34. rész  "Újabb ijesztő hírek"

- Mi baj van Annie? - kérdezte Harry, miközben odajött hozzám.
- Ha..Harry...Katie volt az. - dadogtam és szorosan megöleltem.
- Mi? Katie ugrott a kocsik elé?
- Igen. - mondtam a könnyeim között.
- Talán ismerték a nőt? - kérdezte egy rendőr.
- Hogy ismertük az kicsit túlzás. Találkoztunk már. - mondta Harry.
- Értem. Meg kell kérnem önöket, hogy menjenek el innen, mert le kell zárnunk a területet.
- Persze. - mondta Harry. - Gyere Anne! - megfogta a kezemet és elvonszolt a rendőr elől.
Gyorsan beültetett a kocsiba és már úton is voltunk.
- Hogy-hogy ennyire megrázott? Azt hittem, hogy utálod.. - mondta Harry.
- Tényleg utálom. Csak most, hogy már nem él...annyira borzasztó, hogy kidobtam a házból. Beteg volt, de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Tudom, hogy borzasztó ezt mondani, de ő akarta ezt Annie. Ő ugrott a kocsi elé.
- Én elhiszem. De akkor is. Nagyon megrázott. Kihagyhatnánk most a vacsit. Elment az étvágyam.
- Megértem. Nekem sincs most sok kedvem enni. Majd legközelebb bepótoljuk.
Nem tartott sokáig a hallgatás, mert nagyon gyorsan haza értünk.
- Én most nem megyek be ha nem gond. - mondta Harry, miközben kiszálltunk a kocsiból. - A csomagokat be tudod vinni?
- Persze. Harry?
- Igen? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Köszönöm ezt a mai napot. Csodálatos volt. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nekem is az volt. Remélem megismételjük hamarosan. - mondta és viszonozta a puszit.
- Mindenféleképpen. Holnap találkozunk.
- Szia Annie! Aludj jól.
- Te is.
Megfogtam a rengeteg csomagot és elvonszoltam a bejáratig. A házban sötétség honolt.
- Hahóó! - kiabáltam fel az emeletre. - Van itthon valaki?
Nem érkezett válasz. Lepakoltam a csomagokat az előszobában és felkapcsoltam a villanyt. Az étkező asztalon találtam egy levelet.
" Annie!
Sokáig fogunk ma is dolgozni. Nagyon örülünk neki. Találsz ennivalót a hűtőben. Szeretünk. 
Anya és Apa."
- Akkor ma este egyedül leszek. - gondoltam magamban.
Kerestem valami kaját a hűtőben és felvittem a csomagokkal együtt a szobámba. Gyorsan megettem a szendvicset és elkezdtem bepakolni a ruhákat a szekrényembe. Utoljára hagytam a ruhát, amit Harry vett nekem. Annyira gyönyörű volt és annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet, mint ők. Igen. Ők a családom. Imádom őket. Szerencsésnek érzem magam, hogy az életembe csöppentek. Eleanor, Danielle, Perrie, Zayn, Liam, Louis...Harry és Niall. Az utóbbi kettő különösen közel áll a szívemhez. Jó Niall életem szerelme és borzasztóan szeretem. De itt van Harry. Nem tudom eldönteni, hogy mit érezzek iránta. Eddig olyan volt nekem, mint a többi srác, mint egy testvér. De a mai nap után. Vett nekem egy méregdrága ruhát ( Aminek meg sem mertem kérdezni az árát) és egy ugyanolyan drága cipőt. Valahogy máshogy néz rám. De szerintem csak bemesélem magamnak. Nekem itt van Niall és mindennél jobban szeretem.
Ezen agyalva megfürödtem és lefeküdtem aludni. Már éppen elaludtam amikor valaki bemászott mellém az ágyba. Már meg se lepődtem.
- Szia édesem! - suttogta Niall a fülembe. - El sem bírod képzelni, mennyit szenvedtem, hogy nem láttalak ma. - és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.
- Nekem is borzasztóan hiányoztál. - csókoltam vissza.
- Sikerült mindent megvenned?
- Igen. Harry nagyon sokat segített. Szuper napunk volt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. De most kicsit féltékeny vagyok.
- Miért? - ültem fel az ágyban és mélyen a szemébe néztem.
- Harry ott volt veled egész nap én pedig egy unalmas interjún voltam egész nap. - mondta szomorúan.
- Jajj kis féltékeny. - mosolyodtam el és ráültem a hasára, majd folytattam. - Legközelebb veled megyek el. Mert mindennél jobban szeretlek és te vagy a legfontosabb. - majd ráfeküdtem a hasára és megcsókoltam a füle mögötti kis részt.
- Tudom, és nagyon szeretlek . - mosolyodott el és egy újabb csókot nyomott a számra. - Megmutatod, hogy miket vettél?
- Majd holnap. - ásítottam egyet. - Holnap az enyém vagy ugye? Mert segítened kellene bepakolni. Holnapután indulunk.
- Annyira várom már. Egy teljes hétig csak az enyém leszel. - mosolygott. - Persze, hogy a tied vagyok.
- Na ezt már szeretem. - adtam egy puszit neki, lemásztam róla és lefeküdtem a helyemre. - Jó éjt!
- Neked is. - mondta és átölelt, ahogy szokott.
Hirtelen eszembe jutott valami....Kate!
- Niall! - fordultam felé hirtelen. - Katie meghalt! Az autók elé vetette magát.
Láttam, hogy Niall arca lesápad és ezt suttogja
- Valamit el kell mesélnem.....

33. rész " Remek nap, borzasztó befejezés"

- Mi baj van? - kérdeztem Louist.
- Nem tudnak a lányok haza jönni holnap. - mondta szomorúan.
- Miért? - kérdezte Liam és Zayn kórusban.
- Hatalmas vihar van egész Franciaországban. Nem indítanak gépeket, csak hétfőn.
- Hétfőn? - kérdeztem ijedten - Niallel hétfőn indulunk. Azt reméltem, hogy a lányok eljönnek velem vásárolni az útra. Most mehetek egyedül.
- Ne haragudj kicsim, de nekem el kell mennem találkozni az egyik magazin újságírójával. - mondta Niall bűnbánóan.
- Semmi gond. - öleltem meg.
- Mi sem tudunk menni, mert ének óránk lesz. - mondta Liam, Zayn és Louis kedvetlenül - Pedig szívesen elmennénk veled.
- Aranyosak vagytok srácok. De tényleg semmi gond. Elmegyek egyedül.
- Hát....mondjuk nekem holnap nem lesz semmi programom. Elkísérjelek Satruday? - monda Harry a háttérből.
- Hát nem is tudom Styles. Merjek veled mutatkozni emberek előtt? - nevettem rá.
Nem szólt semmit csak ő is nevetni kezdett. Aranyos volt, hogy felajánlotta, örülök is, hogy nem kell egyedül mennem.
- Akkor? Mit mondasz? - kérdezte azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával.
- Na jó. Egy napba nem fogok belehalni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd! Elviszlek egy csomó szuper helyre. Miket akarsz venni?
- Majd menet közben kitalálom.
- Szuper! Spontán bevásárlás! - nevetett.
- Na akkor, hogy így megbeszéltétek, hogy milyen szuper napotok lesz holnap, nézhetnénk a filmet? - kérdezte Liam.
- Persze! - beültem Niall ölébe és elkezdődött a film.
A film felénél tartottuk amikor megjöttek apáék.
- Sziasztok fiatalok! - köszönt apa.
- Helló Will! - köszöntek a fiúk kórusban.
- Szia apa! Hol voltatok ilyen sokáig?
- Bocsi, de bent tartottak a munkahelyen. Utálom az adminisztrációt.
- Anya hol van?
- Itt vagyok! - szólt távolról egy hang. - Sziasztok!
- Csókolom Mrs. Saturday!
- Ne haragudjatok, de nagyon fáradtak vagyunk. Nem lenne gond, ha eltennénk magunkat holnapra?
- Dehogyis! Menjetek nyugodtan! A filmnek is nem sokára vége van.
- Jó éjszakát! - mondta anya.
- Aludjatok jól!
Visszafeküdtem Niall mellkasára és néztem tovább a filmet. Bruce menet közben odajött hozzánk és együtt nézte velünk a tv-t. A film hamarosan véget ért. A fiúk elköszöntek, én Harryvel megbeszéltem, hogy holnap reggel indulunk, hogy mindent meg tudjunk venni. Niallel egy szenvedélyes csókot váltottunk és ő is elköszönt. Holnap nem biztos, hogy találkozni fogunk. Már most nagyon hiányzik. Felmentem a szobámba, lefürödtem, felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni. Álmomban megint megjelent az a kép, hogy Harry szerelmet vall nekem én pedig teljesen összetöröm a szívét, mert megmondom neki, hogy őt is nagyon szeretem de Niall életem szerelme.

