan helyre ahol neki jó lesz. Nem hittem, hogy valaha is találkozunk.
Láttam Niallon, hogy teljesen megrendítették az események ezért nem szóltam semmit, csak hozzábújtam. Megfogta a kezemet. Éreztem, hogy megnyugszik és szépen lelassul a szívverése.
Hirtelen eszembe jutott valami.
- Úristen - suttogtam.
- Mi baj van? - fordult Harry hirtelen hátra.
- Ez a lány. Katie. Holnap találkozni akar veletek.
Észre vettem, hogy Harry is egy percre megijed, majd gyorsan visszafordul a volánhoz.
- Ezt nem engedhetem. - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- De megígértem neki Annie...-mondta Harry idegesen.
- Akkor sem hagyom. Ennek a lánynak zárt intézetben kellene lennie. Nem. Nem fogom hagyni.
- Miről beszéltek? - kérdezte Niall feszülten - Mit nem engedsz édesem?
- Ez az elmebeteg csak úgy engedett el téged ha találkoztok vele. De ezt nem fogom engedni.
- Nem tudod melyik intézetbe vitték? - kérdezte Harry Niallt.
- Nem emlékszem már rá. De megtudhatom. Megkérdezem pár régi ismerősömet. Valaki csak fogja tudni.
- Rendben. Megtudod, hogy hova van elhelyezve, én meg felhívom az intézetet és megkérdezem, hogy Katienek szabad lenne szabadon mászkálni. - vette Harry az irányítást a kezébe.
A fiúk megbeszélték még, hogy mi lesz a teendő. Én csak figyeltem a hangjukat és ahogy Niall mellkasán feküdtem olyan nyugalom jött rám amire már régóta szükségem volt. Egy kicsit elbóbiskoltam.
- Édesem! Kelj fel kérlek! - simogatta Niall az arcomat - Itthon vagyunk!
- Elaludtam? - kérdeztem meglepődve.
- Egy picit. - kuncogott Niall.
- Dehogyis picit úgy horkoltál, mint egy gyárkémény. - nézett Harry rám a másik ülésről.
- Kösz Hazz, tőled nem is vártam többet. - mosolyogtam rá.
- Na gyere Csipkerózsika. - fogta meg a kezem - Vagy inkább a szőke herceg vigyen fel a szobádba?
- Hmmmm..nehéz döntés - nevettem- Másik esetben tuti azt mondtam  volna, hogy mind a ketten gyertek, de most ne. Elég lesz egyedül felsettenkednem a szobámba.
- Ez esetben enyém a szőke herceg!! - nevetett Harry - Gyere én lovagom! Felmegyünk a szobánkba!
- Jól van kiscicám. Grrr - röhögött Niall, majd felém fordult.
- Jó éjszakát édesem! Holnap én leszek az első akivel találkozni fogsz.
- Te most csak pihenj! És egyél sokat! - csókoltam meg - Borzasztó így látni téged.
- Szeretlek. - suttogta a számba Niall.
- Én is téged, de most menjetek. Aludjatok jól! Ja és Harry...a szőke herceg az enyém.
- Meglátom mit tehetek. Aludj jól Annie! Remélem attól még, hogy Niall hál'istennek megvan mi még ugyanolyan jóban leszünk.
- Persze. Te lettél a legjobb fiú barátom - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Akkor jó. - nevetett - De tényleg mennünk kéne.
A fiúk elindultak a házuk felé én meg besettenkedtem a házba. Megnyugodtam amikor láttam, hogy anyáék még alszanak. Gyorsan besiettem a szobámba. Felvettem a pizsimet és gyorsan befeküdtem az ágyba. Ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára: 3:00. Aludnom kellene már. De nem jött álom a szememre. Folyamatosan pörgött az agyam. Az járt egyfolytában az agyamban amit a kocsiban láttam. Mikor Niallhez bújtam Harry belenézett a visszapillantóba és láttam, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán. Először nem hittem a szememnek. Lehet, hogy csak könnyezett de ez nagyon valóságos volt. Nem tudom, hogy miért lehetett. Holnap megkérdezem tőle, hogyha kettesben leszünk. Ezzel az elhatározással sikerült elaludnom...

* Harry szemszöge*

Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért mindig olyan lányokba esek bele akikbe nem lenne szabad. Niall és Anne annyira összeillenek én meg mégis azt kívánom bárcsak szakítanának. Hogy lehetek ekkora seggfej? Niall az egyik legjobb barátom. És végre boldog. Nekem is örülnöm kéne. De nagyon szeretem Annet és nem akarok neki fájdalmat okozni. Láttam az arcát, hogy mennyire aggódik Niallért és mennyire örült mikor visszakapta. Nem akarom megfosztani ettől a boldogságtól. De nem fogok róla lemondani. Tudom, hogy mennyire önzőnek hangzik de nem tudok. Bármennyire is akarom nem tudom. Ha meglátom semmi nem érdekel csak ő. Soha nem hittem, hogy valaha érezni fogok ilyet....

* Niall szemszöge*

Végre Annel lehetek. Annyira hiányzott. Ez a lány egyszerűen felbolygatta az egész világomat. Soha nem fogom elhagyni. Ahogy megláttam tudtam. Ő az a lány akit mindig is vártam. Van szerelem első látásra. Nem hiszem el, hogy ez a lány az enyém. Olyanok vagyunk, mint a kirakós két darabja. Soha nem hittem, hogy egy magyar modell lesz a barátnőm. Annyira örülök, hogy így történt. A fiúk és a lányok is nagyon szeretik. Főleg Harry. Meg tudom őket érteni. Nem sokára megyünk kettesben Balira ott végre csak egymáséi lehetünk. A fiúknak még nem is szóltam róla...

