26. rész " Egy váratlan vendég"

- Ki lehet az? - kérdezte Louis.
- Nem tudom. Nem várok vendéget. - mondtam.
- Kinyissam? - kérdezte Harry.
- Légyszíves.
Hazza elfutott az ajtóhoz és kinyitotta. Katie állt az ajtóban. Vajon miért nem lepődtem meg? Számítottam rá, hogy el fog jönni. De ahogyan a fiúk reakcióját figyeltem ők nem számítottak rá. Ahogy meglátták Katie-t egy lépéssel közelebb jöttek hozzám és Niall megfogta a kezemet.
- Mit szeretnél? - kérdezte Harry.
- Megígérted, hogy ma veletek lehetek. Eljöttem.
- Harry nem hívta fel az intézetet? - súgtam Niallnek.
- De. De azt mondták, hogy csak késő délután tudnak érte eljönni.
- Ne haragudj Kate de ezek után amiket Niallel tettél nem akarunk nagyon veled lenni. - mondta Liam a maga legkedvesebb hangján.
- De megígértétek nekem.
- Szerinted egy ilyen emberrel, mint te engedem, hogy a fiúk együtt legyenek? - kérdeztem.
- Miért? Milyen ember vagyok?....Áááá..Szóval Niall mesélt rólam.
- Nem lett volna szabad idejönnöd. Menj innen! - kiabáltam rá.
- Te nekem nem parancsolsz. Kis cafka.
- Azért tudd, hogy miket beszélsz. - mondta neki Harry.
Észre sem vettem, hogy odajött mellém közben. De most jól esett, hogy mind ott voltak mellettem.
- Tudom, hogy miket beszélek. De nekem egy kis modellecske ne mondja meg, hogy mit csináljak, mert azt megemlegeti.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni. Az lesz életed utolsó tette. - mondta Niall.
- Jajj Niall! Ne mondd, hogy szereted ezt a kis lotyót? Hogy Liam, Louis és Zayn lotyeszokkal kavarnak azt megértem. De még te is?
Láttam, hogy a fiúknak megy fel a pumpájuk. De nem szóltak semmit. A vérnyomásom 200 volt. Ha Niall és Harry nincsenek mellettem már biztosan megtéptem volna a kis csajt.
- Miért? Nincsen igazam? Ringyók. Ez az egyetlen jó jelző rájuk. Ezért vannak ilyen jóban.
Most pattant el az az ér a fejemen.
- Katie! Engem annyit sértegethetsz amennyit akarsz. Danielle, Perrie és Eleanor az egész életednél többet ér. Arra sem vagy méltó, hogy a lábnyomukra nézz. És most takarodj innen!
Kiszabadítottam magamat Niall szorításából és elindultam a lány felé. Látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok, nem is próbált ellenkezni. Megfogtam és kihajítottam az udvarra, majd bevágtam az ajtót. Olyan szintű idegesség fogott el, hogy egy bokszmeccset is megnyertem volna. Mikor kicsit lenyugodtam felnéztem a fiúkra akik halál sápadt arccal álltak a helyükön.
- Mi baj van? - kérdeztem hirtelen.
- Anne! Te valami elképesztő vagy. - mondta Louis - Gyere ide!
Odafutottam hozzá, ő meg egy hatalmas öleléssel jutalmazta a tettemet.
- Rendesen félek tőled! Ilyen vékony testben ekkora erő! - nevetett Zayn majd ő is megölelt.
- Szuper voltál! Nekem nem lett volna ehhez bátorságom..és köszönöm, hogy így kiálltál a lányokért. Nagyon aranyos vagy.
- Ugyan már! - mosolyogtam - Imádom a lányokat. Ez a legkevesebb amit megtehettem értük.
- Ők is imádnak téged. Ez elhiheted.
Mosolyogva megöleltem Liamet is. Már csak Harry és Niall maradt, akik még mindig sápadtan álltak a helyükön.
- Mi baj van srácok? - kérdeztem aggódva.
- Hát..most kicsit szomorú vagyok. - mondta Harry.
- Mert? - kérdezem ijedten.
- Nem szekálhatlak többet, mert megjárom. - vigyorgott rám szemtelenül.
- Hát ne is! Különben te is így jársz. - nevettem - De téged soha nem bántanálak!
- Ez megnyugtat. - mosolygott és egy hatalmas ölelést kaptam.
Mennyire jó Harryt megölelni. Olyan édesen szorít magához. De azért Niallt nem übereli.
Végül már csak Niall maradt.
- Anne! Ha még egyszer ilyet csinálsz! - láttam rajta, hogy teljesen maga alatt van.
- Ne haragudj, hogy megvédtem azokat akiket szeretek. - mondtam sértetten.
- Nem azért mondom. De Kate egy közveszélyes őrült. Meg is sérülhettél volna, vagy még rosszabb...Lehet, hogy kés volt nála. Ezzel nem szabad viccelni. Ha valami történne veled... - a sírás kerülgette.
- Édesem! Köszönöm, hogy így aggódsz értem. De meg kell tanulnom megvédenem magam. Nem lehetsz mindig ott, hogy megvédj.
- De én ott leszek! Egész életemben vigyázni fogok rád. Nagyon szeretlek.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Én is nagyon szeretlek.
- Ne sírj Annie! Naa! Nyugalom. Semmi baj. - mondta Niall és magához húzott.
- Nem akarlak soha elveszíteni. - motyogtam a könnyeim között.
- Én se téged. Annyira szeretlek.
- Én is téged. - mondtam majd gyengéden megcsókoltam.
- Nem vagytok éhesek? Liammel összedobunk valami könnyű ebédet. - kérdezte Zayn.
- Nagyon. - nevettünk Niallel.
- Szépen egymásra találtatok. Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy alig esztek.
Erre mindenki nevetésben tört ki. De valaki hiányzott. Harry!
- Hol van Harry? - kérdeztem hirtelen.
- Az előbb ment...ki. - mondta Louis elcsukló hangon.
- Katie!! - suttogtam....