Reggel ziháltan ébredtem fel.
- Miért kavart ennyire fel ez az álom? - kérdeztem magamtól, de választ nem kaptam.
Apáék már korán elmentek otthonról. Gyorsan felhívtam anyát, hogy Harryvel ma elmegyünk vásárolni. Nem volt semmi kifogása csak annyi, hogy ha jövünk haza felé akkor hozzunk valami kaját vacsorára.
Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, feldobtam egy natúr sminket és a hajamat lófarokba kötöttem a hajamat. Felvettem egy lenge toppot. Pont a rövidnadrágot húztam fel amikor valaki kopogott.
- Mindjárt megyek csak felveszem a nadrágomat! - kiabáltam le.
- Felőlem jöhetsz nadrág nélkül is! - kiabált fel egy perverz göndör.
- Persze! Örülnél te annak.  - kiabáltam vissza.
- Ezzel nem vitatkozom. - kiabált fel.
Nem szóltam már neki vissza semmit. Inkább gyorsan felvettem a rövidnadrágom, felkaptam a telefonomat és pénztárcámat, amiket begyömöszöltem a táskámba. Még jó, hogy apa csempészett egy kis pénzt a pénztárcámba hajnalban, mert akkor mehetnék hozzá kuncsorogni. Még nem utalták el a fotózás pénzét. Leszaladtam a lépcsőn, gyorsan felvettem a fehér Conversemet és szaladtam ki Harryhez.
- Szia Göndörke! - ugrottam a nyakába és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Annie! - ölelt meg és ő is adott egy puszit - Ha mindig ilyen jó a fogadtatás akkor többször viszlek vásárolni.
- Ááá. Ez csak a rákészítő volt. Kibírhatatlanul idegesítő vagyok vásárlás közben.
- Basszus, nem gondoltam én ezt át. - nevetett.
- Késő bánat. A rabom vagy. - vágtam ököllel a karjába.
- Csak vicceltem! Szuper napunk lesz.
- Én is nagyon vártam már. Amúgy Harry?...Jó erőben vagy?
- Nem látszik? - mutatott nevetve "hatalmas" bicepszére - De miért?
- Valakinek kell hozni a csomagokat. - nevettem.
- Egy feltétellel.
- Naa?
- Olyan ruhákat veszünk amik nekem is tetszenek. - mosolygott.
- Ezen ne múljon. Na de menjünk, mert akkor éjfélkor is ott leszünk.
- Már indulunk is. - nevetett - Hölgyem!
Kinyitotta előttem a kocsi ajtót, beültem, majd megkerülte a kocsit és beült mellém.
- Hová menjünk? - kérdezte.
- Tudsz jó helyet? Olyat ahol mindent meg tudok venni? - kérdeztem.
- Még jó, hogy tudok. Egy perc és ott leszünk.
Harry borzasztóan jól vezetett. Niall ezerszer nyugisabban vezetett, de valahogy Harry mellett sem éreztem magamat veszélyben. De ez mindig így szokott lenni. Egyik fiú mellett sem féltem, mert tudtam, hogy bármitől megvédenek, de ez valahogy más volt. Niall és Harry mellett teljes biztonságban éreztem magam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom volt rajtam amikor ők is ott voltak. Mintha úgy mozdulnának, mint én. Soha nem tudna bántani senki, ha ők ott vannak, mert ők bármi áron, de megvédenének. Ezért próbálom őket, de minden fiút, ahogy tudom megvédeni, mert érzem, hogy ők bármire képesek lennének értem.
Így merengtem magamban, amikor Harry megállt a parkolóban és rám szólt.
- Anne! Megjöttünk!
Körbe néztem. Egy hatalmas pláza előtt álltunk. Láttam már, de még soha nem voltam benne. Kíváncsi voltam.
Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a plázába. A pláza valami csodálatos volt belülről. Tele volt virágokkal és zöld növényekkel. Soha nem voltam még ilyen szépben.
- Na mit szeretnél venni először? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Vegyünk először pólókat és rövidnadrágokat.
- Akkor ez a bolt lesz.
Bevezetett egy boltba ami tele volt pólókkal. Harryre bíztam magamat.
- Mennyi pólót szeretnél?
- Mondjuk ötöt- hatot.
- Hányas a méreted?
- 36-s.
- Rendben. Két percet kérek. - mosolyodott el.
Harry bevetette magát a ruhák közé. Annyira vicces volt nézni, ahogy női pólók között keresgél. Két perc múlva jön vissza hat felsővel.
- Szerintem ezek nagyon jól fognak állni! - mosolygott.
- Felpróbáljam őket? - kérdeztem nevetve.
- Ha lennél olyan kedves. - mosolygott vissza.
Megkerestük a próbafülkét. A fülkék előtt fotelek voltak amire le lehetett ülni. Harry leült az egyikre és várt. Gyorsan bementem és átvettem a pólókat, majd egyenként kimentem és megmutattam neki. Akár csak a kifutón lennék. Harrynek nagyon tetszett a bemutató, mert annyit nevetett, hogy csak a könny nem folyt ki a szeméből.
- Mindegyikben gyönyörű vagy. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor megyek fizetni.
- Hagyd! Majd én megveszem neked.
- Harry! Nem azért kértem, hogy elgyere, hogy fizess.
- De én szeretnék venni neked valamit. Mondjuk azt, hogy névnapodra.
- Ígérem, hogy vehetsz ma nekem valamit, de ezt most én fizetem.
- Hmmmm...rendben. - adta be a derekát.
- Megvársz? - kérdeztem - Addig elmegyek fizetni.
Gyorsan kifizettem a kasszánál a pólókat. Siettem vissza Harryhez, de ő éppen rajongókkal fotózkodott.
- Nehéz lesz ezt megszokni. - gondoltam magamban.
- Mehetünk Harry? - mentem oda hozzájuk - Sziasztok! - mosolyogtam rá a rajongókra.
- Persze. Sziasztok lányok! - köszönt el tőlük Harry - Hova menjünk most?
- A pólók megvannak. Rövidnadrág kell, farmer, pulcsi, hosszú ujjú, egy pár tornacipő a kollekciómba, egy magassarkú és egy koktélruha.
- Ez minden? - kérdezte Harry hüledezve - Láttam a gardróbod, de rengeteg ruha volt benne. Mi ez a nagy ruházkodás?
- Most megyek először Niallel nyaralni. Emlékezetes napokat szeretnék. - mosolyogtam.
- Megértem. - mosolyodott el - Szegény Niall nem tudom, mit fog csinálni. - villantotta perverz mosolyát.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Háát, úgy felruházunk ma téged, hogy le se fogja tudni venni rólad a szemét. Nem mintha most le tudná. Te leszel a legesleggyönyörűbb lány a világon. Nem mintha nem te lennél most is. - mosolyodott el és átölelte a vállamat.
Próbáltam nem nézni a szemébe, mert akkor észre vette volna, hogy mennyire elpirulok.
- Folytatjuk a bevásárlást? Még egy bók és az egóm az egekben lesz. - nevettem rá, amikor megéreztem, hogy már nem fogja látni a pirulást.
- Még szép. Na gyere vegyük meg gyorsan a felsőket, a nadrágokat és a pulcsikat, aztán mehetünk cipőt és koktélruhát venni. - csillant fel a szeme.
- Akkor siessünk, mert sok dolgunk van.
Harry egyik boltból a másikba vitt és megint azt csinálta, mint az előbb. Engem leültetett, hogy várjak ő pedig hozta a ruhákat, nekem pedig csak fel kellett próbálnom. Rohadt jó ízlése volt. Rögtön eltalálta, hogy milyen felsőket szeretnék. Legközelebb is őt hozom, ha a lányok nem érnek rá.
Mit ne mondjak két óra alatt végeztünk a ruhavásárlással. Már csak egy új tornacipő, a magassarkú és a koktélruha maradt.
- Amondó vagyok, hogy előbb vegyük meg a koktélruhát. Vagyis én veszem meg neked.
- Te vagy a főnök. - nevettem rá. - Ne segítsek vinni a csomagokat. Van egy pár. - néztem rá a kezében lévő hatalmas csomagokra.
- Azokkal a karokkal. - sandított a karjaimra. - Nehogy a végén történjen veled valami. Hagyd csak a profikra.
- Ne felejtsd el, hogy Katie-t hogyan dobtam ki a házból.
- Kezdők szerencséje.
Erre szólni akartam, de Harry megfogta a karomat és bevitt a mellettünk lévő boltba. A bolt fölött ez a felirat díszelgett: Chanel.
- Harry! - álltam meg a bolt előtt - Vettem, hogy egy kisebb vagyonnal jöttünk vásárolni, de azért egy Chanel ruhára nem hiszem, hogy ezek után a rengeteg ruhák után lenne még pénzem, meg még cipőt is akarok venni.
- Anne! Megbeszéltük, hogy a koktélruhát és a magassarkút én veszem neked. Vita nincs.
Ellen akartam állni, de bevitt a boltba. Megbabonázott az a rengeteg gyönyörű ruha.
- Naa..melyik tetszik Hamupipőke? - kérdezte Harry.
- Az összes.
- Uhh..akkor megyek veszek le még pénzt. - nevetett.
- Nem kérhetem ezt tőled. Hazza, tényleg egy ilyen méregdrága ruhát akarsz nekem venni?
- Persze. Ez a legkevesebb amit megtehetek érted.
- De én nem adtam neked semmit. - szomorodtam el.
- A puszta létezésed is elég nekem.
- Áááá. Elegem van ebből. Niall is mindig ezt mondja. Nem engeditek, hogy én bármit adjak nektek, de ti méregdrága ajándékokkal leptek el. Nem vagyok én annyira különleges. - fakadtam ki magamból és leültem egy fotelba.
- Anne! Sokkal különlegesebb vagy számunkra bármelyik lánynál. - ült le mellém. -  Remélem, egyszer megérted, hogy miért csináljuk ez veled. Az egész banda meg a lányok is imádnak az első perctől fogva. Na de gyere! Válasszunk ruhát. Én már mikor megjöttünk kinéztem neked egyet. Gyere megmutatom. - nyújtotta a kezét felém, miközben felállt.
Vonakodva megfogtam a kezét és bevezetett a bolt közepére ahol egy gyönyörű fekete és kék ruha volt. A ruha valami elképesztő volt. Volt hozzá egy fekete boleró és egy selyem öv a derekán. Azonnal beleszerettem. Ezt szerintem Hazz is észre vette, mert ezt kérdezte mosolyogva:
- Felpróbálod?
- Igen. - bólogattam.
- Elnézést! - szólt Harry az egyik ott dolgozó férfinak. - Ezt a ruhát szeretné, a hölgy felpróbálni. Segítene?
- Persze. Ez csak kiállított darab, de a raktárban van minden méretben. Hányas méretben hozhatom a kisasszonynak?
- 36-s méretben szeretnénk.
- Azonnal hozom.
A férfi elindult a raktár felé, én pedig Harryhez fordultam:
- Itt muszáj ennyire finomkodva beszélni? - kérdeztem.
- Persze. Ez itt a Chanel. Az itt dolgozók is talpig úriemberek.
- Ezért járok ritkán ide. - nevettem el magam.
Itt már Harry se bírta ki ő is nevetni kezdett. A férfi nagyon gyorsan ideért, kezében a gyönyörű szép ruhával.
- Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. - mondtam neki. - Megyek gyorsan felpróbálom.
- Megvárlak.
Harry visszaült a fotelba, ahol az előbb ültünk, én pedig bementem a próbafülkébe. A ruha tökéletesen passzolt rám. Annyira gyönyörű volt a színe, a szabása. Minden. Kimentem, hogy megmutassam magam Harrynek. Ahogy meglátott leesett az álla. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Dehogyis. Anne! Meseszép vagy. - mondta Harry és odajött hozzám. - Szeretnéd?
- Nagyon. Nekem is annyira tetszik. De Niallnek tetszeni fog?
- Annie! Niallnek te melegítőben is rohadtul tetszel. Meglát ebben a ruhában, úgy kell majd fellocsolni. Na megyek. Gyorsan kifizetem a ruhát.
Adtam egy puszit neki, beszaladtam az öltözőbe, levettem a ruhát, majd kinyújtottam Harrynek.
Mire felöltöztem már egy újabb csomaggal gyarapodott a nagy kupac.
- Na menjünk! - mondta Hazz mosolyogva.
- Már csak a cipő kell. - mondtam.
- Azt is én állom.
- Nem bánom. De ez az utolsó.
Nem szólt semmit majd mosolygott. Újra megfogta a karomat és behúzott egy cipő boltba. A feliraton már meg se lepődtem: Gucci.
Itt valamivel gyorsabban ment. Harry kiválasztott egy gyönyörű fekete magassarkút. Tuti, hogy ki fogom törni a nyakam benne, de azért megvette nekem. Már teljes volt a kollekció.
- Mehetünk haza! - mondtam. - Jézusom! Már ennyi az idő?
- Miért mennyi?
- Fél hat van már.
- Az még nem idő. Gyere! Meghívlak a McDonald's-ba egy sültkrumplira.
- Nem ebben állapodtunk meg. - néztem az égre. - De jól van. Úgy is éhes vagyok.
- Akkor siessünk. - nevetett.
Kifelé menet egy ékszerbolt mellett mentünk el. Volt benn egy nagyon pasis karkötő. Rögtön Harry jutott róla eszembe.
- Nézd Hazz! Tetszik az a karkötő?
- Vááóó. Rohadt jól néz ki. Majd legközelebb megveszem.
- Azt már nem! Most én veszek neked valamit.
Gyorsan beszaladtam az üzletbe és megvettem neki a karkötőt. Diadalittas arccal mentem vissza hozzá.
- Boldog szülinapot! - nevettem.
- A szülinapom télen van, de semmi gond. - mosolygott és puszit nyomott az arcomra. - Köszönöm.
- Igazán semmiség.
Kimentünk a kocsihoz, Harry bepakolta a ruhákat a csomagtartóba, én pedig bekapcsoltam a rádiót. Pont az ő egyik számuk ment. Felhangosítottam és énekelni kezdtem. Észre sem vettem, hogy Harry már velem együtt énekli.
- Anna! Szuper hangod van. Egyszer énekelhetnél velünk.
- Dehogyis. Borzasztó. - nevettem.
- Hidd már el. Beajánlanak a menedzsmentnél.
- Akkor majd ők fogják meghallani, h mennyire szar hangom van.
Nem szólt semmit, csak kiállt a parkolóból és 2 perc múlva már az úton süvítettünk. Hirtelen nagy fényeket láttunk az úton. Harry azonnal lelassított.
- Nézzük meg mi történt. - mondtam.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk a mentősökhöz megkérdezni, hogy mi baj van.
- Valami elmebeteg a kocsik elé ugrott. - mondta a mentős.
Elmentem Harry mellett és láttam, hogy a  pont akkor takarják be. Még láttam az arcát.
- Úristen! -sikítottam....

32. rész " Nem várt hír"

A kocsiban Niall mindent elmesélt Angeláról és az anyukájáról. Megtudtam, hogy a nénit Judienak hívták és már nagyon régóta rákos volt. Annyira hülyén éreztem magam. Itt hisztizek miközben valaki az édesanyját veszítette el.
- Hogy képzelhetted azt, hogy megcsalnálak? - kérdezte Niall miközben megfogta a kezemet.
- Nem tudom. Talán az, hogy láttam, hogy mennyire jól elvagytok Angelával és megijedtem, hogy elveszíthetlek.
- Kis buta. - mosolygott. - Nekem te vagy a világon a legfontosabb, amióta csak megláttalak. Mikor tudom neked ezt bebizonyítani?
- Tényleg annyira buta vagyok. Ne haragudj. Hidd el, hogy én mindennél jobban szeretlek. - csókoltam meg a nyakát.
- Hogy tudnék rád haragudni? Annyira szeretlek. - ő is adott egy puszit a számra, de rájöttünk, hogy a sebváltó nagyon útban van, ezért megbeszéltük, hogy ezt majd egy kényelmesebb helyen folytatjuk.
- Angelával mikor voltatok együtt? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Már nagyon régen, és körülbelül fél évig tartott. 16 évesek voltunk. Nagyon bírtuk egymást, de nem volt meg az ami veled megvan. Szép lány meg minden, de nyomodba se ér.
- Aranyos vagy. - mosolyogtam.
- Csak az igazat mondom. - mosolygott vissza. - A fiúk rendesen kivilágítottak mindent.
- Az biztos. - nevettem. - Remélem nem égettek oda semmit.
- Azt én is. Nagyon éhes vagyok.
- Akárcsak én.
- Ezért imádlak ennyire. Te akármennyit eszel nem látszik rajtad. Más modellek annyit szenvednek a súlyukkal,  te meg nyugodtan eszed a zsírosabbnál- zsírosabb kaját és egy deka felesleg sincsen rajtad.
- Csak emiatt? - kérdeztem nevetve.
- Dehogyis. Rengeteg oka van. De ezt majd később elmondom.
- Ezt behajtom. - nevettem.
Kézen fogva bementünk a házba. A fiúk énekeltek és főztek. Annyira édesek voltak így együtt. Mikor megláttak minket felkiáltottak.
- Megtalálta az elveszett hercegnőt! - nevetett Liam.
- De az üvegcipőjét tornacipőre cserélte amint látom. - folytatta Louis. - Nem mintha nem állna jól.
- Nem is tudom Annie-t estélyiben elképzelni. Biztosan abban is gyönyörű lenne, de ez az igazi stílusa. - nevetett Zayn.
- Hál'istennek, hogy megjöttetek. - szaladt oda Hazza hozzánk és megpörgetett a levegőbe. - Annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod. Én akartam érted menni, de Niall erősködött. Remélem minden rendben közöttetek. - suttogta a fülembe.
- Persze. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Szeretlek. - suttogtam vissza.
Nem szólt semmit csak mosolygott és lerakott a földre.
- Csináltunk egy kis spagettit, mert Louis mindenáron azt akart enni. Nektek is jó lesz ugye? - kérdezte Liam.
- Még szép, hogy jó! Imádom. - nevettem. - Kész van már?
A Liam, Louis és Zayn nevetésben törtek ki.
- Ha Eleanor az én lány megfelelőm, akkor te Niall klónja vagy. - nevetett Louis.
- Félelmetes mennyire ugyanolyanok vagytok. - mondta Liam.
- Teljesen egymásnak lettetek teremtve. Mi mindig mondtuk Niallnek, hogy fog találni egy lányt aki teljesen olyan lesz, mint ő, csak várjon türelmesen. Örülünk, hogy te lettél az. - mosolygott Zayn.
- Ja Niall! Reméljük nem gond, de Anne hivatalosan is a kishúgunk. - jött oda Louis és átölelte a vállam.
- Dehogyis gond! Örülök, hogy ennyire szeretitek és itt lesztek neki ha én valami hülyeséget csinálok és megbántom akaratomtól függetlenül.
Megfogtam Niall kezét és megcsókoltam az arcát.
- Köszönöm fiúk, hogy ennyire aranyosak vagytok. Én is nagyon szeretlek titeket! Mindig is vágytam nagy testvérekre és most kaptam 4 bátyót.
- Meg 3 nővért. - nevetett Liam. - Danielle az előbb hívott és mondta, hogy nagyon hiányzunk már nekik. Téged külön megemlített, hogy nagyon hiányzol és egy újabb shopping menetre visznek ha haza jönnek.
- Szuper! Nekem is nagyon hiányoznak. Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Holnap délután indul a repülőgépük.
- Már csak egy kérdésem van... - mondtam ijedtséget színlelve.
- Mi baj van? - kérdezték rögtön.
- Mikor eszünk már, mert ki fogok halni. - nevettem.
Mindenki nevetésben tört ki én pedig odaszaladtam Liamhez aki egy tányér spagettit nyomott a kezembe. Hirtelen megcsörrent Louis telefonja.
- El az! - mondta mosolyogva - Szia édesem! Igen. Mi? Akkor mikor tudtok haza jönni? Hétfőig nem indítanak gépeket? Oké menj csak. Szeretlek.
- Mi baj van??.....