23. rész " Végre együtt"

- Shh! Csendesen!- mondtam Harrynek, ahogy lesettenkedtünk az emeletről - Anyáék fel fognak kelni!
- Jól van. Bocsi.
Szerencsésen lesettenkedtünk az emeletről. Gyorsan kicsusszantunk az ajtón és megkerestük a sötétbe Harry kocsiját. A korom fekete éjszakában a lábam elé sem láttam. Hirtelen megbotlottam. De furcsa módon nem éreztem ütődést, pedig tuti, hogy nagyot eshettem.
- Mi a...??- kérdeztem.
- Szívesen - mondta Harry, ragyogó mosolyát még a sötétben is láttam.
- Köszönöm. Te vagy az őrangyalom. - mosolyogtam vissza.
- Haaajj, hogy erre te még csak most jöttél rá! - nevetett Harry színpadiasan.
- Na dugulj el! - vágtam karba - El fogunk késni!
- Már ott lennénk, ha nem akarnál mindenáron kárt tenni magadban. - mondta Hazza vigyorogva.
- Jogos. De kérlek menjünk. - néztem ár kiskutya szemekkel.
- Ez a nő fog a sírba vinni. - nevetett.
- Tudom - nevettem az arcára- De kérlek siessünk.
Nem szólt semmit csak beült a kocsiba. Nem szóltunk egymáshoz az úton. Ha nem kapcsolta volna be a rádiót biztosan elalszom. A rádióban valami filmsláger hétvége ment. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor eszembe jutott Niall. Ez erőt adott, hogy ébren maradjak. Nem kellett sokat dacolnom az álmokkal, mert megérkeztünk.
- Mielőtt kiszállnánk. Megtennéd nekem azt a szívességet, hogy mellettem maradsz? Nem akarom, hogy bajod essen. Nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek. Megígéred?
Megígértem ezt Harrynek. Nem tudom...de láttam a szemében, hogy tényleg aggódik értem. Nem akartam neki ezzel is nehezíteni a dolgán. Így is elég nehéz lesz neki.
- Akkor jó. - mondta - Na gyere!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk egymás mellett bele a sötétségbe. Az éjszaka nagyon ijesztő volt. De a tudat, hogy Harry itt van mellettem megnyugtatott.
- Itt lennénk. Ez a London Eye alja, ahová megbeszéltük a találkozót.
- Nincs itt senki.
- Még van 5 perc - nézett Harry az órájára.
- Szerinted mit kérnek Niallért cserébe?
- Fogalmam sincsen. - mondta aggodalmasan - De nem lesz olcsó mulatság.
- Jött valaki. - mondtam idegesen.
Harry hirtelen abba az irányba fordult ahonnan a hangot hallottuk. Egy lány jött. Egyedül volt.
- Örülök, hogy eljöttetek. - mondta vigyorogva.
Ez a lány életem egyik legrosszabb élménye volt. Szakadt ruhákban, vigyorogva közeledett felénk. Harry védelmezően elém állt.
- Jézusom Harry! Rámászol az egyik legjobb barátod csajára? Ezt azért még tőled sem vártam.
- Ki vagy te? - mordultam rá idegesen - És hol van Niall?
- Nyugalom Anne. Jól van. Ott van a kocsiban. De ahogy hallom nagyon ki akar jönni.
A kocsi felé néztem. Tényleg ott volt Niall. Ott ült az első ülésen. Nagyon ramatyul nézett ki. Oda akartam szaladni hozzá, de a lány odaállt elém.
- Lassan a testtel! Nem mész oda!
- Mit akarsz tőlünk?- kérdeztem sírva.
A lány csak ördögien kacagott, majd Harryre nézett.
- Harry drágám? Be se mutatsz?
- Bemutatnálak ha ismernélek. De mondd meg, hogy mit akarsz és megadjuk neked. Csak engedd el Niallt!
- Hogy mit akarok? Összetörtétek a szívemet. Te és a kis barátaid.
- Nem értem, hogy miről beszélsz. - értetlenkedett Harry.
- Nem érted mi? Az egésznek Anne és a barátnői az okai. Perrie, Eleanor és Danielle. Ők miért jobban mint én? Nekem miért nem lehet meg az ami nekik? Én miért nem lehetek boldog?
- Várj! -szóltam közbe - Ha jól veszem a lapot neked az a bajod, hogy nem lettél a fiúk barátnője?
- Pontosan. Te neked miért lenne több jogod a fiúkkal lenni, mint neked.
- Hát te nem vagy normális. Kezeltesd magadat! És most engedd el Niallt.
- Még te parancsolgatsz itt? Te kis szajha?
- Azért vegyél vissza- szólt bele Harry - Mit szeretnél? Nyögd már ki!
- Titeket!
- Jó, holnap elmegyünk a fiúkkal hozzád. Így jó lesz? - kérdezte Hazz
- Rendben. - ragyogott fel a csaj szeme.
- Engedd el Niallt! - szűrtem a fogaim között- Ne akard, hogy hívjam a rendőrséget! Neked valami szanatóriumban lenne a helyed.
A lány nem szólt semmit csak megnyomta a kocsikulcsot és kinyitotta a kocsit. Mint az őrült el kezdtem rohanni a kocsi felé. Feltéptem az ajtót, hogy minél előbb láthassam.
- Niall! - mondtam - Itt vagyok!
- Anne? Tényleg te vagy az? - kérdezte bágyadtan - Azt hittem soha nem látlak már viszont.
- Itt vagyok szerelmem!
Megcsókoltam. Mintha a csókomtól érőre kapott volna. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy észre sem vettem az idő múlását. Mikor abba hagytuk azt vettem észre, hogy Harry ott áll mögöttem.
- Hogy vagy tesó? - kérdezte aggódva.
- Jól vagyok...csak nagyon fáj a fejem. - mondta Niall fáradtan - Meg nagyon éhes vagyok.
- Azt elhiszem. Gyere, menjünk haza. - mosolygott Harry.
Kitámogattuk Niallt a kocsiból. Alig bírt állni a lábán. Én még vissza kiabáltam a lánynak, aki elrabolta Niallt:
- Ezt még megkeserülöd te... ( itt olyan szót használtam ami nem ide való).
A lány csak nézett, de nem szólt semmit, majd eltűnt a sötétben.
Beszálltunk a kocsiba. Én Niall mellé ültem. Hazafelé elmeséltem Niallnek, hogy Harry mennyire édes volt velem.
- Köszönöm tesó. - köszönte meg Harrynek.
- Nincs mit. Anne-el nagyon megszerettük egymást. Persze, mint csak barátok.
- Így van. Harrynek köszönhetem, hogy nem törtem össze amikor eltűntél. Nagyon sokat tett értem.
- Örülök, hogy ilyen jóban lettetek. - mondta Niall - Édesem! Annyira hiányoztál, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Életemben nem sírtam még ennyit.
- Te is nagyon hiányoztál. De most már minden rendben. Együtt vagyunk újra. Te nem tudod ki volt az a lány?
- De...tudom...

