29. rész " Újabb munka"

Reggel a szokáshoz híven egyedül keltem fel. A szoba ablaka ki volt nyitva és a reggeli nap gyönyörű játékot játszott a falon. Kimentem a teraszra. London. Még csak egy hete lakok hivatalosan is ebben az országban, de már most imádom. Otthon a falumban ahol laktunk soha nem éreztem otthon magam. Mindig is éreztem, hogy velem valaminek történnie kell, mert nekem nem ez a hely való. Persze imádom Magyarországot és magyarnak érzem magam, de most ezzel, hogy ide költöztünk és a fiúk, Niall, Eleanorék kicsit angollá is tettek. De egyáltalán nem bánom...sőt. Itt Angliában megkaptam mindent, amit akartam. 4 extra helyes bátyót, 3 gyönyörű nővért és a világ legszexibb és leghelyesebb barátját. Mi mást is akarhatnék? Soha nem gondoltam, hogy egy magam fajta vidéki lánynak minden sikerül amire egész életében vágyott. Az álmok igen is valóra válnak. Nekem vannak a világ legeslegjobb szülei. Le is megyek és megmondom nekik.
Magamra kaptam a köntösömet és lerohantam a lépcsőn.
- Apa, anya!! - kiabáltam.
- Anne! Itt vagyunk, mi baj van? - mondta apa.
- Csak elakartam mondani, hogy mennyire imádlak titeket. Ti vagytok a világ legjobb szülei. - ugrottam a nyakukba - Imádlak titeket! Meg szeretnék köszönni mindent amit eddig értem tettetek.
- Kicsim. - mondta anya a könnyei között - Mi is imádunk. Örülök, hogy valóra váltak az álmaid.
Apa nem szólt semmit csak megölelt. Láttam rajta, hogy ő is mennyire meg van hatva. Majd megtörte a csendet.
- Anne! Még régebben a postával jött ez a levél az ügynökségtől. Nem bontottuk fel, de kíváncsiak vagyunk, hogy mit írnak. Felbontod?
- Persze. - mondtam mosolyogva - Hol van?
Apa egy jól irányzott dobással a kezembe dobta a csomagot. Elég nehéz volt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van benne. Kinyitottam és egy levél volt benne a képekkel a fiúkkal való fotózásáról. Most a képek nem érdekeltek. Széthajtottam a levelet és hangosan olvasni kezdtem:
Kedves Anne!
A fotósorozat annyira jól sikerült, hogy nagyon sokan kérdeztek már felőled nagyobb divatcégek is. Láttak, hogy vannak anyajegyek a hátadon és említettük nekik, hogy aggódtál miattunk. Azt mondták, hogy nem gond és pont ilyen modellt keresnek a legközelebbi fotózásukhoz. A fotózás július 3.-n lesz 2 órakor. Reméljük el tudsz jönni. Ha elvállalod mindenféleképpen szólj ide és előkészítjük a fotózást. Reméljük hamarosan találkozunk.
Leesett az állam. Nagyobb divatcégek? Hát ez szuper, biztosan elmegyek a fotózásra.
- Na? Mit szóltok? - kérdeztem.
- Kicsim ezek a képek nagyszerűek. - mondták, mert ők közben a küldött képeket nézték.
- Köszi. De elmehetek a fotózásra?
- Persze. Gratulálunk. Ezzel biztosan beindul a karriered. Mikor lesz?
- Harmadikán.
- Kicsim...harmadika ma van.
- Hogy mi?? Na jó. Sürgősen felhívom az ügynökséget. Remélem nem mondtak még le rólam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba a telefonomért. Sietve megkerestem a névjegyzékbe a számot és felhívtam. Az első csöngetésre felvették.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok!
- Szia Anne! Michael Wells vagyok. Reméltük, hogy hívni fogsz minket.
- Ne haragudjanak, hogy csak most hívom önöket de elkeveredett a csomag.
- Semmi gond. Most akartunk hívni. A legjobbkor hívtál. Na..elvállalod?
- Persze. A legnagyobb örömmel. Mikorra menjek oda?
- Hát kettőkor kezdődne. Gyere fél kettőre.
- Rendben. Vigyek magammal valamit?
- Nem kell semmit. Egyedül téged fogunk fotózni. Csak magadat hozd.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor fél kettőkor ott leszek. Viszont hallásra!
- Szia Anne! Várunk.
Hál'istennek, hogy még időben szóltam. Gyorsan felöltöztem.
- Minden rendben! - kiabáltam le- Fél kettőre kell mennem!
- Elvigyünk? - kérdezte 5 srác a hátam mögött.
Az ijedtségtől megszólalni sem tudtam. Hát persze, hogy a One Direction.
- Sziasztok srácok! Ti meg hogy kerültök ide?
- Niall style-ban felosontunk a teraszon. - kacsintott Hazza - De el ne mond lent!
- Eszembe se jutott. - nevettem - Örülök, hogy itt vagytok!
A fiúk mind odajöttek és egyenként megölelgettek. Harry a szokásos gyengéd ölelésével. Niall pedig az öleléshez egy csókot is társított.
- Éhesek vagytok? - kérdeztem.
- Nagyon. - mondták kórusban.
- Akkor gyertek! - mondtam nevetve - Reméljük még apa hagyott valamit.
Mind a hatan lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Apa és anya elköszöntek, majd elmentek dolgozni. Újra miénk volta ház. A fiúk folyamatosan nyomták a hülyeséget és nem hagytak enni.
- Ez az utolsó napotok a lányok nélkül...mit csináltok ma? - kérdeztem.
- Hát úgy volt, hogy pasis napot tartunk. De aztán Niall mindenáron át akart jönni hozzád. Szóval átkísértük, mert mi is nagyon megszerettünk csajszi - itt melegen rám mosolyogtak aztán Zayn folytatta - Szóval ahogy besurrantunk meghallottuk, hogy fotózásod lesz.
- Így úgy döntöttünk, hogy elkísérnék ha lehet. - mondta Liam.
- Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen egy fotózást kívülről szemlélni. Meg persze rád is azok vagyunk. - mosolygott Louis.
- Én a fotózás témájára vagyok kíváncsi. Remélem fehérnemű fotózás lesz. - heccelt Harry.
- Ha az lesz akkor be se engedünk. A végén még megint meztelenkedni támad kedved. bökte oldalba Niall.
Mindenki dőlt a nevetéstől. Harry pedig perverz mosolyát villantotta rám.
- Mikorra kell odaérni? - kérdezte Louis.
- Fél kettőre. Miért?
- Csak mert 1 óra van.
- Ezt nem hiszem el! Teljesen elment az időérzékem. Siessünk, mert el fogunk késni.
- Nyugi. Szedd össze a cuccokat mi meg elpakolunk.
- Secc-perc alatt a fotózáson leszünk. Főleg ha én vezetek - nevetett Harry.
Hallgattam a fiúkra. Felszaladtam a szobába. Megcsináltam a hajam és a sminkem. Megkerestem a fontosabb dolgaimat bedobáltam a táskámba és leviharoztam. Felkaptam a tornacipőm és már indulásra kész voltam.
A fiúk gyorsan összepakoltak és kimentünk a házból. Én Niall és Louis mellé ültem hátra. Liam és Zayn előre ült. Harry vezetett. De jó, hogy 6 személyes a kocsi. Nálunk csak 5 általában. Legurultunk a felhajtóról és már száguldottunk is...