31. óra " A magyarázat"

Besötétedett. Én még mindig ültem a folyó partján és csak sírtam. Mennyi ideje ülhetek itt? Szerintem egy órája. De lehet, hogy több. Indulnom kellene. De haza nem akarok menni. Nem tudnék Niall szemébe nézni. Miért? Ez a kérdés jár folyamatosan a fejemben. Mit tettem, hogy ilyennek kell velem lennie? Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Anyáék kilencig dolgoznak. Van még egy kis időm. Beülök a Starbucksba, ott legalább meleg van. Szomorúan és teljesen összetörten elindultam a belváros felé.

* 1 órával ezelőtt otthon*

- Anne! Gyere vissza! - kiabált Harry - Utána megyek!
- Hagyd! Most egy kis magányra van szüksége. - csillapította le Liam.
- De mindjárt besötétedik! Mi van ha valaki megtámadja?
- Nyugalom. Kemény kis csaj. Nem fogja hagyni magát. - mondta Zayn.
Louis bent maradt a házban és hívni próbált engem.
- Nem veszi fel.
- Persze, hogy nem veszi fel. - mondta Harry. - Neked mi bajod van Niall?
- Miről beszélsz?
- Észre sem vetted, hogy Anne elszaladt? - kérdezte szemrehányóan.
- Hogy mi?! Anne? De miért? - kérdezte ijedten.
- Még azt mered kérdezni, hogy miért? - kiabálta Harry - Hogy viselkedtél ma vele?
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. Úgy viselkedtem vele, mint mindig.
- Na jó! Nekem ebből elegem van. - mondta Harry - Megyek és haza hozom. Én legalább törődöm vele nem úgy mint te.
- Megyek veled. - mondta Louis - Ha bármi történik a kishúgunkkal.
- Én nem törődöm vele? - kiabálta Niall.
- Héé. Vegyél vissza Niall. Harrynek teljesen igaza van. Jut eszembe, mikor találkozol Angie-vel? - kérdezte Zayn - Hallottuk, hogy mit mondtál neki a telefonba.
- Jajj! Istenem. Hát ez a baj. - mondta Niall összetörve. - Angienek ma halt meg az anyukája. Nagyon szerettem azt a nőt. A temetés miatt akarunk találkozni. Ezért vagyok így összetörve. Ne haragudjatok.
A fiúknak leesett az álluk és megrökönyödve ültek le Niall mellé.
- Ne haragudj haver! - kért bocsánatot Harry - Kicsit elkapott a hév, mert láttam mennyire szenved Anne.
- Semmi gond. Én is ezt tettem volna. Örülök, hogy ennyire vigyázol rá. Ez megnyugtat.
- Ne haragudj Niall! - mondta Liam, Louis és Zayn kórusban. - Csak mi is láttuk amit Harry. Anne olyan, mint a kishúgunk. Megvédjük őt.
- Köszönöm fiúk. Nagyon rendesek vagytok.
Közös 1D-s ölelést tartottak. Annyira jó, hogy így szeretik egymást.
- Ameddig mi itt ölelgetjük egymást Anne egyedül van kint a városban és már nyolc óra. - mondta Louis hirtelen.
- Keressük meg! - mondta Zayn gyorsan.
- Fiúk. Kérlek. Ezt nekem kell megoldanom. Tudom, hogy hol lehet. Megértitek? - kérdezte Niall.
- Persze. - mondták a fiúk.
- Harry?? Ugye neked sem gond? Tudom, hogy mennyire szereted Anne-t. Nem gond ha ezt én csinálom?
- Dehogyis. Te vagy a barátja. Nem versenyezhetek veled. - mondta Harry egy szomorú mosollyal.
Niall megölelte és ezt suttogta neki:
- Anne is nagyon szeret téged.
Harry nem szólt semmit csak elmosolyodott.
- Indulj! Nehogy valami történjen vele! - mondta Zayn.
- Mi addig csinálunk valami kaját mire haza értek. - mondta Liam.
- Én pedig beizzítom a házi mozit. Keresünk valami jó filmet.
- Köszi srácok! Szuperek vagytok.
Niall gyorsan felkapta a kocsikulcsot és elindult a Starbucks felé.
- Biztosan ott kell lennie. Érzem a zsigereimben.

* Most*

Kikértem magamnak egy forrócsokit és beültem a legtávolabbi ülésbe. Nem akartam beszélgetni senkivel. Nálam volt a telefonom és a fülhallgatóm. Bedugtam a fülembe és teljes hangerőn üvöltettem. Annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy valaki leült mellém. Az idegen gyengéden kivette a fülemből a fülhallgatót és rám nézett.
- Anne!
Niall volt az. Annyira mérges voltam, hogy sírásba törtem ki köszönés helyett.
- Ne sírj édesem! Kérlek. Tudom, hogy megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.
- Hagyj békén! Nem akarom, hogy megmagyarázd. El akarok menni!
Éppen felálltam, mikor Niall megfogta a karomat és visszaültetett.
- Kérlek Anne! Hadd magyarázzam el. Nem az van amire gondolsz.
- Tényleg nem? Amúgy is mit keresel itt? Miért nem Angie-vel találkozol?
- Mert a barátnőm össze van törve és csak veled akarok lenni.
- Igen? Akkor miért nem mutattál be Angie-nek mint a barátnődet? - kérdeztem a könnyeim között.
- Mert már a büfében elmondtam, hogy ki vagy. Te vagy a legfontosabb az életemben és pont téged ne mutatnálak be?
- Akkor miért voltál olyan hideg velem délután?
- Ezt akarom elmagyarázni. Teljesen félreérted. Angie-nek meghalt az anyukája. Azért akarok vele találkozni, hogy megbeszéljük a temetést.
Teljesen megtörtem. Az anyukája? Temetés?
- Úristen...de fotózás előtt olyan vidáman tereferéltetek.
- Akkor még nem tudtam. Fotózás után derült ki.
- De te fotózás előtt is bunkó voltál velem.
- Ne haragudj kicsim! Nem akartalak megbántani. Annyira utálom magamat. - mondta Niall szomorúan.
- Jól van. Megbocsájtok. Végül is kiderült, hogy félre értettem. Na gyere ide!
Magamhoz húztam a fejét és egy csókot leheltem a szájára.
- Szeretlek!
- Én is! Elképzelni sem tudod mennyire! - mosolygott Niall.
- Menjünk haza!
- Menjünk. Jut eszembe. A fiúk mozizást rendeznek otthon.
- Szuper! Már alig várom!
Niall csak mosolygott. Kézen fogva kisétáltunk a kocsihoz és teljes boldogságban mentünk haza felé....

30.rész " A volt barátnő.."

A fiúknak igazuk lett. Rekord idő alatt beértünk a stúdióba. Csodálkozom, hogy nem meszeltek le minket, olyan gyorsan jöttünk. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, meg se vártam a fiúkat csak, mint egy őrült rohantam be a recepcióhoz.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok. Fél kettőre kellett jönnöm fotózásra.
- Jó napot! Igen, már nagyon vártunk. A 17-s teremben lesz a fotózás. Megtalálja?
- Persze. De jöttek kísérőim is. Biztosan hamarosan itt lesznek. Kérem mondja meg nekik hova kell jönni.
- Ezer örömmel. Sok sikert!
Felmentem a második emeletre és rögtön megtaláltam a megfelelő termet. Bent már javában folyt a munka.
- Anne!- kiáltott fel egy ismerős hang - De jó hogy itt vagy! Michael vagyok. Velem beszéltél telefonon.
- Jó napot! Bocsánat, hogy kicsit késtem, de nagyon nehéz volt elindulni.
- Semmi gond. - rázta meg a férfi a kezem és mosolygott. - Gyere körbe vezetlek.
Megfogta a karomat és bevitt egy elszeparált részre ahol a fotózás fog zajlani.
- A fotózásnak egy kicsit retro hangulata lesz, mert a Chanel egy új retro kollekciót ad ki és külön téged kértek, mert annyira tetszettek nekik a képeid.
- A..a..Chanel? - kérdeztem meglepődve.
- Persze. Mondtam, hogy nagyobb divatcégek érdeklődnek irántad.
- Nem gondoltam, hogy a Chanel. 1000%-s erőbedobással fogok dolgozni. - mosolyogtam.
- Ez a beszéd. Ő lesz a fotósod. David Rogers.
- Nagyon örülök David. - fogtam kezet a sráccal.
25- 30 év körüli férfi lehetett. Barna haja és kék szeme volt. Összességében egész jól nézett ki.
- Anne! Én is nagyon örülök. Láttam a képeidet. Fantasztikus vagy, fiatal korod ellenére és hallottam az anyajegyeidről. Egyáltalán nem gond és a mostani divat a természetességre figyel.
- Köszönöm szépen. - mondtam elpirulva.
- És a fodrászod és stylistod pedig Angela lesz. Angelaa!! Hol vagy?
- Az előbb ment ki a büfébe. - mondta David.
- Akkor megvárjuk.
- Na mi a helyzet kislány? - kérdezte valaki átkarolva a derekamat.
- Szia Harry! Hát ideértetek! Féltem, hogy nem találtok ide.
- Mi ne találnánk oda valakihez. - nevetett Zayn.
- A recepciós csajt úgy kellett fellocsolni mikor meglátott minket és mondtuk, hogy veled vagyunk. - mondta Louis.
- De szerencsére egy 17-s termet ki tudott nyögni. - mondta Liam mosolyogva.
- Mi lesz a fotózás témája? - kérdezte Harry.
- Retro divat a '13-as években.
- Ez izginek hangzik. - mosolygott Louis - Remélem nem gond ha itt maradunk.
- Dehogyis gond! - nevettem - Fiúk ők itt David és Michael! David, Michael ők itt a srácok: Louis, Zayn, Liam és Harry.
- Ááá.. a híres One Direction. Örülök, hogy találkozhatunk. - mosolygott Michael.
- Én is nagyon örülök. - tette hozzá David.
- Nem különben. - mondták a fiúk kórusban.
- Niall hol van? - kérdeztem ijedten.
- Ne idegeskedj csak elment a büfébe és találkozott valami régi barátjával. Majd jön. - mondta Zayn és átkarolta a nyakamat.
De hirtelen bejött Niall egy lány kíséretében. Annyira jól elvoltak, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Ezt a fiúk is észre vették, mert ők szóltak először.
- Niall! Bemutatod a barátnődet? - kérdezte Louis egy kicsi szemrehányással.
- Srácok. Ő itt Angela. A volt....barátnőm.
Nekem itt dobta le az agyam a szíjat. A volt barátnője?! De jó. A volt barátnője a fodrászom lesz a fotózáson. Angela magas szőke hajú lány volt. Kicsit idősebb, mint Niall. Nem volt túl szép, de nem is volt csúnya. Átlagos feje volt.
- Szia Anne vagyok. - mentem oda hozzá - Még nem találkoztunk.
- Szia! Te vagy a modellünk ugye? Nagyon örülök.
- Kezdhetnénk? - kérdezte Michael.
- Persze. - mosolygott Angela. - Gyere Anne! Megmutatom a ruhákat, amiket fel kell venned. Majd később még beszélünk Niall.
A fiúknak és nekem is leesett az állam. Gondoltam ők is észre vették, hogy Niall nem mutatott be, mint barátnőjét.
Gyorsan felöltöztem, Angela kisminkelt és indult is a fotózás.
- Gyönyörű vagy. - mondta Louis, Liam, Zayn és Harry kórusban.
Niall a sarokban állt és a telefonjával szórakozott. Borzasztóan éreztem magamat.
A fotózás nagyon gyorsan elment. Háromszor kellett átöltöznöm. Két órán belül meg is voltam. David és Michael nagyon meg voltak elégedve velem és azt mondták, hogy szólni fognak ha legközelebb lesz valami munka. Megköszöntem, hogy ilyen jó fejek voltak és eljöttünk.
A kocsiban Niall egy szót sem szólt hozzám. Én előre ültem Harry és Zayn mellé, míg Niall Liam és Louis mellett ült hátul.
- Szuper voltál Anne! Úgy csináltad, mint az igazi profik. - dicsért meg Liam.
- Biztosan kapsz egy csomó felkérést ezek után. Melyik divatcégnek fotóztak? . kérdezte Zayn.
- A Chanelnek azt hiszem.
- Jézusom! Anne! A világ legnagyobb divatcégének fotóztak. Nagyon mázlista vagy te kislány. - nevetett Louis - Hatalmas élmény volt. Remélem máskor is elhívsz minket!
- Még szép. Ti vagytok a legjobbak. Annyira jó volt, hogy ott voltatok velem a fotózás alatt. Köszönöm szépen.
- Ez a legkevesebb amit megtehetünk az újdonsült kishúgunkért. - mosolygott Liam.
- De aranyosak vagytok. Köszönöm. Nekem is olyan, mintha a bátyáim lennétek.
- De a bikini fotózásod lesz. Én leszek az első akit meghívsz ugye Anne? - mosolygott perverzül Harry.
- Még meggondolom. - cinkeltem nevetve.
- Niall neked hogy tetszett? - kérdezte Liam.
- Mi? Ja..igen. Gyönyörű voltál kicsim.
- Kösz. - mondtam közömbösen.
Nagyon ideges voltam Niallre. Nem tudom mi ütött belé. De nem szólok hozzá. Ő fog bocsánatot kérni. Ahogy haza értünk Niall rögtön telefonálni kezdett. A fiúkkal bementem a házba, ők leültek filmet nézni. Én bementem a konyhába összedobni valami kaját. Niall bejött még mindig telefonnal a fülén. Félfüllel meghallottam, hogy mit mond.
- Hé Angie! Semmi gond. Később találkozunk. Majd hívlak. Szia.
Ezekre a szavakra valami összetörött bennem. Leejtettem a tálat a kezemből és elkezdtem rohanni. Hallottam, hogy a fiúk kiabálnak utánam, de nem figyeltem rájuk. Csak szaladtam. Lefutottam A Temze partjára és csak sírtam. Nem érdekel, hogy ki lát. Ki akartam adni magamból a fájdalmat...