22. rész " Egy éjszaka teli könnyekkel"

- Istenem mikor lesz már éjfél? - türelmetlenkedtem - Beleőszülök a várakozásba.
- Anne, ne idegeskedj. Még csak 10 óra van. Van még 2 óránk. - csitított Harry, aki az ágyamon feküdt és egy könyvet olvasott.
A szüleim jó fejek voltak és megengedték, hogy Harry itt maradjon. Azt mondtuk, hogy beállítja az új gépemet. Lehet, hogy kicsit átlátszó volt, de nem jutott jobb az eszünkbe. Anya egy órával ezelőtt beszólt hozzánk, hogy elmennek aludni, mert holnap korán kelnek.
- Bocsi. Csak annyira ideges vagyok.
- Elhiszem. De ettől nem fog jobban múlni az idő. Gyere nézzünk valamilyen filmet addig - mosolygott.
- Hogy tudsz ilyenkor a filmekre gondolni?? - rivalltam Harryre, aki láthatóan nem ezt a reakciót várta.
De ahogy kimondtam, meg is bántam. Hogy lehetek ennyire hülye? Harry az egyetlen aki most itt van velem és neki mindent elmondhatok. A sírás újra rám tört, leültem a padlóra és csak sírtam. Harry odaült mellém és szorosan átölelt.
- Tudom, hogy mennyire nehéz és próbálok segíteni. - mondta ő is a könnyei között.
- Miért sírsz Harry? Nem akartalak megbántani, ne haragudj.
- Nem. Dehogyis. Nem bántottál meg. Csak annyira rossz látni, hogy szenvedsz, mert annyira szeretnék enyhíteni a fájdalmadon de látom, hogy tehetetlen vagyok. Ez a tehetetlenség az őrületbe kerget.
- Jajj Hazzám. Annyira jó vagy hozzám. - bújtam közelebb hozzá - Mivel érdemeltem meg?
- De butus. Nem veszed észre, hogy amióta csak megláttalak jóban vagyunk. Úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek, pedig csak egy hónapja körülbelül. Nem tudom miért van ez. Te éreztél már ilyet?
- Igen. Ezt elmesélem neked is. Mikor 14 éves voltam. Ültem a szobámban és csak sírtam. Miattatok.
- Miattunk? - nézett rám kérdőn.
- Igen. Hatalmas Directioner voltam akkor és vagyok most is és annyira rossz volt belegondolni, hogy soha nem fogok veletek találkozni. Hiszen annyi más gyönyörű lány van a Földön. Miért pont nekem sikerülne? - mondtam szomorúan.
- Anne! Ezt nem mondhatod komolyan. Szerintem te vagy a világ egyik legszebb lánya és nagyon örülök, hogy találkozhattunk, de ezt a többiekről is elmondhatom. Nekünk találkoznunk kellett. Ez így volt megírva ott fent. Hidd el.
- Én is ezt mondogattam magamnak amikor teljesen elhagyott a remény. Ha az életben találkoznod kell valakivel akkor úgyis találkozni fogtok. Annyira örülök, hogy sikerült amire vágytam egész életemben.
- Arra vártál, hogy megismerj minket? - mosolyodott el.
- Igen. Erre is. De legfőképp arra, hogy szeressenek. Tudom, hogy a családom mindig itt lesz nekem. De én másfajta szeretetre gondoltam.
- Értem. Hát ezen most már ne rágódj. Az életünk úgy van megírva, hogy találkoznunk kellett. Ezért találkoztál Niallel. Nem volt komoly kapcsolata, mert egy lány sem tetszett neki igazán. Aztán jöttél te és paff. Az egész világát felbolygattad egyetlen pillantással. Mi ez ha nem sors?
Erre nem szóltam semmit csak mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy meghallgatsz Harry. Ez nagyon sokat jelent nekem. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Én pedig azt köszönöm, hogy megbízol bennem és elmondod. Nekem pedig ez jelent nagyon sokat. El sem hiszed mennyit. Szeretlek pici lány - nyomott egy puszit ő is az arcomra.
- Én is téged Styles - mosolyogtam rá.
- Még mindig nincsen kedved filmet nézni velem? - nézett rám a gyönyörű zöld szemével.
- Attól függ. Most annyira ramaty állapotban vagyok, hogy nekem nehogy valamilyen romantikus émelygést kelljen néznem, mert akkor tuti nem tudsz megnyugtatni.
- Én valami akció filmre gondoltam. Beszélgettem apukáddal. - nevetett fel.
- Rendben akkor nézzünk  akció filmet. Szállító?
- Benne vagyok. De akkor a hármast.
- Jó, a hármast nézzük.
Felfeküdtünk az ágyra, odahoztuk a laptopot és elindítottuk a filmet. Ráfeküdtem Harry mellkasára.
- Ugye nem baj? Annyira kényelmes. - mosolyogtam
- Dehogyis. Csak nyugodtan.
A filmre nem tudtam nagyon figyelni. Csak hallgattam Harry szívdobogását és mellkasának emelkedését. Niall jutott eszembe. Most vele kéne itt feküdnöm. De ő valahol be van zárva én meg itt filmet nézek.
Elhúzódtam Harrytől és elkezdtem sírni. Bele a párnámba és torkom szakadtából üvölteni. De nem hallotta senki.
- Mi baj van? - kérdezte Harry nyugtalanul.
- Ez nekem nem megy. A világ számomra egyik legfontosabb embere eltűnt én meg itt filmet nézek.
Láttam ahogy Harry arca elkomorult.
- Elhiszem. Ha zavarok elmehetek. Kényelmetlen lehet ez neked. Ne haragudj ebbe bele sem gondoltam.
- Ne! Maradj, kérlek! Csak én nem vagyok OLYAN lány. Számomra Niall létezik és most itt fekszem veled és filmet nézek miközben ő eltűnt. - és újra sírni kezdtem.
- Hééj-hééj. Anne! Én nem akarok tőled semmit amit te nem. És tudom, hogy te milyen tiszta vagy. De attől még, hogy hozzám bújsz, mert barátok vagyunk ebben nincsen semmi. Én sem akarnám Niallt megbántani.
- Ne haragudj, hogy ilyeneket mondtam. - odakúsztam Harryhez és átöleltem a nyakát, ő is visszaölelt. De most nem én sírtam hanem ő. Nem mertem megkérdezni, hogy miért csak hagytam, hogy kisírja magát.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- 11:30- nézett az órájára - Induljunk.