29. rész " Újabb munka"

Reggel a szokáshoz híven egyedül keltem fel. A szoba ablaka ki volt nyitva és a reggeli nap gyönyörű játékot játszott a falon. Kimentem a teraszra. London. Még csak egy hete lakok hivatalosan is ebben az országban, de már most imádom. Otthon a falumban ahol laktunk soha nem éreztem otthon magam. Mindig is éreztem, hogy velem valaminek történnie kell, mert nekem nem ez a hely való. Persze imádom Magyarországot és magyarnak érzem magam, de most ezzel, hogy ide költöztünk és a fiúk, Niall, Eleanorék kicsit angollá is tettek. De egyáltalán nem bánom...sőt. Itt Angliában megkaptam mindent, amit akartam. 4 extra helyes bátyót, 3 gyönyörű nővért és a világ legszexibb és leghelyesebb barátját. Mi mást is akarhatnék? Soha nem gondoltam, hogy egy magam fajta vidéki lánynak minden sikerül amire egész életében vágyott. Az álmok igen is valóra válnak. Nekem vannak a világ legeslegjobb szülei. Le is megyek és megmondom nekik.
Magamra kaptam a köntösömet és lerohantam a lépcsőn.
- Apa, anya!! - kiabáltam.
- Anne! Itt vagyunk, mi baj van? - mondta apa.
- Csak elakartam mondani, hogy mennyire imádlak titeket. Ti vagytok a világ legjobb szülei. - ugrottam a nyakukba - Imádlak titeket! Meg szeretnék köszönni mindent amit eddig értem tettetek.
- Kicsim. - mondta anya a könnyei között - Mi is imádunk. Örülök, hogy valóra váltak az álmaid.
Apa nem szólt semmit csak megölelt. Láttam rajta, hogy ő is mennyire meg van hatva. Majd megtörte a csendet.
- Anne! Még régebben a postával jött ez a levél az ügynökségtől. Nem bontottuk fel, de kíváncsiak vagyunk, hogy mit írnak. Felbontod?
- Persze. - mondtam mosolyogva - Hol van?
Apa egy jól irányzott dobással a kezembe dobta a csomagot. Elég nehéz volt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van benne. Kinyitottam és egy levél volt benne a képekkel a fiúkkal való fotózásáról. Most a képek nem érdekeltek. Széthajtottam a levelet és hangosan olvasni kezdtem:
Kedves Anne!
A fotósorozat annyira jól sikerült, hogy nagyon sokan kérdeztek már felőled nagyobb divatcégek is. Láttak, hogy vannak anyajegyek a hátadon és említettük nekik, hogy aggódtál miattunk. Azt mondták, hogy nem gond és pont ilyen modellt keresnek a legközelebbi fotózásukhoz. A fotózás július 3.-n lesz 2 órakor. Reméljük el tudsz jönni. Ha elvállalod mindenféleképpen szólj ide és előkészítjük a fotózást. Reméljük hamarosan találkozunk.
Leesett az állam. Nagyobb divatcégek? Hát ez szuper, biztosan elmegyek a fotózásra.
- Na? Mit szóltok? - kérdeztem.
- Kicsim ezek a képek nagyszerűek. - mondták, mert ők közben a küldött képeket nézték.
- Köszi. De elmehetek a fotózásra?
- Persze. Gratulálunk. Ezzel biztosan beindul a karriered. Mikor lesz?
- Harmadikán.
- Kicsim...harmadika ma van.
- Hogy mi?? Na jó. Sürgősen felhívom az ügynökséget. Remélem nem mondtak még le rólam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba a telefonomért. Sietve megkerestem a névjegyzékbe a számot és felhívtam. Az első csöngetésre felvették.
- Jó napot! Anne Saturday vagyok!
- Szia Anne! Michael Wells vagyok. Reméltük, hogy hívni fogsz minket.
- Ne haragudjanak, hogy csak most hívom önöket de elkeveredett a csomag.
- Semmi gond. Most akartunk hívni. A legjobbkor hívtál. Na..elvállalod?
- Persze. A legnagyobb örömmel. Mikorra menjek oda?
- Hát kettőkor kezdődne. Gyere fél kettőre.
- Rendben. Vigyek magammal valamit?
- Nem kell semmit. Egyedül téged fogunk fotózni. Csak magadat hozd.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva - Akkor fél kettőkor ott leszek. Viszont hallásra!
- Szia Anne! Várunk.
Hál'istennek, hogy még időben szóltam. Gyorsan felöltöztem.
- Minden rendben! - kiabáltam le- Fél kettőre kell mennem!
- Elvigyünk? - kérdezte 5 srác a hátam mögött.
Az ijedtségtől megszólalni sem tudtam. Hát persze, hogy a One Direction.
- Sziasztok srácok! Ti meg hogy kerültök ide?
- Niall style-ban felosontunk a teraszon. - kacsintott Hazza - De el ne mond lent!
- Eszembe se jutott. - nevettem - Örülök, hogy itt vagytok!
A fiúk mind odajöttek és egyenként megölelgettek. Harry a szokásos gyengéd ölelésével. Niall pedig az öleléshez egy csókot is társított.
- Éhesek vagytok? - kérdeztem.
- Nagyon. - mondták kórusban.
- Akkor gyertek! - mondtam nevetve - Reméljük még apa hagyott valamit.
Mind a hatan lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Apa és anya elköszöntek, majd elmentek dolgozni. Újra miénk volta ház. A fiúk folyamatosan nyomták a hülyeséget és nem hagytak enni.
- Ez az utolsó napotok a lányok nélkül...mit csináltok ma? - kérdeztem.
- Hát úgy volt, hogy pasis napot tartunk. De aztán Niall mindenáron át akart jönni hozzád. Szóval átkísértük, mert mi is nagyon megszerettünk csajszi - itt melegen rám mosolyogtak aztán Zayn folytatta - Szóval ahogy besurrantunk meghallottuk, hogy fotózásod lesz.
- Így úgy döntöttünk, hogy elkísérnék ha lehet. - mondta Liam.
- Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen egy fotózást kívülről szemlélni. Meg persze rád is azok vagyunk. - mosolygott Louis.
- Én a fotózás témájára vagyok kíváncsi. Remélem fehérnemű fotózás lesz. - heccelt Harry.
- Ha az lesz akkor be se engedünk. A végén még megint meztelenkedni támad kedved. bökte oldalba Niall.
Mindenki dőlt a nevetéstől. Harry pedig perverz mosolyát villantotta rám.
- Mikorra kell odaérni? - kérdezte Louis.
- Fél kettőre. Miért?
- Csak mert 1 óra van.
- Ezt nem hiszem el! Teljesen elment az időérzékem. Siessünk, mert el fogunk késni.
- Nyugi. Szedd össze a cuccokat mi meg elpakolunk.
- Secc-perc alatt a fotózáson leszünk. Főleg ha én vezetek - nevetett Harry.
Hallgattam a fiúkra. Felszaladtam a szobába. Megcsináltam a hajam és a sminkem. Megkerestem a fontosabb dolgaimat bedobáltam a táskámba és leviharoztam. Felkaptam a tornacipőm és már indulásra kész voltam.
A fiúk gyorsan összepakoltak és kimentünk a házból. Én Niall és Louis mellé ültem hátra. Liam és Zayn előre ült. Harry vezetett. De jó, hogy 6 személyes a kocsi. Nálunk csak 5 általában. Legurultunk a felhajtóról és már száguldottunk is...

28. rész "Valakinek elmondhatom..."

- Mi baj van? - kérdezte Niall álmosan.
- Valami nagyon nem stimmel nekem és meg kellene beszélnünk.
Fáradtan felült az ágyban és rám nézett.
- Hajnali 3-kor?
- Kérlek, nagyon fontos lenne. Semmiért nem keltettelek volna fel.
Rám nézett és látta rajtam, hogy tényleg nagy gáz van. Megfogta a kezemet és behúzott az ölébe.
- Mondjad szerelmem! Azért vagyok, hogy meghallgassam a problémáidat.
- Arról van szó, hogy aggódom Harry miatt. Valami megváltozott vele...de nem tudok rájönni, hogy mi. Te nem tudsz semmit?
- Nem. De nekem is feltűnt, hogy mostanában különösebben viselkedik amikor a közeledben van.
- Mi? Nekem ez fel se tűnt.
- Pedig így van. Általában mindig adja a rossz fiút akinek senki nem parancsol, löki a hülyeséget. Ez jól is megy addig, amíg meg nem jössz. Meglát és puff. Mint akit teljesen kicseréltek. Tényleg nem vetted észre?
- Nem, mert amikor én Harryvel egy helyen vagyok, akkor általában te is ott vagy és akkor csak veled foglalkozok.
Niall csak elmosolyodott és egy csókot nyomott a fülem mögötti kis részre.
- Szeretlek! - suttogta.
- Nálam nem jobban! - suttogtam a szájába.
- Azt majd meglátjuk.
- Oké. Na de most komolyan. Mi lehet vele?
- Nagyon megszeretett téged az biztos. De nem tudom, hogy ez csak szeretet-e vagy több. - tűnődött.
- Arra célzol, hogy szerelmes belém?
- Azt nem tudom, de az tény, hogy fontos vagy számára.
- Ő is fontos nekem. Ő a legjobb barátom a bandából. Én is szeretem őt. De csak mint a barátomat.
- Tudom. Szerintem ne csináljunk semmit. Várjuk ki a következményeket.
- Rendben. - mondtam megkönnyebbülve - Annyira jó, hogy itt vagy és megbeszélhetjük.
- Kis butus! Persze, hogy megbeszélhetjük.
Átöleltem a nyakát és combomat a dereka köré fontam. Megcsókoltam a nyakát, majd egyre feljebb mentem. A száját szenvedélyesen megcsókoltam, amit ő örömmel fogadott.
- Hmm..ezt soha nem fogom megunni. - mosolygott bele a csókomba.
- Ajánlom is. Na de aludjunk, mert holnap is lesz nap.
- Csak még egy csókot. - könyörgött.
- Rendben. - adtam meg magamat.
Egy csókot nyomtam a szájára. De ő erősen magához húzott és követelte a csókot. Megadtam magam neki és engedtem, hogy ő irányítson.
- Nem egyről volt szó? - kérdeztem fáradtan.
- Nem tudok betelni veled . - mondta Niall leplezetlen szenvedéllyel.
- De holnap is kaphatsz. - mondtam neki - Már fáradt vagyok.
- Aludj hercegnőm! Énekeljek neked? - kérdezte.
- Igen. Az Irresistible-t..imádok elaludni rá és soha nem gondoltam, hogy egyszer élőben fogod nekem énekelni.
- Rendben, de felejtsd már el, hogy mi volt régen. Az enyém vagy most és mindörökké. Csak ez a lényeg.
- Szeretlek.
- Én is.
Lefeküdtem a párnámra, Niall mellém feküdt és elkezdte nekem énekelni angyali hangján a dalt. A második versszak végén, már teljesen elaludtam. Azt még éreztem, hogy Niall átölelt és a karjaiban aludtam el...

* Harry szemszöge*

Egyedül fekszem a szobámban. Nem bírok elaludni. Folyamatosan Anne jár a fejemben. Miért nem kellek neki? Tudom, hogy szeret, de nem úgy mint Niallt. Neki ő az egyetlen. Nekem viszont ő kell mindenestül. Hogyan mondjam ezt meg neki? Látom, hogy milyen szenvedéllyel néznek egymásra. Belesajdul a szívem. Niall Balira viszi. Mit fogok csinálni itthon 1 hétig nélküle? Bele fogok őrülni a hiányába pedig nem is vagyunk együtt. Istenem, kérlek segíts! Mondd meg, hogy mit csináljak. Ő az a lány akit nekem szántál?...

27. rész " Egy közös délután"

A fiúknak elállt a lélegzete. Mintha megfagyott volna a levegő. Éreztem, hogy mindenki ugyanarra gondol.
- Nem, nem történhet meg még egyszer!- mondtam és elkezdtem kirohanni a házból.
Nem foglalkoztam semmivel csak rohantam.
- Harry! - kiabáltam - Haaarry!!!
Hirtelen valaki elkapta a karomat és visszarántott. A rémülettől sikítani sem tudtam. Akaratomtól függetlenül kitörtek a könnyek a szememből.
- Héé! Anne! Mi baj van? - kérdezte az idegen.
Ezt a hangot ezer közül is felismerném...Harry. Gyorsan megfordultam. Ott állt előttem. Semmi baja nem volt. A megkönnyebbüléstől még jobban sírni kezdtem. Nem szóltam semmit csak a nyakába borultam.
- Anne! Miért sírsz? Naa..mondd már! Utálom amikor szomorú vagy. Na ne sírj már! - mondta.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. - mondtam könnyek között - Azt hittem veled is az lesz, mint Niallel..azt már nem bírtam volna ki.
- Miért történt volna az? Csak átmentem egy DVD-ért. Jaaa..- leesett neki - Kate..
Nem válaszoltam csak bólogattam.
- Te miattam aggódtál ennyire? De butus vagy. Értem nem kár.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Sokkal többet jelentesz nekem, mint te azt képzeled. - mondtam neki egy karba vágással egybe kötve.
Nem szólt semmit. csak elmosolyodott és megölelt.
- Gyere! Menjünk be!
Besétáltunk a házba, ahol a fiúk már nagyban az ebédet ütötték össze.
- Hál'istennek Harry! - mondták a fiúk.
- Csak egy DVD-ért mentem el. Kate nem tudott volna velem csinálni semmit. Túlságosan megijedt Annie-től.
Erre mindenki elkezdett nevetni. Sokkal jobb lett a hangulat a házban. Odamentem Niallhez aki egyedül állt a  konyhabútor mellett. Mikor odaértem hozzá átöleltem a derekát és egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott és egy csókot nyomott a számra.
- Hmmm..ez fini volt. - mondtam mosolyogva - Ebből kérek még.
- Ne legyen kisasszony telhetetlen. Majd egy szót suttogott a fülembe : Bali
Erre rögtön sokkal jobb kedvem lett. Hétfőn indulunk Niallel Balira egy hétre. Annyira várom már. Még vásárolni is el kell mennem. Nem baj. A csajok hétfőn jönnek haza, majd elhívom őket.
- Na milyen filmet hoztál? - kérdezte Louis Harryt.
- Igazából többet hoztam. Romantikus vagy vígjáték?
- Vígjáték. - mondta Louis, Liam és Zayn egyhangúlag.
- Háát.. én a romantikusra szavazok. - mondta Niall rám sandítva.
- Majd Balin annyi romantikus filmet néztek amennyit akartok. - nevetett Zayn.
- Valamiről lemaradtam? - kérdezte Harry - Bali?
- Uhh.. neked elfelejtettem mondani. - mondta Niall - Hétfőn Anne-el Balira megyünk nyaralni.
- Ááááá - mondta Harry közömbösen - Legyetek jók. - mondta már nevetve.
Én láttam rajta, hogy valami nincsen rendben, de nem szóltam semmit. Majd ezt is megkérdezem tőle.
- Kész a kaja! - mondta Liam - Mindenki vegyen egy tányérral és indul a mozi.
- Igenis kapitány! - hülyéskedett Niall.
Mindenki vett egy tányérral a fini ebédből és letelepedtünk a kanapéra. Harry a Johnny Engish-t hozta el.
Imádom ezt a filmet. Főleg a fiúkkal nézni. Előre nevetek.
Niallel szétnyitottuk a kanapét és lefeküdtünk mind a hatan. Én Niall és Harry közé kerültem. Hoztam egy takarót. Mindenkit betakart akkora nagy volt.
- Indul a mozi! - kiabáltak a fiúk.
Távirányíthatós volt a redőnyt. Lehúztam a redőnyöket és elindítottuk a filmet. Nem tudtam nagyon figyelni a filmre, mert Harry és Niall folyamatosan lökte nekem a hülyeséget. Annyira kifáradtam a nevetéstől, hogy alig bírtam ébren maradni. Ráfeküdtem Niall mellkasára és hallgattam a szíve dobogását. Nem tudom meddig próbáltam elaludni, de valaki simogatta a hátamat, miközben próbáltam elaludni, de ez nem Niall volt. Erre már nem bírtam visszareagálni, mert elaludtam.
Álmomban Harry szerelmet vallott, hogy nem engedni, hogy elmenjek Niallel Balira, mert engem szeret. Én meg összetörtem a szívét azzal, hogy Niallt választottam.
Aztán hirtelen felkeltem. A szobámban voltam az ágyban és valaki aludt mellettem.
- Niall! Kérlek kelj fel édesem! - simogattam - Valamit meg kell beszélnünk...

26. rész " Egy váratlan vendég"

- Ki lehet az? - kérdezte Louis.
- Nem tudom. Nem várok vendéget. - mondtam.
- Kinyissam? - kérdezte Harry.
- Légyszíves.
Hazza elfutott az ajtóhoz és kinyitotta. Katie állt az ajtóban. Vajon miért nem lepődtem meg? Számítottam rá, hogy el fog jönni. De ahogyan a fiúk reakcióját figyeltem ők nem számítottak rá. Ahogy meglátták Katie-t egy lépéssel közelebb jöttek hozzám és Niall megfogta a kezemet.
- Mit szeretnél? - kérdezte Harry.
- Megígérted, hogy ma veletek lehetek. Eljöttem.
- Harry nem hívta fel az intézetet? - súgtam Niallnek.
- De. De azt mondták, hogy csak késő délután tudnak érte eljönni.
- Ne haragudj Kate de ezek után amiket Niallel tettél nem akarunk nagyon veled lenni. - mondta Liam a maga legkedvesebb hangján.
- De megígértétek nekem.
- Szerinted egy ilyen emberrel, mint te engedem, hogy a fiúk együtt legyenek? - kérdeztem.
- Miért? Milyen ember vagyok?....Áááá..Szóval Niall mesélt rólam.
- Nem lett volna szabad idejönnöd. Menj innen! - kiabáltam rá.
- Te nekem nem parancsolsz. Kis cafka.
- Azért tudd, hogy miket beszélsz. - mondta neki Harry.
Észre sem vettem, hogy odajött mellém közben. De most jól esett, hogy mind ott voltak mellettem.
- Tudom, hogy miket beszélek. De nekem egy kis modellecske ne mondja meg, hogy mit csináljak, mert azt megemlegeti.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni. Az lesz életed utolsó tette. - mondta Niall.
- Jajj Niall! Ne mondd, hogy szereted ezt a kis lotyót? Hogy Liam, Louis és Zayn lotyeszokkal kavarnak azt megértem. De még te is?
Láttam, hogy a fiúknak megy fel a pumpájuk. De nem szóltak semmit. A vérnyomásom 200 volt. Ha Niall és Harry nincsenek mellettem már biztosan megtéptem volna a kis csajt.
- Miért? Nincsen igazam? Ringyók. Ez az egyetlen jó jelző rájuk. Ezért vannak ilyen jóban.
Most pattant el az az ér a fejemen.
- Katie! Engem annyit sértegethetsz amennyit akarsz. Danielle, Perrie és Eleanor az egész életednél többet ér. Arra sem vagy méltó, hogy a lábnyomukra nézz. És most takarodj innen!
Kiszabadítottam magamat Niall szorításából és elindultam a lány felé. Látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok, nem is próbált ellenkezni. Megfogtam és kihajítottam az udvarra, majd bevágtam az ajtót. Olyan szintű idegesség fogott el, hogy egy bokszmeccset is megnyertem volna. Mikor kicsit lenyugodtam felnéztem a fiúkra akik halál sápadt arccal álltak a helyükön.
- Mi baj van? - kérdeztem hirtelen.
- Anne! Te valami elképesztő vagy. - mondta Louis - Gyere ide!
Odafutottam hozzá, ő meg egy hatalmas öleléssel jutalmazta a tettemet.
- Rendesen félek tőled! Ilyen vékony testben ekkora erő! - nevetett Zayn majd ő is megölelt.
- Szuper voltál! Nekem nem lett volna ehhez bátorságom..és köszönöm, hogy így kiálltál a lányokért. Nagyon aranyos vagy.
- Ugyan már! - mosolyogtam - Imádom a lányokat. Ez a legkevesebb amit megtehettem értük.
- Ők is imádnak téged. Ez elhiheted.
Mosolyogva megöleltem Liamet is. Már csak Harry és Niall maradt, akik még mindig sápadtan álltak a helyükön.
- Mi baj van srácok? - kérdeztem aggódva.
- Hát..most kicsit szomorú vagyok. - mondta Harry.
- Mert? - kérdezem ijedten.
- Nem szekálhatlak többet, mert megjárom. - vigyorgott rám szemtelenül.
- Hát ne is! Különben te is így jársz. - nevettem - De téged soha nem bántanálak!
- Ez megnyugtat. - mosolygott és egy hatalmas ölelést kaptam.
Mennyire jó Harryt megölelni. Olyan édesen szorít magához. De azért Niallt nem übereli.
Végül már csak Niall maradt.
- Anne! Ha még egyszer ilyet csinálsz! - láttam rajta, hogy teljesen maga alatt van.
- Ne haragudj, hogy megvédtem azokat akiket szeretek. - mondtam sértetten.
- Nem azért mondom. De Kate egy közveszélyes őrült. Meg is sérülhettél volna, vagy még rosszabb...Lehet, hogy kés volt nála. Ezzel nem szabad viccelni. Ha valami történne veled... - a sírás kerülgette.
- Édesem! Köszönöm, hogy így aggódsz értem. De meg kell tanulnom megvédenem magam. Nem lehetsz mindig ott, hogy megvédj.
- De én ott leszek! Egész életemben vigyázni fogok rád. Nagyon szeretlek.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Én is nagyon szeretlek.
- Ne sírj Annie! Naa! Nyugalom. Semmi baj. - mondta Niall és magához húzott.
- Nem akarlak soha elveszíteni. - motyogtam a könnyeim között.
- Én se téged. Annyira szeretlek.
- Én is téged. - mondtam majd gyengéden megcsókoltam.
- Nem vagytok éhesek? Liammel összedobunk valami könnyű ebédet. - kérdezte Zayn.
- Nagyon. - nevettünk Niallel.
- Szépen egymásra találtatok. Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy alig esztek.
Erre mindenki nevetésben tört ki. De valaki hiányzott. Harry!
- Hol van Harry? - kérdeztem hirtelen.
- Az előbb ment...ki. - mondta Louis elcsukló hangon.
- Katie!! - suttogtam....