* Harry szemszöge*

Annyira jó volt, hogy ma éjszaka itt lehettem vele. Amikor elmondta, hogy mennyire kényelmetlen neki ez a helyzet és hogy ő csak Niallt szereti azt hittem, hogy meghasad a szívem. De megölelt. Annyira édes az ölelése, hogy nem bírok neki ellenállni. Azt mondta, hogy szeret, és egy puszit is kaptam. Mennyei volt. Ha egy puszija ilyen milyen lehet a csókja? De ebbe nem szabad belegondolnom. Nem bánthatom meg ennyire. Megbízik bennem és szeret, mint a barátját. Ez egyenlőre bőven elég...

21. rész " A fenyegetés"

- Mennünk kéne. - húzódtam el Harrytől, aki kicsit vonakodva, de elengedett.
- Tényleg mennünk kellene.
Kimentünk a házból és átmentünk hozzánk. A konyhában Liam és Louis anyával készítette az ebédet. Zayn apával focimeccset nézett a nappaliban.
- Milyen sokáig tartott - nevetett apa - De ugye megvan?
- Persze csak sehol nem találtuk. - nevetett Hazza - Srácok jönnétek egy percre?
Nem szóltak semmit csak némán elindultak velünk fel a szobámba.
- Srácok! Niall eltűnt - mondta Harry könnyekkel küzdve.
A fiúk megrökönyödve ültek le az ágyamra. Ahogy végig néztem az arcukon rám jött a sírás. Odamentem hozzájuk és átöleltem őket.
- Akkor már tudom, hogy miért volt Anne ilyen furcsa ma. - mondta Louis.
- És a lányok is pont most mennek el - mondta könnyei között Liam.
- Hova mentek? - kérdeztem
- Akkor most már megmondhatjuk neki. Névnapi ajándékot mentek neked venni Párizsba, de kérték, hogy ne szóljunk.
- Elmentek ajándékot venni nekem Párizsba? Istenem, de aranyosak. - mosolyogtam.
- Szóljak nekik, hogy jöjjenek haza? - kérdezte Zayn.
- Ne. Nem akarom, hogy idegeskedjenek. Mikor jönnek vissza?
- Szombaton. Vannak ott barátnőik és őket is meglátogatják.
- Akkor van egy hetünk.
- A szüleidnek mit mondunk? - kérdezte Louis.
- Nem tudom fiúk. De nem szeretném nekik elmondani, mert akkor ők is idegesek lesznek és akkor biztosan összetörnék.
- Megértelek. - ölelte át a vállam Liam - Akkor péntekig nem szólunk nekik. Reménykedjünk, hogy nem tűnt el igazából csak elfelejtett szólni.
- Én is ebben reménykedek.
- Nem hiszem fiúk. Anne-el átnéztük az egész várost. Sehol nem látták és a telefonja is ki van kapcsolva.
A fiúk észre vették, hogy annyira ideges vagyok, hogy már alig bírok állni a lábamon. Pont el akartam a szédülni, mikor Louis elkapott és az ágyra rakott.
- Pihenj Anne. - mondta kedvesen - Elmegyünk a srácokkal és még egyszer körülnézünk a városban.
- Én is veletek megyek. - erősködtem.
Annyira erőtlen voltam, hogy rögtön visszaestem az ágyra.
- Inkább maradok. - mondtam szomorúan.
- Nem lesz semmi baj. Sietünk vissza. - mondták majd egyenként puszit nyomtak az arcomra - Aludj egy picit.
Az álom nagyon gyorsan rám tört. Egy alagútban voltam, ami tele volt autóval, de csak én voltam ott egyedül ember. Közelebb futottam. A rengeteg autó egy embert vett körül aki vérbe fagyva feküdt az úton. Úristen! Niall feküdt ott az úton. Próbáltam kiabálni de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak ráfeküdtem a testére és sírtam.
Hirtelen arra keltem fel, hogy tiszta víz a párnám és valaki a nevemet mondogatja.
- Anne, ébredj fel. Ez csak egy álom volt. Ne sírj.
Harry volt az. Ott ült az ágyam mellett.
- Harry! Hát hogyan kerülsz te ide? Nem mentél el a fiúkkal?
- De elmentem. Csak nem akartalak itt hagyni ilyen állapotban. Szóltam a fiúknak, hogy vissza jövök. Ők örültek is, mert nagyon aggódtak érted.
- Ne haragudj, hogy ennyire a terhedre vagyok ma. - mondtam szomorúan.
- Anne! Ezt hagyd abba! Egyáltalán nem vagy a terhemre. Ellenkezőleg. Örülök, hogy itt lehetek veled.
Nem szóltam semmit csak mosolyogtam.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Hagyd csak! - mosolygott Harry- Felveszem.
Odaszaladt a telefonomhoz és felvette.
- Igen?
- Ha szeretnétek még életben látni a barátotokat akkor gyertek el ma éjszaka a London Eye-hoz. Különös élményben lesz részetek. - nevetett egy furcsa hang.
- Ki vagy te? - kérdezte Harry ingerülten.
- Ne idegeskedj kicsi Hazza. Mindent a maga idejében. Ezt add át Annenek is. Éjfélkor gyertek ide, ha akarjátok még az édes kis Niallt látni. A többieknek ne szóljatok, ha nem tudnád most is figyellek. Ha felmertek nyomni a rendőrségen akkor Niall már nem éri meg az éjfélt.
- Várj! Mit akarsz tőlünk,
De már nem válaszolt senki. Harry halálra váltan fordult oda hozzám.
- Jézusom Harry! Ki volt az?
- Az aki elrabolta Niallt. Azt mondta éjfélkor legyünk ott a London Eye-nél.
- Mit akar?
- Azt nem mondta, de hogyha szólunk bárkinek is Niallt megölik.
A torkomon akadt a szó. Az agyam pörgött. De most nem szabadott összetörnöm. Harrynek szüksége van rám.
- Akkor elmegyünk. - mondtam komolyan.
- Mondott még mást is....Most is figyelik minden mozdulatunkat....
Úgy éreztem magam mint egy szar Hollywood-i akció filmben. De ez nem lesz a kedvencem...