25. rész " Catch me if you can"

Niallnek igaza volt. Reggel ezekre a furcsa mondatokra keltem fel:
- Szerintetek él még?
- Persze, hogy él te szerencsétlen mozog a mellkasa.
- Felkeltsem?
- Hagyd aludni. Hosszú éjszakája volt.
Persze, hogy a One Direction tagjai tanakodtak az ágyam mellett, hogy éppen mi lehet velem.
- Nem tudok várni. Hozom a vödröt.
- Eszedbe ne jusson Styles! - ugrottam ki az ágyból ahogy ezt a mondatot meghallottam.
A fiúk dőltek a nevetéstől. Biztos nagyon értelmesen néztem ki ahogy kirontottam a szobából le a lépcsőn.
- Hozd vissza Niall! - nevetett Hazz - Vagy én hozzam vissza? - kérdezte a maga perverz hangján.
- Ne fáradj majd én visszahozom.
- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. - kiabáltam neki fel a lépcső aljáról.
- Ezt kihívásnak veszem.
Hallottam, ahogyan elkezd futni lefelé a szobámból. Én azzal a lendülettel felvettem a cipőmet és kirohantam a házból.A suliban sprint bajnok voltam, ez a kis futás meg sem kottyant. Átszaladtam a kerten és felmásztam egy fára. Hallottam, hogy Niall bekiabál a fiúknak. Gyertek le srácok, Harrynek sikerült teljesen elkergetnie. Segítsetek! A fiúk már meg is jelentek a kertben.
- Nem lehet olyan messze. - mondta Zayn.
- Váljunk ketté. - ajánlotta Liam.
- Én megyek Niallel és Harryvel. - mondta Louis.
- Akkor én Liammel átnézem a kertet, ti meg menjetek el és nézzétek meg a ház környékét. - mondta Zayn.
- Induljunk! - mondták a fiúk nevetve.
- Olyan mintha 10 évesek lennénk és bújócskáznánk. - nevetett Niall.
Hallottam, hogy eltűntek Louisék, de Liam és Zayn még mindig ott álltak szemben velem.
- Most már lejöhetsz. - nevettek.
- Ti meg honnan? - kérdeztem nevetve.
- Csak a vak nem veszi észre a lila ruhádat a fán. De amint látom a szőke herceged vak. - nevetett Zayn.
- Akkor most beárultok? - kérdeztem ijedten, ahogy lemásztam a fáról.
- Az attól függ. - mondta Liam.
- Mitől?
- Hát, ha falazunk neked akkor barátoknak kéne lennünk. De te nem tekintesz minket annak...
- Dehogyisnem! - nevettem rájuk. - Ti vagytok a világ legjobb fej emberei! Imádlak titeket egytől egyig.
- Ez esetben...nagy ölelés - mondta Liam.
Megöleltük egymást és bementünk a házba reggelizni. Anyáék elmentek a városba vásárolni, szóval csak miénk volt a ház és a fiúknak is szabadnapjuk volt.
- Meddig hagyjuk őket keresni téged? - kérdezte Zayn.
- Minél tovább. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vágnak, hogy nem találtak meg. - nevettem.
A fiúk is szakadtak a nevetéstől.
- Olyan rosszak vagyunk - nevetett Liam.
- Én vagyok Bradford rossz fiúja nem emlékszel? - kérdezte Zayn.
- Hogyan tudnám elfelejteni? - nevetett vissza Liam.
- Mikor jönnek már a csajok vissza? Már hiányoznak. - kérdeztem szomorúan, bár tudtam, hogy mikor, mert Harry elmesélte.
- Csak szombaton, hidd el nekünk is hiányoznak. Meg te is hiányzol nekik. - mondta Liam.
- Ja..jut eszembe. Ha hozzák az ajándékot lepődj meg, mert megígértünk, hogy nem mondunk semmit.
- Nyugi. Megfogok. Amúgy sem tudom, hogy mit hoznak.
- Shh! Itt vannak Niallék. - mondta Liam. - Anne! Gyorsan bújj el!
Mint az őrült felrohantam a szobámba. Hirtelen jobb nem jutott az eszembe. Résnyire nyitva hagytam a szobám ajtaját.
- Nem találtuk meg! - rontott be Niall a házba.
- Mi sem láttunk - mondta Liam teljes nyugalommal a hangjában.
- Vajon hol lehet? - kérdezte aggódva Harry.
- Jézusom! Ugye nem Katie rabolta el, mint Niallt? - aggódott Louis.
- Kérlek Lou ne mondj ilyet. Így is annyira ideges vagyok, hogy nincsen meg. Ha valami történt vele én nem tudom mit csinálok magammal.
- Az én hibám. Nem tudtam, hogy ennyire fél a hideg víztől. - mondta Harry - Annyira aggódom érte.
- Istenem annyira hiányzik! Csak fél órája nem láttam, de megőrjít a tudat, hogy nem tudom, hogy merre van. Éreztetek már ilyet?
- Ezt hívják szerelemnek Niall. - mondta Zayn.
- Meg fogok őrülni. - hallottam Niall hangján, hogy mindjárt elsírja magát.
Nem bírtam már  hallgatni, hogy szenved. Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn.
- Anne! - kiáltottak fel kórusban.
- Ezt hogy a fenébe csinálhattad velünk? - kérdezte Harry és odajött és megölelt - Soha ne csinálj ilyet!
- Anne! Annyira féltem, nem tudtam, hogy mi van veled.  - mondta Niall.
- Itt vagyok édesem! Látod. Nekem ezt kellett 2 napig folyamatosan átélnem. Nem tudom elégszer megköszönni a fiúknak, hogy itt voltak mellettem.
- Szeretlek! - mondta Niall és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
De ahogy ezt kimondta kopogtattak az ajtónkon...

24. rész  "Katie"

Kínos csend ült a kocsira. Én a döbbenetről szólni sem tudtam, de láttam, hogy Hazz is ezen a véleményen van.
- Te tudod ki volt ez az elmebeteg? - kérdeztem döbbentem.
- Igen...tudom - mondta - Katie. Még Írországban ismertem meg. Osztálytársak voltunk a gimiben, de nem volt sokáig velünk, mert kiderült, hogy...hogy is mondjam...gyengeelméjű volt és elvitték egy olyan helyre ahol neki jó lesz. Nem hittem, hogy valaha is találkozunk.
Láttam Niallon, hogy teljesen megrendítették az események ezért nem szóltam semmit, csak hozzábújtam. Megfogta a kezemet. Éreztem, hogy megnyugszik és szépen lelassul a szívverése.
Hirtelen eszembe jutott valami.
- Úristen - suttogtam.
- Mi baj van? - fordult Harry hirtelen hátra.
- Ez a lány. Katie. Holnap találkozni akar veletek.
Észre vettem, hogy Harry is egy percre megijed, majd gyorsan visszafordul a volánhoz.
- Ezt nem engedhetem. - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- De megígértem neki Annie...-mondta Harry idegesen.
- Akkor sem hagyom. Ennek a lánynak zárt intézetben kellene lennie. Nem. Nem fogom hagyni.
- Miről beszéltek? - kérdezte Niall feszülten - Mit nem engedsz édesem?
- Ez az elmebeteg csak úgy engedett el téged ha találkoztok vele. De ezt nem fogom engedni.
- Nem tudod melyik intézetbe vitték? - kérdezte Harry Niallt.
- Nem emlékszem már rá. De megtudhatom. Megkérdezem pár régi ismerősömet. Valaki csak fogja tudni.
- Rendben. Megtudod, hogy hova van elhelyezve, én meg felhívom az intézetet és megkérdezem, hogy Katienek szabad lenne szabadon mászkálni. - vette Harry az irányítást a kezébe.
A fiúk megbeszélték még, hogy mi lesz a teendő. Én csak figyeltem a hangjukat és ahogy Niall mellkasán feküdtem olyan nyugalom jött rám amire már régóta szükségem volt. Egy kicsit elbóbiskoltam.
- Édesem! Kelj fel kérlek! - simogatta Niall az arcomat - Itthon vagyunk!
- Elaludtam? - kérdeztem meglepődve.
- Egy picit. - kuncogott Niall.
- Dehogyis picit úgy horkoltál, mint egy gyárkémény. - nézett Harry rám a másik ülésről.
- Kösz Hazz, tőled nem is vártam többet. - mosolyogtam rá.
- Na gyere Csipkerózsika. - fogta meg a kezem - Vagy inkább a szőke herceg vigyen fel a szobádba?
- Hmmmm..nehéz döntés - nevettem- Másik esetben tuti azt mondtam  volna, hogy mind a ketten gyertek, de most ne. Elég lesz egyedül felsettenkednem a szobámba.
- Ez esetben enyém a szőke herceg!! - nevetett Harry - Gyere én lovagom! Felmegyünk a szobánkba!
- Jól van kiscicám. Grrr - röhögött Niall, majd felém fordult.
- Jó éjszakát édesem! Holnap én leszek az első akivel találkozni fogsz.
- Te most csak pihenj! És egyél sokat! - csókoltam meg - Borzasztó így látni téged.
- Szeretlek. - suttogta a számba Niall.
- Én is téged, de most menjetek. Aludjatok jól! Ja és Harry...a szőke herceg az enyém.
- Meglátom mit tehetek. Aludj jól Annie! Remélem attól még, hogy Niall hál'istennek megvan mi még ugyanolyan jóban leszünk.
- Persze. Te lettél a legjobb fiú barátom - és egy puszit nyomtam az arcára.
- Akkor jó. - nevetett - De tényleg mennünk kéne.
A fiúk elindultak a házuk felé én meg besettenkedtem a házba. Megnyugodtam amikor láttam, hogy anyáék még alszanak. Gyorsan besiettem a szobámba. Felvettem a pizsimet és gyorsan befeküdtem az ágyba. Ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára: 3:00. Aludnom kellene már. De nem jött álom a szememre. Folyamatosan pörgött az agyam. Az járt egyfolytában az agyamban amit a kocsiban láttam. Mikor Niallhez bújtam Harry belenézett a visszapillantóba és láttam, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán. Először nem hittem a szememnek. Lehet, hogy csak könnyezett de ez nagyon valóságos volt. Nem tudom, hogy miért lehetett. Holnap megkérdezem tőle, hogyha kettesben leszünk. Ezzel az elhatározással sikerült elaludnom...

* Harry szemszöge*

Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért mindig olyan lányokba esek bele akikbe nem lenne szabad. Niall és Anne annyira összeillenek én meg mégis azt kívánom bárcsak szakítanának. Hogy lehetek ekkora seggfej? Niall az egyik legjobb barátom. És végre boldog. Nekem is örülnöm kéne. De nagyon szeretem Annet és nem akarok neki fájdalmat okozni. Láttam az arcát, hogy mennyire aggódik Niallért és mennyire örült mikor visszakapta. Nem akarom megfosztani ettől a boldogságtól. De nem fogok róla lemondani. Tudom, hogy mennyire önzőnek hangzik de nem tudok. Bármennyire is akarom nem tudom. Ha meglátom semmi nem érdekel csak ő. Soha nem hittem, hogy valaha érezni fogok ilyet....

* Niall szemszöge*

Végre Annel lehetek. Annyira hiányzott. Ez a lány egyszerűen felbolygatta az egész világomat. Soha nem fogom elhagyni. Ahogy megláttam tudtam. Ő az a lány akit mindig is vártam. Van szerelem első látásra. Nem hiszem el, hogy ez a lány az enyém. Olyanok vagyunk, mint a kirakós két darabja. Soha nem hittem, hogy egy magyar modell lesz a barátnőm. Annyira örülök, hogy így történt. A fiúk és a lányok is nagyon szeretik. Főleg Harry. Meg tudom őket érteni. Nem sokára megyünk kettesben Balira ott végre csak egymáséi lehetünk. A fiúknak még nem is szóltam róla...

23. rész " Végre együtt"

- Shh! Csendesen!- mondtam Harrynek, ahogy lesettenkedtünk az emeletről - Anyáék fel fognak kelni!
- Jól van. Bocsi.
Szerencsésen lesettenkedtünk az emeletről. Gyorsan kicsusszantunk az ajtón és megkerestük a sötétbe Harry kocsiját. A korom fekete éjszakában a lábam elé sem láttam. Hirtelen megbotlottam. De furcsa módon nem éreztem ütődést, pedig tuti, hogy nagyot eshettem.
- Mi a...??- kérdeztem.
- Szívesen - mondta Harry, ragyogó mosolyát még a sötétben is láttam.
- Köszönöm. Te vagy az őrangyalom. - mosolyogtam vissza.
- Haaajj, hogy erre te még csak most jöttél rá! - nevetett Harry színpadiasan.
- Na dugulj el! - vágtam karba - El fogunk késni!
- Már ott lennénk, ha nem akarnál mindenáron kárt tenni magadban. - mondta Hazza vigyorogva.
- Jogos. De kérlek menjünk. - néztem ár kiskutya szemekkel.
- Ez a nő fog a sírba vinni. - nevetett.
- Tudom - nevettem az arcára- De kérlek siessünk.
Nem szólt semmit csak beült a kocsiba. Nem szóltunk egymáshoz az úton. Ha nem kapcsolta volna be a rádiót biztosan elalszom. A rádióban valami filmsláger hétvége ment. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor eszembe jutott Niall. Ez erőt adott, hogy ébren maradjak. Nem kellett sokat dacolnom az álmokkal, mert megérkeztünk.
- Mielőtt kiszállnánk. Megtennéd nekem azt a szívességet, hogy mellettem maradsz? Nem akarom, hogy bajod essen. Nem tudjuk, hogy kik ezek az emberek. Megígéred?
Megígértem ezt Harrynek. Nem tudom...de láttam a szemében, hogy tényleg aggódik értem. Nem akartam neki ezzel is nehezíteni a dolgán. Így is elég nehéz lesz neki.
- Akkor jó. - mondta - Na gyere!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk egymás mellett bele a sötétségbe. Az éjszaka nagyon ijesztő volt. De a tudat, hogy Harry itt van mellettem megnyugtatott.
- Itt lennénk. Ez a London Eye alja, ahová megbeszéltük a találkozót.
- Nincs itt senki.
- Még van 5 perc - nézett Harry az órájára.
- Szerinted mit kérnek Niallért cserébe?
- Fogalmam sincsen. - mondta aggodalmasan - De nem lesz olcsó mulatság.
- Jött valaki. - mondtam idegesen.
Harry hirtelen abba az irányba fordult ahonnan a hangot hallottuk. Egy lány jött. Egyedül volt.
- Örülök, hogy eljöttetek. - mondta vigyorogva.
Ez a lány életem egyik legrosszabb élménye volt. Szakadt ruhákban, vigyorogva közeledett felénk. Harry védelmezően elém állt.
- Jézusom Harry! Rámászol az egyik legjobb barátod csajára? Ezt azért még tőled sem vártam.
- Ki vagy te? - mordultam rá idegesen - És hol van Niall?
- Nyugalom Anne. Jól van. Ott van a kocsiban. De ahogy hallom nagyon ki akar jönni.
A kocsi felé néztem. Tényleg ott volt Niall. Ott ült az első ülésen. Nagyon ramatyul nézett ki. Oda akartam szaladni hozzá, de a lány odaállt elém.
- Lassan a testtel! Nem mész oda!
- Mit akarsz tőlünk?- kérdeztem sírva.
A lány csak ördögien kacagott, majd Harryre nézett.
- Harry drágám? Be se mutatsz?
- Bemutatnálak ha ismernélek. De mondd meg, hogy mit akarsz és megadjuk neked. Csak engedd el Niallt!
- Hogy mit akarok? Összetörtétek a szívemet. Te és a kis barátaid.
- Nem értem, hogy miről beszélsz. - értetlenkedett Harry.
- Nem érted mi? Az egésznek Anne és a barátnői az okai. Perrie, Eleanor és Danielle. Ők miért jobban mint én? Nekem miért nem lehet meg az ami nekik? Én miért nem lehetek boldog?
- Várj! -szóltam közbe - Ha jól veszem a lapot neked az a bajod, hogy nem lettél a fiúk barátnője?
- Pontosan. Te neked miért lenne több jogod a fiúkkal lenni, mint neked.
- Hát te nem vagy normális. Kezeltesd magadat! És most engedd el Niallt.
- Még te parancsolgatsz itt? Te kis szajha?
- Azért vegyél vissza- szólt bele Harry - Mit szeretnél? Nyögd már ki!
- Titeket!
- Jó, holnap elmegyünk a fiúkkal hozzád. Így jó lesz? - kérdezte Hazz
- Rendben. - ragyogott fel a csaj szeme.
- Engedd el Niallt! - szűrtem a fogaim között- Ne akard, hogy hívjam a rendőrséget! Neked valami szanatóriumban lenne a helyed.
A lány nem szólt semmit csak megnyomta a kocsikulcsot és kinyitotta a kocsit. Mint az őrült el kezdtem rohanni a kocsi felé. Feltéptem az ajtót, hogy minél előbb láthassam.
- Niall! - mondtam - Itt vagyok!
- Anne? Tényleg te vagy az? - kérdezte bágyadtan - Azt hittem soha nem látlak már viszont.
- Itt vagyok szerelmem!
Megcsókoltam. Mintha a csókomtól érőre kapott volna. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy észre sem vettem az idő múlását. Mikor abba hagytuk azt vettem észre, hogy Harry ott áll mögöttem.
- Hogy vagy tesó? - kérdezte aggódva.
- Jól vagyok...csak nagyon fáj a fejem. - mondta Niall fáradtan - Meg nagyon éhes vagyok.
- Azt elhiszem. Gyere, menjünk haza. - mosolygott Harry.
Kitámogattuk Niallt a kocsiból. Alig bírt állni a lábán. Én még vissza kiabáltam a lánynak, aki elrabolta Niallt:
- Ezt még megkeserülöd te... ( itt olyan szót használtam ami nem ide való).
A lány csak nézett, de nem szólt semmit, majd eltűnt a sötétben.
Beszálltunk a kocsiba. Én Niall mellé ültem. Hazafelé elmeséltem Niallnek, hogy Harry mennyire édes volt velem.
- Köszönöm tesó. - köszönte meg Harrynek.
- Nincs mit. Anne-el nagyon megszerettük egymást. Persze, mint csak barátok.
- Így van. Harrynek köszönhetem, hogy nem törtem össze amikor eltűntél. Nagyon sokat tett értem.
- Örülök, hogy ilyen jóban lettetek. - mondta Niall - Édesem! Annyira hiányoztál, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Életemben nem sírtam még ennyit.
- Te is nagyon hiányoztál. De most már minden rendben. Együtt vagyunk újra. Te nem tudod ki volt az a lány?
- De...tudom...

22. rész " Egy éjszaka teli könnyekkel"

- Istenem mikor lesz már éjfél? - türelmetlenkedtem - Beleőszülök a várakozásba.
- Anne, ne idegeskedj. Még csak 10 óra van. Van még 2 óránk. - csitított Harry, aki az ágyamon feküdt és egy könyvet olvasott.
A szüleim jó fejek voltak és megengedték, hogy Harry itt maradjon. Azt mondtuk, hogy beállítja az új gépemet. Lehet, hogy kicsit átlátszó volt, de nem jutott jobb az eszünkbe. Anya egy órával ezelőtt beszólt hozzánk, hogy elmennek aludni, mert holnap korán kelnek.
- Bocsi. Csak annyira ideges vagyok.
- Elhiszem. De ettől nem fog jobban múlni az idő. Gyere nézzünk valamilyen filmet addig - mosolygott.
- Hogy tudsz ilyenkor a filmekre gondolni?? - rivalltam Harryre, aki láthatóan nem ezt a reakciót várta.
De ahogy kimondtam, meg is bántam. Hogy lehetek ennyire hülye? Harry az egyetlen aki most itt van velem és neki mindent elmondhatok. A sírás újra rám tört, leültem a padlóra és csak sírtam. Harry odaült mellém és szorosan átölelt.
- Tudom, hogy mennyire nehéz és próbálok segíteni. - mondta ő is a könnyei között.
- Miért sírsz Harry? Nem akartalak megbántani, ne haragudj.
- Nem. Dehogyis. Nem bántottál meg. Csak annyira rossz látni, hogy szenvedsz, mert annyira szeretnék enyhíteni a fájdalmadon de látom, hogy tehetetlen vagyok. Ez a tehetetlenség az őrületbe kerget.
- Jajj Hazzám. Annyira jó vagy hozzám. - bújtam közelebb hozzá - Mivel érdemeltem meg?
- De butus. Nem veszed észre, hogy amióta csak megláttalak jóban vagyunk. Úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek, pedig csak egy hónapja körülbelül. Nem tudom miért van ez. Te éreztél már ilyet?
- Igen. Ezt elmesélem neked is. Mikor 14 éves voltam. Ültem a szobámban és csak sírtam. Miattatok.
- Miattunk? - nézett rám kérdőn.
- Igen. Hatalmas Directioner voltam akkor és vagyok most is és annyira rossz volt belegondolni, hogy soha nem fogok veletek találkozni. Hiszen annyi más gyönyörű lány van a Földön. Miért pont nekem sikerülne? - mondtam szomorúan.
- Anne! Ezt nem mondhatod komolyan. Szerintem te vagy a világ egyik legszebb lánya és nagyon örülök, hogy találkozhattunk, de ezt a többiekről is elmondhatom. Nekünk találkoznunk kellett. Ez így volt megírva ott fent. Hidd el.
- Én is ezt mondogattam magamnak amikor teljesen elhagyott a remény. Ha az életben találkoznod kell valakivel akkor úgyis találkozni fogtok. Annyira örülök, hogy sikerült amire vágytam egész életemben.
- Arra vártál, hogy megismerj minket? - mosolyodott el.
- Igen. Erre is. De legfőképp arra, hogy szeressenek. Tudom, hogy a családom mindig itt lesz nekem. De én másfajta szeretetre gondoltam.
- Értem. Hát ezen most már ne rágódj. Az életünk úgy van megírva, hogy találkoznunk kellett. Ezért találkoztál Niallel. Nem volt komoly kapcsolata, mert egy lány sem tetszett neki igazán. Aztán jöttél te és paff. Az egész világát felbolygattad egyetlen pillantással. Mi ez ha nem sors?
Erre nem szóltam semmit csak mosolyogtam.
- Köszönöm, hogy meghallgatsz Harry. Ez nagyon sokat jelent nekem. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Én pedig azt köszönöm, hogy megbízol bennem és elmondod. Nekem pedig ez jelent nagyon sokat. El sem hiszed mennyit. Szeretlek pici lány - nyomott egy puszit ő is az arcomra.
- Én is téged Styles - mosolyogtam rá.
- Még mindig nincsen kedved filmet nézni velem? - nézett rám a gyönyörű zöld szemével.
- Attól függ. Most annyira ramaty állapotban vagyok, hogy nekem nehogy valamilyen romantikus émelygést kelljen néznem, mert akkor tuti nem tudsz megnyugtatni.
- Én valami akció filmre gondoltam. Beszélgettem apukáddal. - nevetett fel.
- Rendben akkor nézzünk  akció filmet. Szállító?
- Benne vagyok. De akkor a hármast.
- Jó, a hármast nézzük.
Felfeküdtünk az ágyra, odahoztuk a laptopot és elindítottuk a filmet. Ráfeküdtem Harry mellkasára.
- Ugye nem baj? Annyira kényelmes. - mosolyogtam
- Dehogyis. Csak nyugodtan.
A filmre nem tudtam nagyon figyelni. Csak hallgattam Harry szívdobogását és mellkasának emelkedését. Niall jutott eszembe. Most vele kéne itt feküdnöm. De ő valahol be van zárva én meg itt filmet nézek.
Elhúzódtam Harrytől és elkezdtem sírni. Bele a párnámba és torkom szakadtából üvölteni. De nem hallotta senki.
- Mi baj van? - kérdezte Harry nyugtalanul.
- Ez nekem nem megy. A világ számomra egyik legfontosabb embere eltűnt én meg itt filmet nézek.
Láttam ahogy Harry arca elkomorult.
- Elhiszem. Ha zavarok elmehetek. Kényelmetlen lehet ez neked. Ne haragudj ebbe bele sem gondoltam.
- Ne! Maradj, kérlek! Csak én nem vagyok OLYAN lány. Számomra Niall létezik és most itt fekszem veled és filmet nézek miközben ő eltűnt. - és újra sírni kezdtem.
- Hééj-hééj. Anne! Én nem akarok tőled semmit amit te nem. És tudom, hogy te milyen tiszta vagy. De attől még, hogy hozzám bújsz, mert barátok vagyunk ebben nincsen semmi. Én sem akarnám Niallt megbántani.
- Ne haragudj, hogy ilyeneket mondtam. - odakúsztam Harryhez és átöleltem a nyakát, ő is visszaölelt. De most nem én sírtam hanem ő. Nem mertem megkérdezni, hogy miért csak hagytam, hogy kisírja magát.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- 11:30- nézett az órájára - Induljunk.

* Harry szemszöge*

Annyira jó volt, hogy ma éjszaka itt lehettem vele. Amikor elmondta, hogy mennyire kényelmetlen neki ez a helyzet és hogy ő csak Niallt szereti azt hittem, hogy meghasad a szívem. De megölelt. Annyira édes az ölelése, hogy nem bírok neki ellenállni. Azt mondta, hogy szeret, és egy puszit is kaptam. Mennyei volt. Ha egy puszija ilyen milyen lehet a csókja? De ebbe nem szabad belegondolnom. Nem bánthatom meg ennyire. Megbízik bennem és szeret, mint a barátját. Ez egyenlőre bőven elég...