* Niall szemszöge*

Annyira éhes és szomjas vagyok.
- Valaki!! Akárki!! - ordítottam.
- Ne ordíts! Már szóltam a kis barátnődnek és Harrynek. Éjfélkor eljönnek érted.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Még te kérdezed? Összetörtétek a szívemet.
- Ismerlek? - kérdeztem kábultan.
Nem láttam az illető arcát, csak a hangja volt ismerős...valahol már hallottam ezt a gúnyos kacajt...csak tudnám, hogy hol....

* Harry szemszöge*

Szegény Anne. Miért művelik ezt vele? Ez a lány nem ártott senkinek csak boldog akart lenni. Erre most attól félek, hogy teljesen belebolondul a fájdalomba. Látom a gyönyörű arcát, ahogy eltorzítja a fájdalom.
Nem mondhatom el neki. Nem mondhatom el neki, hogy mennyire szeretem. Ő csak a barátot látja bennem...és látom, hogy mennyire szeretik egymást Niallel. Látom, hogy mennyire szenved, hogy nem tudja, hogy mi lehet vele.
De nagyon jól esik, hogy megbízik bennem. Ma is amikor megölelt....alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne...mindegy. Majd elmondom neki ha lenyugodtak a kedélyek. Most még nem. De addig is. Én leszek a legjobb barátja. De ha nem engem választ...akkor se fogok Niallel összeveszni. Túlságosan szeretem Anne-t ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, és Niallnek sem. Szinte a testvérem. Nem tudom, hogyan fogom neki ezt elmondani.....

20. rész  "Túl szép volt, hogy igaz legyen"