21. rész " A fenyegetés"

- Mennünk kéne. - húzódtam el Harrytől, aki kicsit vonakodva, de elengedett.
- Tényleg mennünk kellene.
Kimentünk a házból és átmentünk hozzánk. A konyhában Liam és Louis anyával készítette az ebédet. Zayn apával focimeccset nézett a nappaliban.
- Milyen sokáig tartott - nevetett apa - De ugye megvan?
- Persze csak sehol nem találtuk. - nevetett Hazza - Srácok jönnétek egy percre?
Nem szóltak semmit csak némán elindultak velünk fel a szobámba.
- Srácok! Niall eltűnt - mondta Harry könnyekkel küzdve.
A fiúk megrökönyödve ültek le az ágyamra. Ahogy végig néztem az arcukon rám jött a sírás. Odamentem hozzájuk és átöleltem őket.
- Akkor már tudom, hogy miért volt Anne ilyen furcsa ma. - mondta Louis.
- És a lányok is pont most mennek el - mondta könnyei között Liam.
- Hova mentek? - kérdeztem
- Akkor most már megmondhatjuk neki. Névnapi ajándékot mentek neked venni Párizsba, de kérték, hogy ne szóljunk.
- Elmentek ajándékot venni nekem Párizsba? Istenem, de aranyosak. - mosolyogtam.
- Szóljak nekik, hogy jöjjenek haza? - kérdezte Zayn.
- Ne. Nem akarom, hogy idegeskedjenek. Mikor jönnek vissza?
- Szombaton. Vannak ott barátnőik és őket is meglátogatják.
- Akkor van egy hetünk.
- A szüleidnek mit mondunk? - kérdezte Louis.
- Nem tudom fiúk. De nem szeretném nekik elmondani, mert akkor ők is idegesek lesznek és akkor biztosan összetörnék.
- Megértelek. - ölelte át a vállam Liam - Akkor péntekig nem szólunk nekik. Reménykedjünk, hogy nem tűnt el igazából csak elfelejtett szólni.
- Én is ebben reménykedek.
- Nem hiszem fiúk. Anne-el átnéztük az egész várost. Sehol nem látták és a telefonja is ki van kapcsolva.
A fiúk észre vették, hogy annyira ideges vagyok, hogy már alig bírok állni a lábamon. Pont el akartam a szédülni, mikor Louis elkapott és az ágyra rakott.
- Pihenj Anne. - mondta kedvesen - Elmegyünk a srácokkal és még egyszer körülnézünk a városban.
- Én is veletek megyek. - erősködtem.
Annyira erőtlen voltam, hogy rögtön visszaestem az ágyra.
- Inkább maradok. - mondtam szomorúan.
- Nem lesz semmi baj. Sietünk vissza. - mondták majd egyenként puszit nyomtak az arcomra - Aludj egy picit.
Az álom nagyon gyorsan rám tört. Egy alagútban voltam, ami tele volt autóval, de csak én voltam ott egyedül ember. Közelebb futottam. A rengeteg autó egy embert vett körül aki vérbe fagyva feküdt az úton. Úristen! Niall feküdt ott az úton. Próbáltam kiabálni de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak ráfeküdtem a testére és sírtam.
Hirtelen arra keltem fel, hogy tiszta víz a párnám és valaki a nevemet mondogatja.
- Anne, ébredj fel. Ez csak egy álom volt. Ne sírj.
Harry volt az. Ott ült az ágyam mellett.
- Harry! Hát hogyan kerülsz te ide? Nem mentél el a fiúkkal?
- De elmentem. Csak nem akartalak itt hagyni ilyen állapotban. Szóltam a fiúknak, hogy vissza jövök. Ők örültek is, mert nagyon aggódtak érted.
- Ne haragudj, hogy ennyire a terhedre vagyok ma. - mondtam szomorúan.
- Anne! Ezt hagyd abba! Egyáltalán nem vagy a terhemre. Ellenkezőleg. Örülök, hogy itt lehetek veled.
Nem szóltam semmit csak mosolyogtam.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Hagyd csak! - mosolygott Harry- Felveszem.
Odaszaladt a telefonomhoz és felvette.
- Igen?
- Ha szeretnétek még életben látni a barátotokat akkor gyertek el ma éjszaka a London Eye-hoz. Különös élményben lesz részetek. - nevetett egy furcsa hang.
- Ki vagy te? - kérdezte Harry ingerülten.
- Ne idegeskedj kicsi Hazza. Mindent a maga idejében. Ezt add át Annenek is. Éjfélkor gyertek ide, ha akarjátok még az édes kis Niallt látni. A többieknek ne szóljatok, ha nem tudnád most is figyellek. Ha felmertek nyomni a rendőrségen akkor Niall már nem éri meg az éjfélt.
- Várj! Mit akarsz tőlünk,
De már nem válaszolt senki. Harry halálra váltan fordult oda hozzám.
- Jézusom Harry! Ki volt az?
- Az aki elrabolta Niallt. Azt mondta éjfélkor legyünk ott a London Eye-nél.
- Mit akar?
- Azt nem mondta, de hogyha szólunk bárkinek is Niallt megölik.
A torkomon akadt a szó. Az agyam pörgött. De most nem szabadott összetörnöm. Harrynek szüksége van rám.
- Akkor elmegyünk. - mondtam komolyan.
- Mondott még mást is....Most is figyelik minden mozdulatunkat....
Úgy éreztem magam mint egy szar Hollywood-i akció filmben. De ez nem lesz a kedvencem...

* Niall szemszöge*

Annyira éhes és szomjas vagyok.
- Valaki!! Akárki!! - ordítottam.
- Ne ordíts! Már szóltam a kis barátnődnek és Harrynek. Éjfélkor eljönnek érted.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Még te kérdezed? Összetörtétek a szívemet.
- Ismerlek? - kérdeztem kábultan.
Nem láttam az illető arcát, csak a hangja volt ismerős...valahol már hallottam ezt a gúnyos kacajt...csak tudnám, hogy hol....

* Harry szemszöge*

Szegény Anne. Miért művelik ezt vele? Ez a lány nem ártott senkinek csak boldog akart lenni. Erre most attól félek, hogy teljesen belebolondul a fájdalomba. Látom a gyönyörű arcát, ahogy eltorzítja a fájdalom.
Nem mondhatom el neki. Nem mondhatom el neki, hogy mennyire szeretem. Ő csak a barátot látja bennem...és látom, hogy mennyire szeretik egymást Niallel. Látom, hogy mennyire szenved, hogy nem tudja, hogy mi lehet vele.
De nagyon jól esik, hogy megbízik bennem. Ma is amikor megölelt....alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne...mindegy. Majd elmondom neki ha lenyugodtak a kedélyek. Most még nem. De addig is. Én leszek a legjobb barátja. De ha nem engem választ...akkor se fogok Niallel összeveszni. Túlságosan szeretem Anne-t ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, és Niallnek sem. Szinte a testvérem. Nem tudom, hogyan fogom neki ezt elmondani.....

20. rész  "Túl szép volt, hogy igaz legyen"

Reggelt megint egyedül keltem fel, de tudtam, hogy Niall reggel jön át a fiúkkal reggelizni, szóval nem izgultam.Gyorsan felöltöztem és szaladtam le anyának segíteni a reggeliben.
- Jó reggelt! - köszöntem boldogan.
- Szia édesem! - köszönt anya.
- Segítsek valamit?
- Megterítenél?
- Persze!
Gyorsan előszedtem 8 tányért és elkezdtem teríteni az asztalt.
- Szia Anne! - köszönt apa
- Szia apuci! - gyors puszit nyomtam az arcára.
- Ez most jött a postával. Az ügynökségtől.
Gyorsan a levélért kaptam, de apa gyorsabb volt.
- A-a. Előbb fejezd be amit elkezdtél.
Durcás arcot vágtam rá. Siettem befejezni a terítést, mert a fiúk bármikor megjöhetnek. Az utolsó szalvétát hajtottam meg amikor kopogtattak az ajtón. Siettem kinyitni az ajtót.
- Szia Anne! - köszönt Harry, Louis, Liam és Zayn kórusban.
- Sziasztok srácok! - gyorsan végig ölelgettem őket - Gyertek be!
Mikor Hazza be akart lépni az ajtón kihúztam.
- Hol van Niall? - kérdeztem.
- Nincs veled? - kérdezte Harry meglepődve.
- Nincs. Reggel mikor felébredtem már elment. Hol lehet?
- Fogalmam sincs. Nem szokott ilyet csinálni - mondta megrökönyödve.
- Jézusom mi lehet vele? Lehet, hogy elment reggel a stúdióba, vagy a Nando'sba - a sírással küzdöttem, kínomban már minden eszembe jutott.
Harry odajött hozzám és megölelt.
- Nem lesz semmi baj. Gyere menjünk nézzünk körül a városban.
- Rendben. - mondtam szipogva - Anyáéknak mit mondjak?
- Mondjuk azt, hogy a stúdióban hagytam a telefonomat.
- Oké, de siessünk.
- Te meg szedd össze magadat!
Bementünk a házba ahol a fiúk rögtön észre vették, hogy valami gáz van, de nem szóltak.
- Will! Benn hagytam a telefonomat a stúdióban. Anne el szeretne jönni velem, mert még nem látta belülről. Elmehetnénk? Sietünk vissza.
- Persze menjetek csak. De Niall hol van?
Itt a srácoknak leesett a dolog és gyorsan elmondtak egy storyt, hogy sürgősen el kellett mennie egy találkozóra a bátyjával és nagyon sajnálja, hogy nem jöhet.
- Sajnálom. - mondta anya - Annie! Te miért nem szóltál?
- Bocsi, kiment a fejemből- makogtam.
- Na gyere Anne! Gyorsan végzünk. - Harry átfogta a vállamat és kimentünk a házból.
Beültünk a kocsiba és jártuk a várost, hogy valahol megtaláljuk. Voltunk a stúdióban, a Nando'sban még a kedvenc boltjait is végig néztük,de sehol nem találtuk. Végig mentünk az összes utcát Londonban, de sehol nem látták. Végső kimerültségemben sírva rogytam le egy padra.
- Semmi baj Anne! Megtaláljuk - vigasztalt Harry - Nem tűnhetett el.
- Valami történhetett Harry. A mobilja ki van kapcsolva. Soha nem szokott ilyen sokáig nem hívni.
- Biztosan van ésszerű magyarázat. Kérlek ne sírj. Annyira rossz így látni.
- Annyira aggódom. - rogytam Harry karjaiba és annyira erősen öleltem meg amennyire csak bírtam. És hagyta. A könnyeim már eláztatták az ingét, de ő erősen szorított magához. Annyira kifáradtam a sírásban, hogy arra eszméltem fel, hogy Harry kocsijában ülök, de nem tudom hol vagyok. Nagyon megijedtem. Ugye Harry nem tűnt el? Újra rám tört a sírás. Tudtam, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen.
Harry hirtelen beszállt a kocsiba.
- Jajj, Harry de jó, hogy itt vagy!
- Semmi baj. Csak megkérdeztem pár embert, hogy látták-e.
- És?
- Semmi. Napok óta nem találkoztak vele.
A sírás most minden eddiginél jobban tört rám.
- Kérlek Annie ne törj össze. Itt vagyok és a fiúk is segíteni fognak. Biztosan Daniék segíteni fognak és itt lesznek veled. Én is veled maradok ameddig csak tudok. Kérlek ne sírj. - könyörgött Harry.
- Rendben. Ne haragudj, hogy ezt csinálom. Csak annyira borzasztó, hogy nem tudom, hogy mi van vele.
- Én is így viselkednék a helyedben. De hidd el nekem is észvesztően hiányzik és el sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, de nem szabad megtörnünk. Meg fogjuk találni.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled, már biztosan ideg összeroppanást kaptam volna. - próbáltam mosolyogni a könnyek között.
- Itt is leszek veled. - ölelt meg Harry - De gyere! Induljunk, mert már nagyon régen elmentünk.
Harry elkísért a kocsiig, szinte be kellett ültetnie annyira kifáradtam a sok sírástól.
- Hogy kerültem a padról a kocsiba amikor nem voltál a kocsiba? - kérdeztem
- Hát annyira gyenge voltál, hogy máshogy nem tudtalak idehozni úgyhogy a karomban hoztalak. Remélem nem baj.
- Dehogyis. Köszönöm, hogy megtetted. De mit fogunk mondani anyáéknak?
- Majd azt mondjuk, hogy el kellett mennie pár napra Írországba a szüleihez.
- Mi van ha nem találjuk meg annyi idő alatt és el kell mondanunk?
- Meg fogjuk őt találni. Ha addig nem találjuk meg akkor beszélnünk kell a szüleiddel és az ő szüleivel is.
- Kérlek istenem segíts megtalálnunk! - imádkoztam
Közben megérkeztünk a házunkhoz.
- Annie! Kérlek picit szedd rendbe magadat, hogy ne vegyék észre. Bejössz hozzánk?
- Igen. - mondtam erőtlenül.
Harry bevezetett a házukba. Valami elképesztő  volt ez is. Igazi pasi lak. Tele volt játékokkal az egész polc a nappaliban. Harry végig mutogatta a szobákat. Niall és az ő szobáját hagyta utoljára. Egymás mellett voltak.
- Ezt itt az én szobám. Gyere be! - megfogta kezemet és bevitt a szobába. Nagyon tetszett a szobája. Pont ilyennek képzeltem el.
- Nagyon tetszik. Remélem majd máskor meghívtok ide. Eszméletlen ez a ház. - mondtam kicsi mosolyt erőltetve magamra.
- Persze. - mosolygott a kis göndör fürtös - Na gyere! Megmutatom Niall szobáját.
Átvezetett a másik szobába.
- Ezt Niallnek kellett volna megmutatnia, de azt hiszem ez segít majd, hogy könnyebb legyen.
Bementem a szobába. Minden annyira Niall volt. Ott volt a pulcsi amit tegnap viselt. Annyira hiányzik. Ott volt a naplója leesve a padlón. Az utolsó mondatokat el tudtam olvasni : " Annyira jó vele mindennap. Nem merem neki elmondani, hogy mennyire szeretem, mert félek, hogy elmenekülne tőlem. Pedig mindennél jobban szeretem. Miért félek ennyire tőle? Ha meglátom minden megváltozik. Tudom, hogy ő az igazi. Soha nem akarom elveszíteni...."
Nem bírtam sírás nélkül elolvasni. Harry még mindig ott állt az ajtóban és végig nézte az egész jelenetet. Láttam, hogy neki is vörös a szeme. Neki is nagyon hiányozhat és nagyon aggódhat. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. Annyira erősen szorítottuk egymást. Osztoztunk a fájdalomban.
 Mindeközben Niall hol lehet? Meg akarom neki mondani, hogy mennyire szeretem. Az életem árán is meg fogom találni.

* Niall szemszöge*
Hol vagyok? Annyira fáj a fejem. Uhh.. Vérzik is. Mi történt? Hol van Anne? Annyira hiányzik..
- Segítség!! - üvöltöttem - Anne!!
Sírva fakadtam. Csak sírtam. Anne hol vagy? Annyira hiányzol, meg akarlak ölelni. Addig amíg csak bírom.
Hogy kerültem ide??