Reggelt megint egyedül keltem fel, de tudtam, hogy Niall reggel jön át a fiúkkal reggelizni, szóval nem izgultam.Gyorsan felöltöztem és szaladtam le anyának segíteni a reggeliben.
- Jó reggelt! - köszöntem boldogan.
- Szia édesem! - köszönt anya.
- Segítsek valamit?
- Megterítenél?
- Persze!
Gyorsan előszedtem 8 tányért és elkezdtem teríteni az asztalt.
- Szia Anne! - köszönt apa
- Szia apuci! - gyors puszit nyomtam az arcára.
- Ez most jött a postával. Az ügynökségtől.
Gyorsan a levélért kaptam, de apa gyorsabb volt.
- A-a. Előbb fejezd be amit elkezdtél.
Durcás arcot vágtam rá. Siettem befejezni a terítést, mert a fiúk bármikor megjöhetnek. Az utolsó szalvétát hajtottam meg amikor kopogtattak az ajtón. Siettem kinyitni az ajtót.
- Szia Anne! - köszönt Harry, Louis, Liam és Zayn kórusban.
- Sziasztok srácok! - gyorsan végig ölelgettem őket - Gyertek be!
Mikor Hazza be akart lépni az ajtón kihúztam.
- Hol van Niall? - kérdeztem.
- Nincs veled? - kérdezte Harry meglepődve.
- Nincs. Reggel mikor felébredtem már elment. Hol lehet?
- Fogalmam sincs. Nem szokott ilyet csinálni - mondta megrökönyödve.
- Jézusom mi lehet vele? Lehet, hogy elment reggel a stúdióba, vagy a Nando'sba - a sírással küzdöttem, kínomban már minden eszembe jutott.
Harry odajött hozzám és megölelt.
- Nem lesz semmi baj. Gyere menjünk nézzünk körül a városban.
- Rendben. - mondtam szipogva - Anyáéknak mit mondjak?
- Mondjuk azt, hogy a stúdióban hagytam a telefonomat.
- Oké, de siessünk.
- Te meg szedd össze magadat!
Bementünk a házba ahol a fiúk rögtön észre vették, hogy valami gáz van, de nem szóltak.
- Will! Benn hagytam a telefonomat a stúdióban. Anne el szeretne jönni velem, mert még nem látta belülről. Elmehetnénk? Sietünk vissza.
- Persze menjetek csak. De Niall hol van?
Itt a srácoknak leesett a dolog és gyorsan elmondtak egy storyt, hogy sürgősen el kellett mennie egy találkozóra a bátyjával és nagyon sajnálja, hogy nem jöhet.
- Sajnálom. - mondta anya - Annie! Te miért nem szóltál?
- Bocsi, kiment a fejemből- makogtam.
- Na gyere Anne! Gyorsan végzünk. - Harry átfogta a vállamat és kimentünk a házból.
Beültünk a kocsiba és jártuk a várost, hogy valahol megtaláljuk. Voltunk a stúdióban, a Nando'sban még a kedvenc boltjait is végig néztük,de sehol nem találtuk. Végig mentünk az összes utcát Londonban, de sehol nem látták. Végső kimerültségemben sírva rogytam le egy padra.
- Semmi baj Anne! Megtaláljuk - vigasztalt Harry - Nem tűnhetett el.
- Valami történhetett Harry. A mobilja ki van kapcsolva. Soha nem szokott ilyen sokáig nem hívni.
- Biztosan van ésszerű magyarázat. Kérlek ne sírj. Annyira rossz így látni.
- Annyira aggódom. - rogytam Harry karjaiba és annyira erősen öleltem meg amennyire csak bírtam. És hagyta. A könnyeim már eláztatták az ingét, de ő erősen szorított magához. Annyira kifáradtam a sírásban, hogy arra eszméltem fel, hogy Harry kocsijában ülök, de nem tudom hol vagyok. Nagyon megijedtem. Ugye Harry nem tűnt el? Újra rám tört a sírás. Tudtam, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen.
Harry hirtelen beszállt a kocsiba.
- Jajj, Harry de jó, hogy itt vagy!
- Semmi baj. Csak megkérdeztem pár embert, hogy látták-e.
- És?
- Semmi. Napok óta nem találkoztak vele.
A sírás most minden eddiginél jobban tört rám.
- Kérlek Annie ne törj össze. Itt vagyok és a fiúk is segíteni fognak. Biztosan Daniék segíteni fognak és itt lesznek veled. Én is veled maradok ameddig csak tudok. Kérlek ne sírj. - könyörgött Harry.
- Rendben. Ne haragudj, hogy ezt csinálom. Csak annyira borzasztó, hogy nem tudom, hogy mi van vele.
- Én is így viselkednék a helyedben. De hidd el nekem is észvesztően hiányzik és el sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, de nem szabad megtörnünk. Meg fogjuk találni.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled, már biztosan ideg összeroppanást kaptam volna. - próbáltam mosolyogni a könnyek között.
- Itt is leszek veled. - ölelt meg Harry - De gyere! Induljunk, mert már nagyon régen elmentünk.
Harry elkísért a kocsiig, szinte be kellett ültetnie annyira kifáradtam a sok sírástól.
- Hogy kerültem a padról a kocsiba amikor nem voltál a kocsiba? - kérdeztem
- Hát annyira gyenge voltál, hogy máshogy nem tudtalak idehozni úgyhogy a karomban hoztalak. Remélem nem baj.
- Dehogyis. Köszönöm, hogy megtetted. De mit fogunk mondani anyáéknak?
- Majd azt mondjuk, hogy el kellett mennie pár napra Írországba a szüleihez.
- Mi van ha nem találjuk meg annyi idő alatt és el kell mondanunk?
- Meg fogjuk őt találni. Ha addig nem találjuk meg akkor beszélnünk kell a szüleiddel és az ő szüleivel is.
- Kérlek istenem segíts megtalálnunk! - imádkoztam
Közben megérkeztünk a házunkhoz.
- Annie! Kérlek picit szedd rendbe magadat, hogy ne vegyék észre. Bejössz hozzánk?
- Igen. - mondtam erőtlenül.
Harry bevezetett a házukba. Valami elképesztő  volt ez is. Igazi pasi lak. Tele volt játékokkal az egész polc a nappaliban. Harry végig mutogatta a szobákat. Niall és az ő szobáját hagyta utoljára. Egymás mellett voltak.
- Ezt itt az én szobám. Gyere be! - megfogta kezemet és bevitt a szobába. Nagyon tetszett a szobája. Pont ilyennek képzeltem el.
- Nagyon tetszik. Remélem majd máskor meghívtok ide. Eszméletlen ez a ház. - mondtam kicsi mosolyt erőltetve magamra.
- Persze. - mosolygott a kis göndör fürtös - Na gyere! Megmutatom Niall szobáját.
Átvezetett a másik szobába.
- Ezt Niallnek kellett volna megmutatnia, de azt hiszem ez segít majd, hogy könnyebb legyen.
Bementem a szobába. Minden annyira Niall volt. Ott volt a pulcsi amit tegnap viselt. Annyira hiányzik. Ott volt a naplója leesve a padlón. Az utolsó mondatokat el tudtam olvasni : " Annyira jó vele mindennap. Nem merem neki elmondani, hogy mennyire szeretem, mert félek, hogy elmenekülne tőlem. Pedig mindennél jobban szeretem. Miért félek ennyire tőle? Ha meglátom minden megváltozik. Tudom, hogy ő az igazi. Soha nem akarom elveszíteni...."
Nem bírtam sírás nélkül elolvasni. Harry még mindig ott állt az ajtóban és végig nézte az egész jelenetet. Láttam, hogy neki is vörös a szeme. Neki is nagyon hiányozhat és nagyon aggódhat. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. Annyira erősen szorítottuk egymást. Osztoztunk a fájdalomban.
 Mindeközben Niall hol lehet? Meg akarom neki mondani, hogy mennyire szeretem. Az életem árán is meg fogom találni.

* Niall szemszöge*
Hol vagyok? Annyira fáj a fejem. Uhh.. Vérzik is. Mi történt? Hol van Anne? Annyira hiányzik..
- Segítség!! - üvöltöttem - Anne!!
Sírva fakadtam. Csak sírtam. Anne hol vagy? Annyira hiányzol, meg akarlak ölelni. Addig amíg csak bírom.
Hogy kerültem ide??

19. rész " Újabb meglepetés "

Kinyitottam az ajtót és egy futár állt az ajtóban egy csomaggal.
- Anne Saturday?
- Igen. Én vagyok - mondtam meglepődve.
- Ezt önnek hoztam. - egy csokor rózsát és egy dobozt adott át.
- Köszönöm. De ki küldte?
- Azt nem mondhatom meg - közölte a futár - De aki küldte ezt az üzenetet hagyta. További szép napot.
A futár átadta a levelet és elment. Nagyon meglepetten mentem be a házba.
- Na ki volt az?
- Egy futár. Hozott egy csomagot de nem tudom ki küldhette.
- Akkor bontsd mondjuk ki, hogy megtudjuk - javasolta apa nevetve.
- Hahaha..de vicces vagy. Na várjál csak a meccs közben szét foglak oltani.
- Jajj de félek!
- Gyere Annie ülj le és bontsd ki. Már én is kíváncsi vagyok - mondta anya.
Leültem a nappaliban és kibontottam a mellékelt levelet. Furcsa volt, mert a borítékra sem volt ráírva, hogy ki küldte. A levélben ez állt :
" Szia édesem! - kezdtem hangosan olvasni - Ne haragudj, de ezt elfelejtettem odaadni reggel odaadni. Remélem nem haragszol érte. Ha kibontottad kérlek azonnal hívj fel, mert gyorsan vissza kellene szólni. A szüleiddel is megfogom beszélni és nagyon remélem, hogy elengednek. Szeretlek: Niall.
- De gyönyörű rózsák! - ámuldozott anya - Will! Te miért nem hozol nekem soha virágot?
- Nyugalom asszony! - nevetett apa - Majd beszélek Niallel, hogy mi a taktikája, mert úgy látom Annenek bejön.
- Jól van ember! - mosolygott anya - Bontsd ki Annie a csomagot, mert nagyon izgulok.
- Anya nyugi! Nem te kaptad hanem én - nevettem.
Gyorsan felbontottam a csomagot. Két repülőjegy volt benne és egy szállodai prospektus. Gyorsan megnéztem az úti célt. El sem hiszem. Bali volt ráírva. Annyira régen el szerettem volna menni oda. Remélem anyáék megengedik. A prospektus egy gyönyörű tengerparti szálloda prospektusa volt. Olyanok voltak a szobák, hogy mindegyik egy külön ház volt. Rögtön beleszerettem.
- Na mit szóltok? - kérdeztem boci szemekkel - Ugye elengedtek?
- Hát nem is tudom. Nem vagy kicsit fiatal erre Annie - kérdezte anya - Valami bajod eshet.
- Anya! Kérlek. Annyira szeretnék elmenni. Tudod, hogy mindig ide szerettem volna eljutni és most sikerülhet...Niallel. Álmaimban nem gondoltam, hogy ez valaha is összejöhet. Kérlek.
- Will, te mit gondolsz? - kérdezte anya apától.
- Nem örülök neki, hogy elmegy nélkülünk. De Niall rendes srác és tudom, hogy mennyire szereti Anniet mert tudtam vele beszélgetni. De az tény, hogy nagyon fiatal vagy. Részemről rendben van.
- Imádlak apa - ugrottam a nyakába - Anya te mint mondasz?
- Nem tudom kicsim.
- Kérleeeek - könyörögtem.
- Egy feltétellel. Apád is elvisz engem ebbe a szállodába ha hazajöttetek. Egy kis elő házassági évfordulós ajándék.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!Annyira imádlak titeket - öleltem meg őket - Gyorsan felhívom Niallt!
Felrohantam a szobámba a telefonomért és megcsörgettem Niallt. Sajnos csak a hangpostája kapcsolt be. Gyorsan elmondtam a hangpostájára, hogy hívjon fel ha végzett, mert kell beszélnünk valamit. Direkt fogalmaztam így, nem akartam rögtön lelőni a poént.
- Anne! Gyere le! Kezdődik a meccs!
- Szaladok apa!
Gyorsan zsebre raktam a telefonom, hogy majd ha visszahív fel tudjam venni.
- Milyen meccs is lesz? - kérdeztem.
- Kézilabda.
- Jujj de jó! Kik játszanak?
- Magyarország- Horvátország
- Hajráá magyarok!!
Lehuppantam apa mellé a kanapéra. Imádok kézilabdázni. Régen apával nagyon sokat játszottam, meg az osztálytársaimmal is. De vonzott a modellkedés és abba kellett hagynom. Néha magamnak nagyon szeretek dobálgatni. A garázs oldala szuper kapu lesz. Holnap fel is festem.
- Ha ti ketten meccset néztek akkor nem marad meg senki a közeletekben. Engedelmetekkel én felmegyek a szobába olvasni. - nevetett anya.
- Szia! - köszöntünk el kórusban.
- Anne! Hozd kérlek ide a chipset meg a kaját.
- Már hozom is. Farkaséhes vagyok.
- De aztán nekem is maradjon. - nevetett apa
- Még meggondolom.
Elmentem a cuccokért és visszaültem apa mellé. A meccs nagyon jó volt hosszabbítás után nyertünk 26-30-ra.
- Mennyi az idő? - kérdeztem álmosan.
- Kilenc óra.
- Kilenc? Ez érdekes Niall még nem hívott. Biztos elhúzódott a sajtótájékoztató.
- Lehet. De a többi sráccal találkoztam amikor voltam kint az udvaron szünetben.
- Igen? Ez érdekes. De most megyek aludni. Jó éjszakát!
- Szia Anne!
Adtam egy jó éjt puszit anyáéknak és elmentem a lefürdeni. Zuhanyozás alatt végig Niall-en pörgött az agyam, hogy miért nem hívott fel. Mikor befeküdtem az ágyba eldöntöttem, hogy nem fogok futni utána. Én addig nem fogok neki írni amíg ő nem ír.
Nagyon meleg éjszaka volt, így megint kinyitottam a teraszajtót. Titkon reméltem, hogy Niall megint bejön hozzám. Vártam egy darabig de annyira álmos voltam, hogy nem tudtam sokáig ébren maradni.
Éjszaka nagyon rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy minden ami történt velem eddig az csak álom volt és megint egy falusi lány vagyok és nem ismerem meg Niallt. Annyira borzasztó volt. Sírni kezdtem és arra ébredtem fel, hogy valaki átölel és a nevemet mondja.
- Anne! Édesem semmi baj. Itt vagyok. Csak rosszat álmodtál.
- Ni- Niall te vagy az? -dadogtam.
- Persze, hogy én vagyok. Annyira hiányoztál. Muszáj volt látnom téged.
- Nem hívtál vissza - mondtam szomorúan.
- De visszahívtalak csak gondolom elmentél már aludni. Azt hittem valami baj van ezért jöttem át.
- Nincsen most már semmi baj. Annyira jó hogy itt vagy! - öleltem át meztelen felsőtestét.
- Kicsim itt vagyok és nem fogok soha elmenni! De miről akartál beszélni?
- Ez az utazás...az a helyzet....
- Mondd már! - könyörgött
- Szóval....anyáék elengedtek! - mosolyogtam.
- Tényleg??? Jézusom ez nagyszerű. Első közös nyaralásunk. Tetszik az úti cél? - kérdezte vigyorogva.
- Imááádom! Annyira jó, hogy elmegyünk! De hogy-hogy?
- Hát gondoltam, hogy meg szeretnélek lepni egy kis ajándékkal.
- "Kis" - nevettem.
- A dátumot láttad?
- Nem. Mikor megyünk?
- Július ötödikétől tizenötödikéig. Úgy tudom a névnapod július tizedikén van.
- Ez a névnapi ajándékom?
- Pontosan.
- Imádlak! De nekem nem kell semmilyen ajándék. Elég, hogy te az enyém vagy.
- Szeretlek te kis lökött - mosolygott Niall
- Én még ennél is jobban. Mennyi az idő?
- Fél 2. Szóval aludjunk, mert én nagyon álmos vagyok már.
- Én is és jönnek a srácok át reggelizni.
- Uhh jó, hogy mondod. Akkor nekem korábban kell kelnem.
- Majd felébresztelek. De aludj most kis manóm, mert ma nehéz napod lehetett.
- Jó éjt - mondta Niall egy csók kíséretében.
Imádok Niallel aludni. Remélem, hogy még nagyon sokszor aludhatok így. Vajon tényleg együtt leszünk örökké?

18. rész " A szomszédok "

Reggel amikor felkeltem Niallt már nem találtam mellettem. Biztosan gyorsan lemászott, hogy apáék ne vegyék észre. Nagyon profi erkélymászó. Ezen nekem is nevetnem kellett. Hirtelen anya hangját hallottam.
- Annie! Vendégeid jöttek!
Ahogy ezt kimondta egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Jó reggelt Csipkerózsika! Már meg sem ölelsz?
Hát persze, hogy Harry az.
- Dehogyisnem! - gyorsan kimásztam az ágyból, megölelgettem és összeborzoltam a haját - Jó reggelt Hazz!
- Hmm..csini pizsi - vigyorgott perverzen.
- El a kezekkel a barátnőmtől - Niall lépett be a szobába.
- És itt is van a szőke herceg - forgatta vigyorogva a szemét Harry.
- Niall! - ugrottam a nyakába és szenvedélyes csókot leheltem a szájára - Hiányoztál.
- Szia Anne! - köszönt Louis, Zayn és Liam kórusban.
- Sziasztok srácok! Már annyira régen láttalak titeket! - odamentem hozzájuk és megöleltem őket is.
- Jönnénk mi többet is ha Niall nem sajátítani ki - nevetett Zayn.
- Ez az. Mindig rólad áradozik, hogy Anne ilyen, Anne olyan - mosolygott Louis.
- Köszi srácok! - pirult el Niall és megfogta a derekamat.
- Srácok csak szerelmesek! Hagyjuk őket nyugodtan - vigyorgott Liam.
- Fiatalok! Nem vagytok éhesek? Jó Niall tudjuk, hogy te az vagy! - jött fel anya a szobába.
- Nagyon is! De sietnünk kell a sajtótájékoztatóra. - szomorodott el Hazza - Holnap?
- Rendben! Akkor holnap össznépi reggeli nálunk. - mosolygott anya.
- Öhhm..jut eszembe. Anya ismered a fiúkat? - kérdeztem.
- Persze. Sokat segítettek a költözködésnél.
- Tényleg?- vontam fel a szemöldököm
- Ahha. - nevettek a fiúk.
- Anyukád nagyon jó fej. - mosolygott Hazza és átölelte anyát.
- Köszi Harry! Én is nagyon szeretlek titeket!
- Mi is szeretjük Vicki néni - nevetett Liam, Zayn és Louis.
- Csoportos ölelés! - kiabálta Niall.
Mindenki odament és elkezdte ölelgetni anyát. Idő közben apa is odajött és ő is beszállt.
- Apa, akkor gondolom te is ismered a srácokat.
- Persze, hogy ismerem! Sziasztok srácok! - mosolygott apa
- Helló Will! - mosolyogtak.
- Ne haragudjatok de tényleg mennünk kell, mert Paul nagyon ideges lesz. Köszönünk mindent. Holnap reggel jövünk. - mondta Zayn.
- Várunk titeket! - mondta apa - Gyertek kikísérünk titeket!
- Én lehet, hogy még jövök ma. Persze ha nem baj. - mondta Niall.
- Dehogyis! Gyere minél előbb. - ölelte meg anya Niallt.
Apa és anya lekísérte Louist, Liamet és Zaynt. Csak Hazza, Niall és én maradtunk a szobában.
- Köszi Harry a tegnapit! - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nincs mit Csajszi! Ha ez lesz a jutalom többször adok Niallnek tippeket és mentem ki a szüleidtől.
- Lassan a testtel Styles! - bokszoltam a karjába.
Harry csak pimaszul vigyorgott.
- Szia szerelmem! Később hívlak. Nem tudom mikor tudok eljönni, de amint lehet jövök.
- Rendben. Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. - és egy csókot lehelt az ajkaimra.
- Na gyerünk már Niall mert elkésünk! Szia Anne! - mondta Harry, gyorsan megölelt és kivonszolta Niallt a szobából.
Mikor a fiúk elmentek anya és apa feljöttek a szobámba.
- Köszönöm az iPhone-t! Imádlak titeket!
- Mi is téged Anne! - mosolyogtak - De most el kell mennünk. Később jövünk. Addig itt maradsz egyedül?
- Persze.
- Reggeli a hűtőben. - nevetett anya
- Megtalálom.
- Szia prücsök!
Apa és anya lementek és hallottam, hogy indul a kocsi és elmennek. Én felöltöztem, lementem reggelizni és beüzemeltem az új telefonomat. Gyorsan csináltam is magamról egy képet twitterre. Jajj de régen voltam fent. Legnagyobb meglepetésemre a követőim száma nagyon megemelkedett. Egy csomó aranyos üzenetet kaptam, hogy milyen aranyosak vagyunk Niallel és sok boldogságot kívántak. Voltak közöttük utálkozó üzenetek is de azokkal nem foglalkoztam. Láttam, hogy El,Dani és Perrie is bekövettek twitteren. Feltöltöttem a képeket. Ránéztem az órára. Már 3 óra volt! Körbejártam a házat és az udvart. Aztán mikor már nem találtam semmit bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem valami csöpögős filmet nézni. Milyen jó, hogy megtanultam angolul- gondoltam magamban.
5 óra körül anyáék is hazaértek.  Kipakolták amit vettek, nem volt közöttük semmi érdekes csak egy csomó kaját vettek.
- Annie! Vettem egy csomó chipset. Este megnézzük a meccset?
- Még szép, hogy meg! Olyan régen néztünk már együtt meccset.
És akkor csengettek.
- Anne kinyitod?
- Persze.
Gyorsan kimentem és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban nem volt semmi csak egy csomag egy üzenettel...